Skip to main content

Esszé

Szabó Miklós: Szakdolgozat a magaslesről


Először természetesen a legnagyobb külpolitikai „fegyvertényt” kellett megdicsérni. Lelki szemeim előtt megjelenik egy jövő századbeli, történelem szakos egyetemi hallgató, aki Raffay-kutatásra specializálta magát. Természetesen átrágja magát a jelenlegi kormány által hátrahagyott honvédelmi és külügyminisztériumi anyagokon. Könnyen teheti, hiszen ezeket az anyagokat nem fogják megsemmisíteni, eltüntetni, meghamisítani. A jövő doktorandusa eme szervek minden mai titkának birtokába fog jutni. Tisztán lát majd a Kalasnyikov-ügy homályaiban.

Jirina Siklová: „Ki ette meg az aranytojást tojó tyúkot?”

Jegyzetek a közép-európai nacionalizmus természetrajzáról


A szocializmus bukása, illetve azé a valamié, ami ezen a néven futott, ugyanis nem csupán a kommunista hatalom birtokosainak bukása, hanem azoké az egyszerű embereké is, akik ebben a rendszerben éltek, s akik többé vagy kevésbé alkalmazkodtak ehhez a rendszerhez. Mindenki, aki itt élt, itt is szerezte meg (másként nem tehetett!) a maga másodlagos, vagyis szerzett társadalmi státuszát is, amilyen a tulajdon, a társadalmi helyzet, a műveltség.

Dalos Rimma: Hosszú búcsú


Húsz évvel ezelőtt hagytam el Oroszországot, és települtem át Magyarországra. Egyáltalán nem politikai okokból. Elcsépelt történet: diákismeretség, majd házasság. Amikor Budapestre érkeztem, elég nagy poggyászt hoztam magammal. Benne voltak egyebek közt Marx és Engels összes művei (orosz kiadás), valamint az ötvenöt kötetes Lenin-összes. Sok hasonló könyvem volt még, amelyekről úgy gondoltam, hogy ifjú házasoknak szüksége lehet rájuk. Ma is ott állnak a polcomon, alig veszem le őket.

Kezdettől fogva éreztem helyzetem kényelmetlenségét.


Cs. Gyímesi Éva: Tükör által – túl élesen


Amikor a csoport tagjai már-már iróniába hajló racionalizmussal és szenvtelenséggel írják le a romániai magyar intézményrendszer fogyatékosságait, sokan közülünk úgy érzik, hogy ez a nézőpont értelmiségi szerepük létalapját támadja. De vajon azt jelenti-e ez, hogy a nézőpontjuk nem létjogosult? Hogy ez a – most még kisebbség által képviselt – látásmód nem hódíthat teret magának?

Az Intézmény – képviselet – civil társadalom című elemzés megállapításait – bármilyen keménynek tetsző ítéletek – nem szabad lesöpörni az asztalról.


Rostoványi Zsolt: Küszöbön a „szent háború”?


Az iszlám világ és a keresztény Nyugat ellentéte elsősorban nem a két vallás szembenállására vezethető vissza, még ha azok bizonyos pontokon erősen bírálják is egymást. A háttérben ugyanis különböző civilizációk, kultúrák és ideológiák „ütközése”, a történelmi múltban cseppet sem békés együttélése húzódik meg. Az iszlám világ mozgástörvényei, normái alapjaiban különböznek a „nyugatitól”, az európaitól: az iszlám mint civilizáció, kultúra, ideológia, vallás és életforma a magán- és a közélet minden szféráját áthatja és befolyásolja.

Nagy W. András: Ambuláns rehabilitáció

Érzelmes utazások 6.


Rossz nap (Az én látomásom)

A nyakam fájt, meg a karjaim sajogtak. Kicsit a torkomat is markolászta.

Visszavonultam. Még jó is, hogy jött ez a kis sajgás; legalább nem kell részt vennem a szülinapi mulatságon! Hadd zenéljenek, tomboljanak csak maguk közt az iskolások! Később azért kimegyek majd, elszívok egy cigarettát, megmustrálom a kislányokat.

…Ugyan, nem is megyek én sehová! Jó itt egyedül, csak ők se jöjjenek az én szobámba!… Pedig már itt is van egy! Apró bajszos, pimasz képű felgimnazista. Nézeget befelé, semmit sem ért. Mit bámulsz, kiskomám?






T. Zselensky Péter: Ez itt tiszta London


Ha az embernek nem adatott meg az a mindinkább szerencsésnek nevezhető állapot, hogy biztos fedél legyen a feje fölött, akkor az önfenntartási ösztön sokféle ötletet sugall. Lehet aludni parkokban, lebontásra ítélt romházakban és pályaudvarokon egyaránt. Ilyenkor januárban azonban mindezen lehetőségek csupán félértékűek. Hideg van, meg a különböző hivatalos közegek – rendőrök, vasutasok stb.

Bikácsy Gergely: A Vörös Félhold üzenete


Eddig úgy tudtam, a Vörös Félhold nem más, mint a mohamedán országok vöröskeresztje. Most okosabb vagyok: a vörös félhold a kommunizmus daloló holnapjainak csábító üzenete is.

Vendégem volt néhány napig egy Párizsban tanuló török egyetemista leányzó. Őt hívták „Vörös Holdacskának”. Szülei, jómódú értelmiségiek agyalták ki számára ezt az egyébként nem létező nevet: Alayça. S ez a vörös hold kínzó fényével fura kérdéseket sugárzott.

Alayça gyors felfogású, értelmesnek látszó húszéves lány.




Eörsi István: Időm Gombrowiczcsal

Részlet egy készülő könyvből


Gombrowicz fejcsóválva torkolja le azokat a lengyel művészeket, akiknek egyetlen jelszavuk, hogy „Be kell hoznunk Európát”. Közben elfelejtik, hogy ők másfajta, specifikus európaiak, olyan tájon születtek, ahol Európa nem egészen Európa már, hanem valami más is. „Csodálkozom, hogy a lengyel festők nem próbálják a lengyelség aduját a művészetben kijátszani. Hát örökké csak utánoznátok a Nyugatot? Lapítanátok a festészet előtt, mint a franciák? Komolyan akartok festeni? Térden állva, mély tisztelettel, félszegen?

Gyekiczki András: Túlélési program

Interjú Erdélyi Lászlóval


„Abba a környezetbe, ahová beleszülettem, ott farkastörvények uralkodtak, egészen 17 éves koromig ezek a körülmények domináltak. De a kérdés az, hogy aki ebből kikívánkozik, mégis hogyan kezd el gondolkodni más világnak az értékrendszerében. Van egy biológiai programja az embernek, az ösztöne, a gondolkodás az emberrel.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon