Skip to main content

Esszé

Erős Ferenc: Menekülés a szabadság elől?


Nehéz hozzászokni a szabadsághoz. A ma élő nemzedékek diktatúrában, tekintélyelvű viszonyok között nőttek fel. Hosszú évtizedeken át alapélménye volt a magyar társadalom gondolkodó részének, hogy „számon tarthatják, mit telefonoztam”, hogy „aktába írják, miről álmodoztam”, és hogy „nem sejthetem, mikor lesz elég ok, / előkotorni azt a kartotétokot, / mely jogom sérti meg”. Így volt ez, egészen addig a bűvös pillanatig, amelyet „rendszerváltásként” szoktunk emlegetni. A magamfajta „átlagértelmiségi” persze ma sem tudhatja pontosan, ki és milyen aktákat vezet róla.

Schöpflin György: Eufóriából másnaposságba


A kommunizmus megbukott, a demokrácia alapjai megteremtődtek, s Közép- és Kelet-Európa országai elindulhattak a maguk választotta úton – summázzák olykor megejtő egyszerűséggel a térség tavalyi eseményeit. Aztán az év közepe felé az idillt elhomályosította a posztkommunista rendszer kemény valósága.

Eörsi István: Határ-esetek


1973 decemberében, egy zakopanei síkirándulás után hazafelé menet, a hosszú várakozást elkerülendő, egy kevéssé ismert, kis határállomásnál akartam átlépni a lengyel–csehszlovák határt. A pótkerék abroncsa mögé gyömöszöltem dugipénzemet, háromezer forintot, melyet abból a célból vittem magammal, hogy szükség esetén életre kelthessem dögledező Ladámat. Számításom bevált: nem kellett sorban állnom, az enyémen kívül nem is volt más autó a határon. Hetek óta nem járhatott ott senki, mert a határőrökben csak úgy lobogott a munkavágy.

Tomas Venclova: Függetlenség


„All changed, changed utterly:
A terrible beauty is born.”
Minden megváltozott, megváltozott,
gyökerestül:
iszonyú szépség született.
(Yeats)






Nem véletlenül idéztem Yeats híres sorait az ír forradalomról: a „litván csoda” erkölcsileg csak ahhoz mérhető, ami 1916-ban Írországban, 1821–34-ben Görögországban és 1773–76-ban Amerikában történt. Sőt, talán nemcsak erkölcsileg, hanem politikailag is egyenértékű.


Tellér Gyula: Gondolatok a parlamenti lépcsőházban

Az MSZ(M)P nagy kalandja két menetben


Először a nyugati sajtóban jelent meg, utána átvette a magyar is, utóbb a parlamentben is elhangzott, sőt a végén az érintettek is mondogatni kezdték. Jóllehet, ők már erősen átalakított formában. Az eredeti állítás valahogy így hangzott: a magyarok hálátlanok. A békés rendszerváltás legfőbb segítőit – az MSZMP reformszárnyának, illetve később az MSZP-nek nagy neveit – „jutalmul” kiszorítják a hatalomból. A legvégső megformulázásban ugyanezek a személyek már a békés rendszerváltás hőseivé nőtték ki magukat. Az állítás két fő részből áll.

Shlomo Avineri: Fordulat a szovjet közel-keleti politikában


Jevgenyij Primakov ma a kétkamarás szovjet parlament egyik kamarájának elnöke, s a Mihail Gorbacsovhoz legközelebb álló politikusok egyike. Korábban a moszkvai Világgazdasági Kutatóintézet, valamint a Szovjet Tudományos Akadémia Keleti Kutatóintézetének igazgatói tisztét töltötte be. Évekig sajtószóvivő volt Kairóban, és ő írta az egyik legérdekesebb és legátfogóbb szovjet könyvet az izraeli–arab konfliktusról (amit lefordítottak angolra).

Bauer Tamás: Elmélkedés egy vereségről


Az SZDSZ-t jórészt olyan értelmiségiek hozták létre, akik a megelőző években a margóra szorultak a magyar társadalomban, a kívülálló értelmiségiek életformáját élték. Politizálásuk sok tekintetben a nyugati parlamenten kívüli mozgalmakéra, illetve a nyugatnémet zöldekére emlékeztetett: kötetlen légkör, az öltöny és nyakkendő hiánya stb. Aktivistáik többségének esze ágában sem volt hatalomra törni, hivatásos politikussá válni. Emiatt nem láthattunk egyszemélyi vezetést, körülhatárolt tisztségeket az SZDSZ-en belül egészen a választási kampány finiséig.

Bauer Tamás: Elmélkedés egy vereségről

„Természetes szövetségesünk” vagy ellenfelünk – a Fidesz


Az SZDSZ kezdettől fogva közös eszmei alapokon álló szövetségesének tekintette a Fideszt, s ezt fejezte ki a „természetes szövetséges” megnevezéssel, megkülönböztetve e kapcsolatot a szociáldemokratákhoz vagy a kisgazdákhoz fűződő szövetségesi viszonytól. Alátámasztotta ezt mindaz, ami az ellenzéki kerekasztal működésének hónapjaiban történt: az SZDSZ és a Fidesz akkor – úgy tűnt – mindig együtt lépett.

Tamás Gáspár Miklós: A pogány kurzus


Az újdonsült, inkább koravén, mintsem fiatal magyar demokrácia különféle veszedelmes Szküllák és Kharübdiszek között imbolyog. Az SZDSZ–MDF-megállapodásnak már majdnem sikerült lezárnia – bármilyen sietősen és tökéletlenül – az alkotmányos processzust, amely nélkülözhetetlen az új politika megkezdéséhez, amikor az MSZP és „független” szövetségesei, no meg az éji homályból fölbukkant MSZMP az elnökválasztási kérdés újbóli erőszakos fölvetésével a parlamenten kívülről megakadályozta a folyamat befejezését. A kormánypártok morzsolódnak. A kabinet ördög tudja, mit művel.

Bauer Tamás: Elmélkedés egy vereségről


Győzelem vagy vereség?

Külföldi barátaink sorra gratulálnak ahhoz, hogy az ország második pártja lettünk. Jobb eredményt értünk el, mint liberális párt bárhol Európában – mondjuk magunk is. Ahogy az Országgyűlés padsoraiban látom barátaimat, akik néhány éve még állástalan ellenzékiek, rendőri akciók célpontjai, az értelmiségi társadalom kitaszítottjai voltak, magam is hajlok arra, hogy elhiggyem: ez győzelem.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon