Skip to main content

Esszé

Václav Havel: Václav Havel beszéde a bíróság előtt


Tisztelt Elnöknő!

Cibulka és Vydra urak szerint én becsületükbe gázoltam akkor, amikor azt állítottam, hogy az StB-ügynökök névsorának nyilvánosságra hozatala emberi tragédiákhoz vezetett. Kijelentésemet fenntartom, mert a hozzám intézett levelek szerint a lista közzététele számos öngyilkossági kísérletet idézett elő.


Orosz István: Rettenetes a kísértés a jóra


Havel na Hrad

Van Csehországnak egy olyan közéleti személyisége, akinek magatartása, az a mód, ahogyan az élete során változó szerepeket betölti – konszenzusteremtő erő. Akinek politikai-filozófiai jellegű esszéi az európai civilizáció, a nyugati liberális demokrácia alapértékeinek gyakorlati érvényességét erősítik meg.


Alexander Rahr: Ha KGB nincs, puccs sincs?


Jelcin elnök alig egy héttel az oroszországi választások után föloszlatta a KGB utódszerveként működő orosz Belbiztonsági Minisztériumot, utódjaként pedig létrehozta – s közvetlen elnöki fennhatóság alá helyezte – a Szövetségi Kémelhárító Szolgálatot, mely a régi apparátusnak még felét sem veszi át.

Vitalij Moszkalenko: Szégyellik, de megteszik


Évek óta részt veszek a Színházművészeti Főiskola többlépcsős felvételi vizsgáin. A felvételiztető számára a legelső szakasz a leghálátlanabb. Amikor jön az áradat, a színészi pályára vágyakozók özöne. Hát erre a „piszkos” munkára szoktak engem meghívni. Ide felelősségtudat kell és szeretet, a legfontosabb pedig: jó szem és nagy figyelem. A harmadik fordulóban aztán, amikor már csak ötven-száz jelölt marad a húsz helyre, az a munka már könnyebb is, tisztább is.

Kende Péter: Mit ígérhetnek a demokraták?

Elmélkedések a távolból – IV.


Mit vár az a már sokat emlegetett „közember” a jövő tavasszal esedékes országgyűlési választásoktól? Elnézést kérünk az olvasótól, hogy sorozatunk befejező írását egy mindenki által jól ismert és unalomig ismételgetett igazsággal kezdjük, de a triviálisan igaznál aligha van jobb fogódzópont.

Gábor György: Magyar markioniták

avagy hány Isten fér el a tű hegyén?


Ha a XXI. század klasszika-filológusa az 1990-es évek Magyarországának írott forrásait tanulmányozza, bizonyára meglepődve fogja tapasztalni, hogy politikusok és zsurnaliszták, ex-öttusázók és jogtudorok egyaránt előszeretettel alkalmaztak különböző valláselméleti, vallástörténeti és teológiai fogalmakat érveik alátámasztására vagy megvilágítására.

Tamás Gáspár Miklós: A szocialisták hallgatása


A baloldal világméretű előretörése Washingtontól és Ottawától Athénig és Varsóig, Rómától Potsdamig a legkülönbözőbb tényezőknek köszönhető, de annyi bizonyos, hogy a hetvenes–nyolcvanas évek újkonzervatív (hazai szóhasználattal liberális-konzervatív: e sorok írójának politikai álláspontja) forradalma véget ért.

Neményi László: Felkelő konzervatizmus

Neményi László


Amíg nem izmosodik meg a modern konzervativizmus, amely képes a demokratikus konszenzust szétfeszítő szélsőjobboldali eszméket domesztikálni, kanalizálni vagy – ha kell – elszigetelni, addig a demokrácia sebezhető marad Magyarországon.

Kende Péter: Mi nyomasztja a demokratákat?

Elmélkedések a távolból – III.


Mielőtt e kihívás teremtette helyzet feltérképezésébe bocsátkoznánk, foglaljuk össze még egyszer, hogy tulajdonképpen mit is vádol a közhangulat nagy-nagy keserűsége? Csak az életviszonyok romlását, a növekvő létbizonytalanságot, az alvilág elszabadulását? Vagy a közügyek intézésének módját is? Mindkét előző írásunkban arra hívtuk fel a figyelmet, hogy a köztársaság működését és intézményeit az egyszerű polgár alig érzi inkább sajátjának, mint a kommunista államot, s hogy az általános csalódásban ennek a hatása is ott van.

Kende Péter: Kié a köztársaság?

Elmélkedések a távolból – II.


Egy előző írásunk, amelyben azt a kérdést tettük fel magunknak, hogy „baj van-e” az országgal meg a demokráciával, arra a következtetésre jutott, hogy nagy tömegeiben a magyar társadalom nincsen kibékülve az 1989 óta kialakult viszonyokkal, s hogy a demokratikus intézményrendszert nem érzi eléggé a sajátjának.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon