Skip to main content

Idusról idusra

Nyusztay Máté: Koalíciós dilemmák


Nehéz lenne versenyben maradni, ha az SZDSZ azt tartaná küldetésének, hogy mindig keresztbe feküdjön az úthenger előtt – említette Pető Iván egyik nyilatkozatában (ÉS, 2002. nov. 22.) –, Bauer Tamás válasza erre persze az lehetne, hogy legalább egyszer feküdnének már elé.

Kadét Ernő: Értelmezési tartomány


Bár ez idő tájt az új Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) megalakulásáról, az esetleges belső erőviszonyokról illenék cikkeznie a témával foglalkozó tollforgatónak, a Legfelsőbb Bíróság január 16-ai döntése kissé összezavarta az idősíkokat. A legfőbb bírói testületnek a januári OCÖ-választás végeredményét megsemmisítő határozata nem pusztán visszatolta a babát az anya hasába: a saját korábbi jogértelmezésének ellentmondó művi beavatkozás akár egy fájdalmas vetéléshez is vezethet.

Eörsi János: Tabula rasa


H., a haverom kérdi: érdemes-e alkalmaznia húszéves unokahúgát az – immáron – evás bétéjében. A lány eddig próbaidőn volt az NN nevű cégnél, és nettóban 80 ezret kapott. Kérdés, hogy a lánynak marad-e ennyi, ha az NN mostantól a bt.-n keresztül bruttó 120 ezret fizet. Ettől még nem forog veszélyben a bt. evás státusa, mert a bruttó árbevétel még így is messze az évi 15 millió alatt marad.

Lássuk csak.

A lányt minimálbérrel, azaz havi bruttó 50 ezer forinttal lenne érdemes bejelenteni.




Révész Sándor: Az ellenzék mint ilyen


A kormány első fél évének tapasztalatairól írtam a múlt számban, s e tapasztalatok alapján szükségesnek éreztem, hogy írásom végén didaktikus fejtegetésekbe bonyolódjak a kormányközeli véleményformáló értelmiségnek a kormányhoz való viszonyáról. Most a türelmes olvasó megértésére számítva tovább bonyolítanám didaktikus fejtegetéseimet, áttérve az ellenzékhez való viszonyra.

Az ellenzék nem lehet olyan rossz, hogy ne legyen jó valamire. S amire jó, arra más nem jó.


Kronológia


okt. 14. A Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta az Országos Választási Bizottság döntését, amelyben jogszerűnek mondta ki a belügyminiszter döntését a helyhatósági választási szavazólapokon megjelenő pártemblémák azonos méretéről.

Az Informatikai Minisztérium bejelentése szerint még az idén 16 ezer számítógépet juttatnak egy 6 milliárd forintos pályázat keretében pedagógusoknak, határon túli magyar szervezeteknek, nemzeti kisebbségeknek, kulturális intézményeknek védőnőknek és kismamáknak.

okt.




Révész Sándor:


Féléves a kormány. Veszélyes kor. Jönnek a fogak. Szaporodnak a negatív jelek és a pozitív visszajelzések. Veszélyes egybeesés. A negatív jelek között vannak egyszerűbbek és bonyolultabbak, egyértelműbbek és kétértelműbbek.

Szerva és csere: Milyen mértékben voltak indokoltak és milyen mértékben indokolatlanok a személycserék, szerintem senki sem tudja. De én biztosan nem tudom.


Kronológia


aug. 16. Jelentés elfogadása nélkül fejezte be munkáját a Medgyessy Péter miniszterelnök titkosszolgálati múltját vizsgáló bizottság.

Kronológia


Jún. 18. A Magyar Nemzet dokumentumokat közölt, melyek szerint Medgyessy Péter a III/II-es csoportfőnökség titkos állományú tisztjeként szolgált a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján. Miután a belügyminiszter felmentette a titoktartási kötelezettség alól, a miniszterelnök másnap a parlamentben napirend előtt elmondta: 1977 és 1982 között elhárítóként azon dolgozott, hogy idegen hírszerzők ne akadályozhassák meg hazánk csatlakozását a Nemzetközi Valutaalaphoz.

Jún.


Zolnay János:


A Fidesz másképpen reagált a vereségre októberben, mint áprilisban. Az országgyűlési választások elbukásába a Fidesz máig nem nyugodott bele, a helyhatósági kudarcot Áder János azonnal elismerte. Ezáltal óhatatlanul is elismerte az áprilisi eredmények el nem ismerésén alapuló politizálás kudarcát is. Az el nem ismerés kurzusának jövője attól függött, hogy sikerül-e a Fidesznek ismét döntetlen közeli eredményt kiharcolnia, és a választások tisztaságát újból kétségbe vonva tartósan megkérdőjelezni a képviseleti szervek legitimitását.

Litván György: A vereség beismerése


Az 1994-es választás után, amikor a liberális tábort – és nem is csak az SZDSZ tagságát – élesen megosztotta a szocialistákkal kötendő koalíció kérdése, maga az SZDSZ pedig egy kisebbfajta pártszakadás viharzónájába került, Kis János, mint a párt egykori elnöke és szellemének legfőbb megtestesítője, meggyőző érveléssel fejtette ki, hogy mi a különbség egy liberális vitaklub és egy politikai párt között, s hogy az SZDSZ nem térhet ki a kormányzati felelősség vállalása elől, amikor választói erre kötelezték.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon