Skip to main content

Környezet

A fajvesztett világ


Miközben mi itt szépen bebábozódunk rendszerváltási nyavalyáink gondolatkörébe, s figyelmünket az köti le, hogy miként húzhatnák közelebb a mi kompországunkat a haza jobbjai a nyugati parthoz történelmi adottságaink, familiáris balsorsunk és hazánk rosszabbjai ellenére, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról a sajnálatos tényről, hogy mire mi odahúzódnánk, addigra ott vagy másmilyen élet leend, vagy sehol semmilyen, mert a napsugaras Nyugat jólétébe, melyből percenként három tonna hulladékimporttal részesedik az első és a második világ, a mi bánatos bolygónk belepusztul.




Neményi László: Korszakalkotó esemény vagy gigantikus cirkusz?

Neményi László
A riói környezetvédelmi és fejlesztési világkonferencia


Vasárnap véget ért minden idők legnagyobb méretű konferenciája, az ENSZ égisze alatt megrendezett környezetvédelmi és fejlesztési konferencia. A szervezőket nem lehet álszerénységgel vádolni: célul nem kevesebbet tűztek ki, mint egy olyan stratégia kidolgozását és nemzetközi elfogadtatását, amely egyfelől biztosítja bolygónk megmentését, tehát az emberiség túlélését, másfelől pedig a Föld minden lakójának jólétét. Ilyen stratégiát a konferencia nem dolgozott ki. Tehát sok hűhó semmiért?

A konferencia eredményességéről erősen megoszlanak a vélemények.


Szőke Tamás: Atomhamvak


A Kárpát-medencében négy atomerőmű üzemel, illetve áll beüzemelés alatt. Szlovákiában – Nagyszombat és Léva közelében – két db.

Nagy Ágoston: Atomvita


Atomra nem alkuszunk!

Ventilla Gábor az atompártiaktól szokatlan őszinteséggel vállalja fel a Beszélő április 11-i számában megjelent írásának utolsó mondatában, hogy egész gondolatmenete megdől, ha annak egyetlen eleme kétségessé tehető. A helyzet sajnos ez: alig van olyan gondolat a cikkben, amelyik tágabb perspektívában is megállja a helyét.


Eörsi János: Régió a határon

Interjú Öllős Árpád dunaszerdahelyi polgármesterrel


Beszélő: Mi az a csallóközi régió? Közigazgatási egység?

– Nem, hanem 89 csallóközi város és község érdekvédelmi egyesülése, teljesen önkéntes alapon. Franciaországban is gyakori, hogy nem egészen a közigazgatási felosztást lefedve, kisebb-nagyobb számban regionális egységet alkotnak, közösen tárgyalnak pl. úthálózat-fejlesztésről, szemétföldolgozásról vagy kulturális ügyekben.


Marián Calfa csehszlovák kormányfő válasza Antall József magyar miniszterelnök levelére


Köszönöm 1992. február 26-án írott levelét. (…) A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság kormánya, valamint a többi illetékes cseh és szlovák szervek… a Bős–Nagymarosi vízlépcsőrendszer tárgyában mindig is az 1977-ben aláírt szerződés szellemében jártak el, miközben mindig figyelembe vették az egész Duna menti térség ökológiai érdekeit is.

(…) Meglepett engem az Ön levelének az a része, amelyben csodálkozik, hogy a csehszlovák szakemberek a magyar félnek nem nyújtottak be olyan dokumentumot, amelyben bizonyítanák, hogy a magyar fél aggodalmai nem megalapozottak.


E. J. [Eörsi János]: Duna-konferencia Szerdahelyen


A mintegy százfőnyi hallgatóság között három tucatnyian ültek az egykori pártbizottsági nagyteremben a Duna két oldalának polgármesterei és alpolgármesterei. Önmagában is figyelemre méltó fejlemény, hogy az általuk képviselt települések régiókba, területi érdekvédelmi tömörülésbe kezdenek szerveződni: a túlparton működik a csallóközi régió (lásd alábbi interjúnkat), a magyarországiak pedig az Esztergom–Dorog, a Komárom–Ács térség, valamint a szigetközi régió képviselőiként csatlakoztak a Duna-menti önkormányzati szövetség előkészítőihez.

Ventilla Gábor: Atomalku


Ha volna egy csepp eszünk…

és mernénk reálisan értékelni a helyzetünket, akkor már építenénk az új atomerőművünket.

Mert mi a helyzet? A helyzet az, hogy az atombombának köszönhetjük a harmadik világháború elkerülését. Pontosabban: a józan ész az atombombákkal együtt már képes volt megvédeni a békét. No persze, nem ingyen: a bombák rengetegbe kerültek. Ennek az ágnak egy kicsiny összetevője az emberekben keltett irtózás mindentől, ami „atom-”.




dr. Radó Dezső: Levegőt!

– szemelvények a Levegő Munkacsoport hírleveléből –


Mennyire szennyezett Budapest levegője?

A televízió, a rádió és az újságok gyakran közlik, hogy a fővárosban a levegő szennyezettsége milyen mértékben haladja meg az egészségi normát. Valójában azonban ez az információ rendkívül félrevezető.

A sajtóban közölt normák 30 perces időtartamra vonatkoznak, azaz arra az esetre érvényesek, ha valaki ennyi ideig lélegzi be az adott szennyező anyagot. A hosszabb időtartamra vonatkozó (pl. a 24 órás vagy az éves) normák ennél jóval alacsonyabbak.




Révész Sándor: Az igazi front merőleges a Dunára

Beszélgetés Vargha Jánossal


Beszélő: Az ember kezdi úgy érezni, hogy Európának ezen a tájékán legszebb rémálmaink is valóra válhatnak.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon