Skip to main content

Környezet

Mangel Gyöngyi: Öxpo


A kérdésekre választ nem, csak hangzatos szólamokat kaptunk, úgymint: az Expo infrastrukturális beruházásai környezetvédelmi szempontból is minden kérdést megoldanak, a környezet állapota csak javulni fog stb. (Különben is a zöldek menjenek vissza a fára!)

Az ilyen súlyos érvek hatása alatt meghajoltunk. Baráth Etelka annyiszor mondta már, hogy legyen ökológiai célja a világkiállításnak, hogy komolyan elkezdtünk gondolkodni, vajon miként is lehet ezt megvalósítani.

Itt van például a kiállítás eszmei mondanivalója: Híd a jövőbe.




[Nagy W. András]: Honi légvédelem


Beszélő: Volt-e a magyar programnak nyugati előképe, mintája?

Szommer Ferenc: Sarkalatos különbség, hogy Nyugaton – ahol szinte minden országban gyártanak személygépkocsit, maradjunk most ezeknél – a környezetvédelmi előírások nemcsak szabályozták az autópiacot, hanem hosszú ideje ezek jelentik a fejlesztés legfontosabb indítékát. Azok a gyárak, amelyek nem tudtak lépést tartani ezzel a tendenciával, lemaradtak a piacon. A KGST-ben pedig, ez közismert, semmi sem késztette piaci vagy környezetvédelmi igazodású fejlesztésre az autógyártókat.


Farkas Pál: Min mosolygott Meciar?…


…tűnődött paranoiásnak aligha mondható ismerősöm a telefonban, a szlovák miniszterelnökkel sugárzott vasárnap esti tévéinterjú után. Vajon min mosolygott, mitől volt olyan elégedett, csak nem megint egy újabb titkos megállapodás született a vízi erőműről?

Gyanakvását nem tudtam volna meggyőzően eloszlatni.


Nagy W. András: Akácfa, hévíz, napraforgó

Beszélgetés egy környezetbarát energetikussal


Mi lesz velünk, ha itt a tél, és nem jön az olaj meg a gáz? A taxisválság óta ez a kérdés is másként, komorabban hangzik. Halzl Józseftől, az Energiagazdálkodási Intézet vezérigazgató-helyettesétől azonban nemcsak e nagyon is köznapivá lett kérdésre vártuk a választ. Az 57 éves hőerőgépész hosszú ideje fáradozik egy környezetbarát energiapolitika körvonalazásán. Megengedik még mostani, zilált és fenyegető viszonyaink a perspektivikusabb tervezgetést?

nwa [Nagy W. András]: Utat a kerekeknek!


Még mindig az októberi blokád és benzinháború tanulságain rágódunk. Nem is csoda; nehéz idő elé nézünk. Az optimisták azonban már a jót keresik a rosszban. Szerintük a mostani krízist nem akkor válaszoljuk meg legjobban, ha leváltjuk a minisztereket, hanem akkor, ha erőltetett ütemben kerékpárutakat létesítünk. Csakhogy ezt is könnyebb mondani, mint megcsinálni.

monspart: Ültess fát utódaidnak!

Önkormányzatok figyelmébe


A fa enyhet hoz a Földnek. Szén-dioxidot köt meg, s mérsékli a globális felmelegedést. Most kell fát ültetni, hogy húsz év múlva is levegőt kapjunk.

A Global ReLeaf elnevezésű faültetési akciót az Amerikai Erdészeti Egyesület (AFA) kezdte az USA-ban, és nemzetközi programmá lett – mondja Gadó György Pál, a Független Ökológiai Központ munkatársa. Szerződést kötöttek az AFA-val, az amerikaiak nemcsak szakmai segítséget adnak, hanem segítenek a pénzforrások felkutatásában is.

Budapesten is bőven van tennivaló.




Marx György: Hosszú menetelés egy dönteni képes társadalom felé

II. rész
Atomvita


A paksi kilowattóra nem csupán olcsóbb, hanem annak árában legnagyobb részt a beruházás (és üzemeltetés) során befektetett (részben magas szintű) munka képvisel. Az uránfűtőelem kisebb hányadot képez. Most olcsó az urán; ha kétszeresre nőne is az ára, a kilowattóra-költség alig nőne, az atomenergia gazdaságilag versenyképes marad. Ideális egy nyersanyagban szegény, jól képzett munkaerőben gazdag ország számára. Akkor mégis miért van hangos ellenzéke nálunk az atomenergia-fejlesztési programnak?

Első ok: a múlt évtizedekben divat volt Nyugaton támadni az atomenergiát.


Zaja Péter: Autómentes övezet

Kiegészítés Török Ernőhöz


Török Ernő cikksorozata olvastán sokáig azt gondoltam, a szerző Nyugatra szakadt hazánkfia, aki a közelmúltban térhetett haza. Kíváncsi lennék: tényleg nem tud, vagy nem akar tudni azokról az erőfeszítésekről, amelyeket egyesek – elismerem, nem nagy sikerrel – évek óta kifejtenek a légszennyezés ellen?

Szervezetek

Kezdjük a „mozgalmakkal”. Budapesten az első „kemény” tiltakozó akciót a légszennyezés ellen a BME Zöld Kör tartotta, 1986 őszén.




Marx György: Hosszú menetelés egy dönteni képes társadalom felé

I. rész
Atomvita


Esteledik, vége a munkaidőnek. Metró vagy autó röpít haza. Otthonunkba lépve felkattintjuk a villanyt, szétárad a fény. A hűtőből kivesszük a főznivalót, gázlángon vagy mikrohullámon elkészül az étel. Vacsora után mosógépbe dobjuk a napi szennyest, majd tévé elé ülünk, megtudni: mi történt reggel óta a Közép-Keleten és a Parlamentben.

A targoncára gyűjtött rőzsétől, a pincében aprított tűzifától hosszú volt az út a polgári kényelemig. Felnyílt előttünk a nagyvilág, fokozódik a lakosság energiaigénye. Autót szerzett majd minden magyar család.


Török Ernő: Méreg a levegőben! (II.)

Rendszerező gondolatok a közlekedési légszennyezésről


Mit tegyünk a kétüteműekkel?

Mert valamit tenni kell a környezetszennyezés miatt, erről már szóltunk. De tenni kell azért is, mert a kocsikkal lehet, hogy pár év múlva magunkra maradunk. Friedrich Zimmermann NSZK közlekedési miniszter szerint 1991. január 1-jétől az NDK-ban is érvényesek lesznek az NSZK-járművekre érvényes környezetvédelmi előírások, és ez alól aligha kapnak felmentést a kétüteműek. Kiépítik az ellenőrző rendszert, és különböző tiltó és ösztönző eszközöket alkalmaznak azért, hogy a már üzemelő gépkocsikat környezetkímélő típusokra cseréljék.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon