Sokak számára manapság világosodik meg a sokat idézett „stratégiai ágazat” kifejezés teljes értelme. A kormány programját lapozgatva még az oktatásügy kiemelkedő fontosságára és nagyarányú fejlesztésére gondoltak a pedagógusok.
I. A Borsos-villa
Szentendrén, a Felszabadulás lakótelepen található a Borsos-villa. A századelőn épült kétszintes, kertes, tornácos ház az elmúlt 17 évben óvodaként működött. Szerencsésnek mondhatta magát az a szülő, akinek gyermeke ide járhatott, hiszen a lakótelepen található másik két óvoda nem versenyezhetett a villa nyújtotta ideális körülményekkel. Az óvoda jó hírét adottságain kívül az ott dolgozók lelkiismeretes munkája is növelte. Az intézményt azonban újabban veszély fenyegeti.
Az Országos Közoktatási Intézetben Báthory Zoltán és Szebenyi Péter sajtótájékoztatót tartott arról, hogy áll a Nemzeti Alaptanterv (NAT) ügye. A Báthory Zoltán által vezetett kutatócsoport még Glatz Ferenc minisztersége idején kapott megbízást a NAT elkészítésére. Azóta lezajlott a rendszerváltás, miniszterek és államtitkárok jöttek-mentek, a kutatóintézeteket átszervezték, és az oktatásirányítási kurzus is ide-oda ingadozott. A NAT készítése hol kiemelt és támogatott állami feladatnak, hol elnézett vagy éppen csak megtűrt kutatói hobbinak számított. A munkát azonban nem hagyták abba.
Talán a rendszerváltásnak köszönhető, hogy az utóbbi időben inogni látszik az eleddig stabilnak tűnő oktatási rendszer. Egyre többen kérdőjelezik meg a 8+4 éves szisztéma, az ötfokozatú osztályzás, a teljesítménycentrikusság helyességét, holott ezek nélkül iskolát pár évvel ezelőtt el sem lehetett volna képzelni. Elszánt pedagógusok már alapítottak is olyan iskolákat, ahol saját elképzeléseiknek megfelelően, a szokásostól eltérő módszerekkel tanítják a diákokat.
Véletlen minta alapján 60 iskolát választottunk ki (30 általános és 30 középfokú iskolát), ahol 1991 tavaszán intenzív módszerekkel (részt vevő megfigyelés, dokumentumelemzés, esettanulmány-készítés) követtük nyomon az igazgatóválasztások folyamatát. Az alábbiakban a kutatás első tapasztalatait foglaljuk össze.
Figyelmező demokrácia
Hogy virágzásnak indult a demokrácia, és az új önkormányzati testületek éberen őrzik demokratikus jogaikat, arra elsősorban munkatársaink hűvös, és bizalmatlan fogadtatása utalt.
Gratulálok a diplomádhoz!
Kedves vagy, de nem biztos, hogy diplomát kaptunk.
Mire jogosít ez a papír?
Tudtommal semmire. Talán a miénk az egyetlen szakma, amelyhez nem kell semmiféle bizonyítvány, csak valamiféle képesség vagy tehetség.
Végül is mit végeztél?
Tanfolyamot? Továbbképzést? Szakosítót? Talán viccnek tűnik, de ez nem derült ki. A hivatalos neve posztgraduális szaktanfolyam.
Várhegyi György (az iskola igazgatója), Szeszler Anna (az elemi tagozat vezetője) és Nagy Sz. Péter (a középiskolai tagozat megbízott vezetője) beszél arról, ők hogyan csinálnak iskolát.
Szeszler Anna: Rengetegen jelentkeznek a közvetkező tanévre az elemi tagozatra is. Kénytelenek leszünk válogatni, de minőségi szelekciót nem akarunk. Elsősorban a saját óvodánkból érkezőket veszünk majd fel, aztán azokat, akiknek a testvére már idejár, és azokat, akik egy évet vártak a bekerülésre.
A Romániában megjelenő Romániai Magyar Szó 1991. március 28-i száma a következő közleményt adta közre:
„A romániai magyar diákok magyarországi főiskolai oktatásával kapcsolatban a következőket hozzuk az érdekeltek tudomására: az 1991-es iskolai évtől a szegedi Juhász Gyula főiskola vállalja 30 diákunk teljes képzési költségeinek fedezését. A 30 hely szakonkénti elosztása a következő: biológia–földrajz, biológia–testnevelés, földrajz–testnevelés, ének-zene, könyvtár–magyar, latin–egyéb (történelem, magyar, angol, német). A fenti szakok mindenikén 5-5 helyünk van.
Kérdés persze, hogy – egy államtitkári szék betöltésének indokán kívül – kell-e egy kormánynak ifjúságpolitika.
Beszélő: Igazgató úr, hogyan tudnak ilyen körülmények között dolgozni?
Vujity István iskolaigazgató: Most már elviselhetőbb a helyzet, tavaly ősszel megnyílt az új kollégiumunk, így legalább a zsúfoltság csökkent egy kicsit. Abban bízunk, hogy a nehéz anyagi körülmények miatt sem fogunk kimaradni az állami rekonstrukcióból, ami legalább húsz éve aktuális. Szeretnénk egy emeletráépítést és egy tornatermet. Némelyik tantermünk olyan szűk, hogy 12-14 gyerek is alig fér bele.
Beszélő: Hány gyerek jár ide?
V.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét