A Beszélő nem először beszél a határon túli magyar kisebbségek belső rétegződéséről, a mesterséges politikai egység kérdőjeleiről. Ez évi 20. számunkban Cs. Gyímesi Éva és Gyurovszky S. László fejtette ki kételyeit. Ezúttal Végel László újvidéki író, publicista érvel az összetett kisebbségkép szükségessége mellett, Magyari Nándor László csíkszeredai társadalomkutató pedig a romániai magyar vezetők társnemzet-programjának veszélyeit veszi szemügyre.
Ezelőtt két évvel még véletlenül se merült volna fel bennem, hogy ezt a címben szereplő két fogalmat így, összekapcsolva emlegessem. Akkor még teljesen egyértelmű volt, hogy a vallás Kelet-Európában élesen szemben áll az isten- és embertagadó államhatalommal, s a hívő ember, ha politizálni nem akar, akkor is az ellenzékiek számát gyarapítja.
1989. február 5-én 23 óra 40 perckor lövések dördültek el Berlin-Treptowban a 33-as számú határszakaszon. A lövéseket keletnémet határőrök adták le két, az NDK-ból az NSZK-ba vágyó fiatalemberre. Találtak. Christian Gaudian csak könnyebben sérült meg, de barátja, Chris Gueffroy, húsz éves kelet-berlini pincér olyan súlyosan, hogy sérüléseibe belehalt.
Mikor, hol és hogyan – nem lehet pontosan tudni.
A választók joggal várják tőlünk, várospolitikusoktól, városépítőktől, hogy mindent megtegyünk azért, hogy az ország újra felzárkózhasson Európához. Hasonlóan az 1867-es kiegyezést követő építési konjunktúrához, amikor az addig Bécs árnyékában meghúzódó három csendes kisváros.
A „harmadik világ” országaiban él jelenleg az emberiség háromnegyede, az ezredfordulóra becslések szerint négyötöde. A hatvanas-hetvenes évek biztatónak mondható kilátásai után a nyolcvanas évek második felére ismét nőtt a szakadék a világ „fejlett” és „fejlődő” (elmaradott) régiói között.
A bruttó hazai termék éves növekedési üteme a Dél országaiban a hatvanas évek 6 és a hetvenes évek 5 százaléka után a nyolcvanas évekre 3 százalékra esett, a Dél legszegényebb régióiban az évi 2 százalékot sem érte el.
Valamibe beletrafálhatott Kornis cikksorozata első részében, mert Kocsis L. Mihály, az Új Magyarország felelős szerkesztője ugyancsak ingerülten idézi írását a napilap szeptember 2-i számában. Olyannyira ingerülten, hogy kissé önkényesen összevonja és ellenkező értelművé fordítja az idézeteket. De sebaj, így is reklám volna, ha a kormány kedvenc lapjának lenne olvasótábora. Minderre egy szót sem vesztegetnénk, ha a tiszta hang hegyi postása nem próbálná ijesztgetni szerzőnket.
Közkeletű tévhiedelmek szerint a sajtó titkon az SZDSZ mellett áll, amely hatalomra kerülve úgynevezett sokkterápiával kívánja meggyógyítani a magyar gazdaságot, ezenközben majd jelentős nyugati tőkebeáramlásra számíthat, amely a szocializmusból rég kiábrándult lakosság számára, egyebek közt, számtalan új munkahelyet teremt, miáltal már ma is meglévő demokráciánk gyors ütemben gazdagodni fog, s mindez, lehet, a vártnál sokkal hamarabb bekövetkezik, minthogy a mai kormánykoalíció gyenge, bármikor összeomolhat, és akkor át fogja adni a helyét – valami másnak: hatpárti kon
„Amikor pedig Iljics már nem lesz, Lenin akkor is velünk marad.”
A boncolás négy óra negyven percen keresztül tart. Az újságokban ezt követően közzétett jelentés a materializmus diadala. Lenin tetemét a legapróbb részletekig pontosan leírják. Külön figyelmet szentelnek ezerháromszáznegyven gramm súlyú agyának. Mindezzel azt sugallják, hogy LENINNEK VAN TESTE, az ő szervezetében is végbemennek az emberi organizmusra általában jellemző fiziológiai folyamatok. LENIN TESTE EMBERI TEST.
Az ehhez hasonló állítások nyilvánvalóságuk miatt abszurdnak tűnnek.
„S hogy itt még valami teremjen,
Gyertek, menjünk a Mindegy ellen.”
Ady Endre
Kerülgetés nélkül a dolgok közepébe vágva: megítélésem szerint a jelenlegi kormánykoalíciót, beleértve egyelőre Torgyán úr „kisgazdapártját” is, legfeljebb valamiféle államcsíny – rendőrpuccs, katonai hatalomátvétel, háborúba sodródás a környező országok valamelyikével s ennek kikényszerített következményeként rendkívüli állapot kihirdetése és a többi – mentheti meg attól, hogy vereséget szenvedjen az 1994-es parlamenti választásokon.
Afelől sincs kétségem
A politika az eredeti iszlámértelmezés szerint a vallás része: a „világi” (pontosabban: „evilági”) ellentéte ugyanis nem a „vallási”, hanem a „túlvilági”, s mindkét szféra a vallás része, azé a vallásé, amelynek gyakorlati kifejeződése a (gyakran hibásan iszlám jogként interpretált) saría.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 47 hét
10 év 20 hét
10 év 24 hét
10 év 24 hét
10 év 26 hét
10 év 26 hét
10 év 26 hét
10 év 28 hét
10 év 29 hét
10 év 29 hét