A nyár más, mint a többi évszak, a nyártól mindenki vár valamit.
(Ómolnár Miklós a Napfény Storyban, a Story, az Ötcsillagos Sztármagazin különszámában)
Például azt, hogy nehéz lesz idust írni. Mert ilyenkor nyaral a politika is. Aztán az idén valahogy úgy alakult, hogy mégsem így lett. Ez a nyár a választási kampány, a szavazatmaximálás jegyében telt. Mégpedig elsősorban a kormányoldal jóvoltából.
máj. 16. Kovács László bejelentette: lemond arról, hogy a szocialisták miniszterelnök-jelöltje legyen. Medgyessy Péter marad az egyetlen jelölt. Medgyessy Péter kizárta az együttműködést a jelenlegi Munkáspárttal.
máj. 17. A Fővárosi Bíróság megsemmisítette az FKGP országgyűlési frakciójának Torgyán József kizárására és az ügyrendi bizottságba delegált tagok leváltására vonatkozó döntését. A frakció vezetője és Áder János, az Országgyűlés elnöke egyaránt megtagadta a jogerős ítélet végrehajtását.
2001. május 15-e és június 15-e között megjelent a Heti Válasz első évfolyamának hatodik, hetedik, nyolcadik, kilencedik és tizedik száma. Összesen négyszáz színes és fényes oldalon (+20 oldal borító). A négyszáz oldalon megjelent összesen 14 kisebb-nagyobb, de inkább kisebb hirdetés (+15 a borítón). Átlagosan tehát huszonkilenc oldalanként tűnik fel a lapban egy-egy hirdetés.
ápr. 17. Ünnepi ülésen emlékeztek meg a holokauszt áldozatairól a parlamentben, amelyen a MIÉP frakciója tüntetőleg nem vett részt. Az oktatási miniszter rendelete értelmében minden április 16-án megemlékezéseket tartanak az iskolákban a zsidó-genocídiumról. A kormány törvényjavaslatot nyújtott be, amely az 1924 és 1945 közötti gyakorlatot felújítva a Magyar Hősök Emlékünnepévé nyilvánítaná minden év májusának utolsó vasárnapját.
Conscriptio és konspiráció
A köztársasági őrezred konspirált részvétele a népszámlálásban a harmadik köztársaság egyik legnagyobb skandaluma – lehetett volna, kellett volna, hogy legyen. De nem lett, így csak egyike maradt azoknak az „ügyeknek”, amelyek időközönként publicitást kapnak, illusztrálva a még némi fogékonyságot mutatók előtt, hogy jelenlegi kormányunk nem sokat törődik az írott és íratlan normákkal.
márc. 19. A Nemzeti Autópálya Rt. és a kivitelező Vegyépszer-Betonút konzorcium képviselői aláírták az M7-es autópálya Balatonra vezető sávjainak felújításáról szóló, mintegy 31 milliárd forint értékű megállapodást.
márc. 20. A kormány döntése értelmében a Felső-Tisza vidékén az árvízben megsérült önkormányzati vagy magántulajdonú épület, illetve út esetében „legalább 100 százalékos kártalanítás” jár, és az elpusztult alacsony színvonalú házak helyett korszerűeket kell építeni.
Március idusától áprilisig sok minden történt, sorsfordító dolog azonban egy sem. Magyarország szilárdan tartotta helyét a félperiférián. Prodi aggodalmai és az Amnesty International reklámkampánya nyilvánvalóan nem azonos súlycsoportba tartozó dolgok, üzenetük viszont ugyanaz. Bár a deklaratív megrovás elmaradt, Magyarország elvesztette a beléfektetett bizalmi tőke jelentős részét. Az erre adott kétségbeesett válaszok, a tagadás és az ellenkampány nem jelentenek újdonságot a számomra. (Másfél évtizede figyelem, ahogy Törökország bonyolódik bele ebbe a hínárosba.
febr. 16. Torgyán József miniszteri lemondása után (febr. 8.) a kisgazda válság uralta a belpolitikai híradásokat. Néhány esemény a teljesség igénye nélkül: Torgyán József február 16-án kizáratta a magukat reformkisgazdáknak nevezők ötfős csoportját, és a párt elnökségéből kiszorította mindhárom kisgazda minisztert. 19-én az országos elnökség azonnali hatállyal felfüggesztette Bánk Attila párttagságát, és fegyelmi eljárást kezdeményezett a frakcióvezető ellen, miután korábban ő indított fegyelmi eljárást Torgyánnal szemben.
A lapzártánkat megelőző hónapot végigkísérte az a zaj, amellyel a Fidesz kivitelezésében Torgyán Józsefen végzett bontási munkálatok utolsó szakasza járt. Az agrárminiszteri posztjáról a kazettaügy nyomán már február elején lemondani kényszerült Torgyán nem nyugszik bele könnyen a sorsába, de elkerülni aligha fogja tudni.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét