Skip to main content

Környezet

Fidrich Róbert: Ideiglenes csillagok

Fényszennyezés!


Charles Messier, a híres üstökösvadász, kétszáz éve még Párizs szívéből is rengeteg üstököst fedezett fel kicsiny, néhány centiméter átmérőjű távcsövével. Ma már felfedezéseinek megismétléséhez Kecskeméten is legalább félméteres távcsőre lenne szükség.

Napjainkban egyre kevesebb embernek adatik meg, hogy a csillagos ég varázsait megismerje. A sötét égi háttér is egyfajta természeti ritkasággá lett. Már hazánkban is létező probléma a fényszennyezés.

A hatalmas méretű urbanizáció, a népesség városokba áramlása maga után vonta a közvilágítás gyors növekedését.




Sárdy László: Legyen Nemzeti Színház a Déli pályaudvar helyén!


A főváros közlekedéshálózatának a szerkezetét legdrágább elemének, a metróhálózatának az átalakításával kell kezdeni.

Létezik az 1-es metró, a kisföldalatti. Úgy jó, ahogy van. Megépült ezután a 2-es számú metróvonal – ezzel már problémák vannak. Belváros alatti állomásainak kijáratai szűkek, újabbakat akarnak építeni.


Péterffy Ágoston: Akár lesz, akár nem


A jelenlegi koncepció alapján az adott külső és belső gazdasági feltételek mellett nem szabad világkiállítást rendezni Budapesten. A szabad választások után összeálló parlament két reális lehetőség között választhat.

Kiszely Károly: A negyedik tényező

Parlamenti demokrácia és környezetvédelem


A lobbyk „terhétől” a jól működő parlamentarizmus sem szabadulhat. A pártok támogatói – a szavazók – joggal tesznek javaslatokat képviselőiknek, s méltán kérhetik számon érdekeik képviseletét. A két legbefolyásosabb lobby: a vállalkozói, mely gazdasági hatalma révén gyakorol nyomást a honatyákra és a kormányra; valamint a szakszervezeti, mely nagy tagsága révén teszi ezt. Ha a képviselők vagy a kormányzó politikusok nem e csoportok elvárásai szerint lépnek föl, a lobbyk az anyagi és szavazati támogatás megvonásának kilátásba helyezésével tudnak hatást elérni.

–foltányi–: Levegőt!


Tiltakozás ide, demonstráció oda, nyeljük a füstöt, benne az ólmot, a nitrogénoxidokat, a karcinogén szerves vegyületeket és még ki tudja, mi mindent. Nemsokára készen lesz ugyan az új levegőminőség-mérő hálózat a fővárosban, és akkor az illetékesek ígéretükhöz híven szükség esetén elrendelik majd a szmogriadót. A valódi megoldások, egy jól működő tömegközlekedési rendszer, a városokat, településeket elkerülő transzportutak, a személygépkocsi-park megfiatalítása, modernizálása egyelőre váratnak magukra. Azokról a másutt már bevált megoldásokról, mint a katalizátorok, nem is beszélve.

Szarva közt…


Nem lesznek többé „ szent tehenek” – állapodtak meg egymás közt a jelenlévők azon a február 8-i egyeztető megbeszélésén, amelyet a Közlekedéstudományi Intézet igazgatója hívott össze. Ott voltak a kormány közlekedésfejlesztési tervének kidolgozói és finanszírozói, de független intézmények képviselői és önálló szakértők is.

A közlekedésfejlesztési koncepciót felül kell vizsgálni – foglaltak állást.


Sárdy László: Szerencsénk a szerencsétlenségben


Világkiállítás


Nyakig ülünk az adósságokban, eladósodott itt mindenki, a családok, a vállalatok, az államkassza egyaránt. Az utóbbi még külföld felé is jócskán. A pénzköltészeti jogosítványok osztogatása boldognak-boldogtalannak, tragikus helyzetbe hozta az országot. Erre már rájöttek a döntéshozók is. Megkezdett nagyberuházásokat állítottak le, fogtak vissza. Mindez persze azt is jelenti, hogy szerződések sorát rúgják fel (valójában egyoldalúan), több-kevesebb sikerrel érvelve, hivatkozva a helyzet megváltozásától kezdve az égvilágon mindenre.

P/N [Pap Mária–Nagy W. András]: Az első még mindig utolsó?


Dorogon megépült és megkezdte a próbaüzemelést az a gyógyszeripari hulladékégető, amelynek beruházási tervét még 1985-ben hagyták jóvá. A hír aligha érdemelne figyelmet, ha nem éppen ehhez az üzemhez kapcsolódna a 80-as évek egyik legnagyobb környezetvédelmi megmozdulása.

A dorogiak nagyon nem akarták ezt az üzemet. A bányavároska 12 000-et alig meghaladó lakosságából több mint kétezren döntöttek úgy, hogy lesz, ami lesz, aláírják a veszélyes létesítmény ellen tiltakozó íveket. Pedig akkoriban egészen más volt a tiltakozás kockázata, mint manapság.


Egy hír margójára


A HÍR: a budapesti 4. metróvonal megépítésére francia–magyar vegyesvállalat létrehozásáról írtak alá szándéknyilatkozatot csütörtökön a Közlekedési Hírközlési és Építésügyi Minisztériumban.

A KOMMENTÁR (Benyó Bertalan álláspontja a Beszélő egy korábbi cikkéből)

Majd eladjuk hétszáz millióért vagy négyszázért. De Budapest tömegközlekedését nem tudják eladni vagy bezárni! Azt cipelnie kell az egész országnak. Vagyis közel a kész helyzet, kísértetiesen úgy, mint Nagymaros esetében.




– foltányi –: A látszat csal?

Védett erdeink


Igencsak bizarr kép fogadja azt az erdőjárót, aki a Kiskunsági Nemzeti Park orgoványi–bócsai részére téved. A helyenként ősborókás, magyar-nyáras homokbuckák között mintha valami fékevesztett düh tombolt volna.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon