Skip to main content

Oktatás

Pőcze Gábor: A nemzeti közös többszörös

A vitának nincs vége III.


A hazai szakértők döntő többsége állítólag hosszabb ideje egyetért abban, hogy a közoktatás még elviselhető mértékű egységességének fenntartásához szükség van valamiféle kerettantervre. Ez a szakszó (a frame-curriculum magyarítása) egy, az állam által kikényszerített, vagyis tankötelezettséggel definiált konszenzust jelent arról, hogy mi az, amit az adott időszakban, az adott országban „mindenkinek tudnia kell”. Mostanában sűrűn emlegetik, hogy még az olyan ősliberális iskolarendszerekben is, mint az angol, újabban életbe léptettek egy ilyesféle szabályozást.

Mink András: A történelemkönyvek kálváriája

Mink András


A viták közege

Nézetem szerint ezek a viták törvényszerűek. Törvényszerűek mindenekelőtt azért, mert egy sajátos kulturális közegben, politikai és történeti helyzetben zajlanak. Vitathatatlan, hogy a múlt újrafelfedezése jelentős szerepet játszott az előző rendszer aláásásában. Egy politikai rendszert, amely a történelem kisajátítására építette legitimációját, leginkább a történelem és főleg önmaga történelmének „leleplezése” fenyegeti.


Pőcze Gábor: A vitának nincs vége

II. A megállapodás


A január 10-i választást követően a pedagógus szakmai szervezetek, a szülők és a diákszervezetek képviselői február 5-én ültek össze először a Művelődési és Közoktatási Minisztérium koordinációs titkára, dr. Juhász Árpádné irodájában. A tárgyalás célja az együttműködés formáinak és a résztvevők jogosítványainak tisztázása volt. A koordinátor tájékoztatja a megjelenteket arról, hogy hogyan képzeli el a minisztérium a további együttműködést. Javasolja, hogy szakértői stábként működjünk mostantól a törvény parlamenti benyújtásáig.

Spira Veronika: A szorongás iskolája és a szabadság iskolája


Európa felé távolodva

Söpörjünk egy kicsit a magunk háza előtt. Még liberális körökben sem tudott maradéktalanul tért nyerni az a felismerés, hogy az akadémikus, elitista középiskola-koncepció réges-rég a múlté, s a modern közoktatás nem jelentheti a klasszikus gimnázium követelményeinek kiterjesztését az egész 14–18 éves populációra. Amikor a 70-es évek végén lehetőség nyílt Magyarországon a tantervek, tankönyvek desztalinizálására és részben a tananyag depolitizálására, olyan koncepciót követve akartunk visszatérni Európába, amely ott már meghaladottnak számított.


Pőcze Gábor: A vitának nincs vége

I. Obstrukció és konstrukció – beküldött tudósítónk jelenti a közoktatási törvénytervezet minisztériumi vitájáról


„A közoktatási tárca a közoktatási törvénytervezet további munkafolyamataiba célszerűnek látja bekapcsolni az országos hatókörű érdek-képviseleti szervek, szakszervezetek, szakmai szervezetek és önkormányzatok képviselőit” – írta Dobos Krisztina művelődési és közoktatási minisztériumi helyettes államtitkár asszony december 27-i levelében, s meghívott 33 szakmai szervezetet január 6-ára, választana „belső megegyezésük alapján” összesen 5-7 főből álló szakértői csoportot „saját képviseletükre”.

Ekkor már majdnem két hónapja vitatta a fél ország a Gazsó-féle törvénykoncepció kihajít


Angster László: Deák téri kövületek


A Deák téri általános

iskola Budapest egyik legjobb hírű iskolája, mely az 1948-ban megszüntetett nyolcosztályos evangélikus leánygimnázium épületében működik. Az egyház most visszakéri volt iskoláját, helyesebben azt az épületet, amelyben most a Deák téri iskola működik, s melyet „hanyagság” vagy egyéb ok miatt hivatalosan soha nem is államosítottak.

Az iskola széles körű nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik, 1952 (!) óta tanítanak angol nyelvet, évekkel ezelőtt itt dolgozták ki a 12 osztályos iskola tervét, amit akkor nem sikerült megvalósítani.




Horn Gábor: Tanború


A parlamenti pártok tavaly még egyetértettek abban, hogy végre szabad, a „megrendelők” – diákok, szülők – érdekeire építő iskolára van szükség, amelyre az új parlament nem sajnál majd „pénzt, paripát, fegyvert.”

A szakmai és munkavállalói érdekképviseletek már a kezdet kezdetén jelezték, hogy csak az előzetes egyeztetésekre építő, széles társadalmi konszenzusra törekvő anyagot tudnak elfogadni.


Török Monika: Mondd, fiam, te cigány vagy?


Osztálynaplóval legtöbbünk csak úgy került kapcsolatba élete során, hogy az iskolapadban szorongva leste, vajon hol nyílik ki. Pedig jó dolog az osztálynapló. Belevezetik a diákok nevét, születési adatait, szülei nevét és végzettségét, munkahelyét. Idekerülnek még az érdemjegyek, a dicséretek, az intők is.

Fontos dolog az osztálynapló. Az osztályfőnöknek például azért, mert jópofa statisztikákat lehet (és kell) belőle csinálni.


Harangozó István, r. s.: A miskolci Befejezetlen Szimfónia

Európa(i)-e egy magánegyetem?


I. tétel – Téma

A Miskolci Bölcsész Egyesületet a város értelmiségének új időkre érzékenyebb csoportja alapította 1989-ben. Alapszabályában megjelölt célja a bölcsészképzés megindítása az e szempontból elmaradott észak-magyarországi régióban. Elnöke Gyárfás Ágnes, az egyik kezdeményező, akinek előző foglalkozása könyvtáros, pontosabban könyvtárigazgató volt.


Liskó Ilona: Szerkezetváltás középfokon


Előzmények

A pártállam által irányított és szigorúan kézben tartott oktatási rendszer szerkezeti „fellazulására” az 1985-ös oktatási törvény engedett elvi lehetőséget, és ehhez az 1988-tól pályázati úton elnyerhető minisztériumi támogatás nyújtott anyagi forrásokat. Hogy milyen irányban változzon a középiskolák szerkezete, arra az oktatásirányítók közül először Glatz Ferenc miniszter hirdetett programot; a tradicionális nyolcosztályos gimnáziumi szerkezethez kell visszatérni – nyilatkozta.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon