Skip to main content

Vendégkönyv

Szerbhorváth György: A magyar kurva

Csörög az emilem, vállalnám-e egy szerb dokumentumfilm fordítását. Menjek a volt filmgyárba. Megadják a címet, buszmegállóstul, onnét vissza a benzinkútig. Bizonyára nem ismeri a várost, mondja a nő. Igaza van, nem vagyok belhoni. Alig ismerem, bizonyos ismeret különben sincs, és összesen eddig még csak tíz évet éltem Budapesten.

Seres László: Végképp eltörölni

Nem sok referendumról mondható el, hogy hárommillió szavazó akkor is elmegy és igent mond, ha az íven az áll: „Egyetért-e Ön azzal, hogy kiszera méra bávatag?”, ha egy­szer a Legnépszerűbb Párt Soha Nem Hazudó Minisz­ter­elnöke egy éve folyamatosan azt sulykolja be­léjük, hogy el kell menni, és igennel kell szavazni.

Magyar László András: A pályázat

Az Úr ***-ik esztendejében a magyar művelődésügyi miniszter – ki tudja, milyen meggondolásból, talán viccből – jeligés novellapályázatot írt ki, amelynek első díja egy átlagos magyar novella piaci értékének pontosan tízmilliószorosa volt – forintban. Mivel a pályázat sem tartalmi, sem pedig terjedelmi korlátokat nem szabott, mintegy nyolcvanezer írás érkezett a bírálóbizottsághoz.

Szerbhorváth György: Tévés kaland

A nem is oly rég jobboldalivá, nemzetivé, konzervatívvá, egyszóval oldalassá vált tévéből kaptam e-mailt. A meghívót elég pongyolán fogalmazták meg. Nem derült ki, engem hívnak-e be. Vagy én keressek valakit, aki szintén aláírta a tiltakozó nyílt levelet a debreceni Wass Albert-szobor ügyében. Pedig nem sok közöm van az egészhez. Én csak aláírtam.

Várkonyi Gábor: A kétütemű hungarikum

Bár nem túl eredeti és nem is túl szellemes, mégsem elfogadhatatlan, ha egy bevallottan propagandacélú, felvilágosító műalkotás a gyógyítást egy gép megjavításához, a beteg testet pedig a meghibásodott géphez hasonlítja. Így tesz a jelenlegi kormányzat nagy ívű reformkoncepcióit népszerűsíteni hivatott Modern Képmesék című rajzfilmsorozat 21. része is.

Seres László: Elkezdünk számítani

avagy: ha a széf beszélni tudna

Elszánt szőke nőt ábrázol a Népszabadság második oldalas fotója, kezében egy kisebbfajta trezort tart, kiszivárogtatással egybekötött politikai bűnügy ágense nyilván. Aztán persze máris látjuk, nem más, mint az egészségügyi miniszter tartja kezei között a mini páncélszekrényt, nem viszi, hanem hozza, tehát nem a Kék Fényben, hanem a Híradóban látjuk majd viszont, amint jót tesz a betegekkel.

Seres László: Atlasz vállat von

avagy: kiadó kerestetik

Kicsoda John Galt? Így kezdődik a XX. századi Amerika egyik legbefolyásosabb regénye, és mire megtudjuk, már késő: menthetetlenül belefeledkeztünk egy 1200 oldalas, letehetetlen filozófiai krimibe, hetekre oda a munkánk és a családi életünk.

Seres László: Magyar Nemzeti Kockázatközösség

„Nyolc éve politizálok, négy éve vagyok a Kormány tagja, három éve annak vezetője. Sikerben és kudarcban egyaránt volt részem, eredmények mellett voltak tévedéseim és hibáim is” – ismeri el október eleji posztjában Magyarország egyik legismertebb bloggere, egyébként miniszterelnöke (ez a tevékenysége kevésbé látványos).

Seres László: Szebb jövőt! Boldogabb Für Lajost!

Röhej a Magyar Gárda? Hát persze, de nem csak az. Róla szóltak az elmúlt hetek, míg végül a Budai Várban, Sólyom László munkahelyének tőszomszédságában Für Lajos, mi­után – nem alaptalanul – „kétségbeesésről és a reményről” motyogott va­lamit, nagy nyilvánosság előtt üzembe helyezte az első 56 gárdistát.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon