Skip to main content

Vita

Vásárhelyi Mária: Szakmai kritika vagy politikai ellenszenv?


A Beszélő januári számában Körösényi András Tudomány vagy publicisztika? című írásában Szalai Erzsébet Az elitek átváltozása című kötetének – és ennek kapcsán a szerző elitkutatásainak – értékelésére vállalkozik. Minthogy magam nem foglalkozom elitkutatással válaszomban elsősorban nem azokra a kritikai megjegyzésekre szeretnék reagálni, amelyek Szalai kutatási eredményeit teszik bírálat tárgyává, hanem a recenzió mögött kitapintható szándékot és a módszert kifogásolom.

Bruszt László: Disputa a tudományosságról meg a publicisztikáról


Körösényi András Tudomány vagy publicisztika? című bírálatában (Beszélő, 1998. januári szám), melyben a hűvös tárgyilagosságot és a szaktudományos objektivitásra törekvést kéri számon Szalai Erzsébet társadalomkutatón, a következő fontosabb megállapításokat találhatjuk:

A. Szalai a rendszer frusztrált kritikusává vált.

B. A bírált szerző identitásválságban szenved.

C. Elitszociológiai írásai semmilyen szempontból nem tekinthetők tudományos igényű munkáknak.

D.








Heller Ágnes: Kedves Beszélő!


Köszönöm, hogy elküldték Ungváry Rudolf tanulmányát. De érdemben reagálni nem kívánok rá.

Ungváry Rudolf: Mit ér a hit, ha politikai?


Elég sokan voltak egykor a fasizmus, később meg a reális szocializmus hívei. Mára tűvé kellene tenni az országot utánuk.

Budapesten az 1944–45-ös ostrom idején két fegyveres SS hadosztály is harcolt az oroszok ellen. A túlélők közül volt, akivel találkoztam. Se antiszemitizmusnak, se fasiszta magatartásnak nem tapasztaltam nyomát, pedig az ő esetükben erre meglehetősen kihegyezetten figyel az ember. Feltételezem, hogy ők is tudták, mennyire figyeltem akkori szavaikat.


Karsai László: Válasz Pelle Jánosnak


Pelle János közírónak igen határozott véleménye van az antiszemitizmusról, a Holocaustról és azokról a történészekről is, akik Magyarországon vagy a nagyvilágban ezekkel a témákkal foglalkoznak. Véleményét olykor igen indulatos formában adja közre. Sajnálatos módon cikkében több olyan súlyos tárgyi tévedés, pontatlanság is szerepel, amelyek puszta fölsorolása is komoly kételyeket kell hogy ébresszen az objektív olvasóban Pelle általános tájékozottságát illetően.

Pelle János: A Holocaust lezárhatatlan dossziéja

Daniel Goldhagen könyvéről


Magyarországon a rendszerváltás után rohamosan csökkent az érdeklődés a totalitárius rendszerek iránt. Mintha az ideológiai tabuk ledőlése automatikusan választ adott volna arra a kérdésre is, miféle erők hívták életre és működtették azokat a „szörnyállamokat”, melyeknek Kelet-Európa népei legalább fél évszázadon át alattvalói és áldozatai voltak. A kommunizmus és a fasizmus kritikája ugyan jelen van szellemi életünkben és az oktatásban is, de alapjában véve ideológiai természetű, rutinjellegű és differenciálatlan, vagyis nem vet számot a különböző rendszerek egyedi változataival.

Görbicz Tamás: Az egyházak megújulásáról…

„Ecclesia semper reformanda”


Magyarországon szerves fejlődésről szinte alig beszélhetünk, mivel az állam egyházpolitikai befolyása évtizedek óta megakadályozza, hogy a vallási élet saját belső törvényszerűségei szerint alakuljon. Meggyőződésünk szerint a hívők száma, felekezeti aránya stb. teljesen más vallási rétegződést és struktúrát mutatna, ha államhatalmi eszközökkel folyamatosan nem avatkoznának be a természetes folyamatokba.

Gadó György: Válaszlevél a másvilágról


– Ha nem írok, ne válaszolj! – bölcs tanács ez, most mégis figyelmen kívül hagyom, mert ha nem is nekem, de rólam írt a Beszélőben Kis János.

Vit László: Türelmi küszöb


Az 1843-as folyamkilométernél épül a küszöbgát. A hivatalos adatok szerint 450 millió forintba fog kerülni, és július 15-én már lehet „használni”. Az építési költség a felét sem éri el a szivattyúzás évi költségének.

Kőszeg Ferenc: A kintlét elviselhetetlen könnyűsége

Válasz Tamás Gáspár Miklósnak


A liberális Mikulás

„Nálunk az igazgató íróasztalán még mindig ott van a Lenin-szobor – panaszolta egy felszólaló egy baranyai falu választási gyűlésén, 1990 tavaszán. Miért nem tesz már valamit az SZDSZ?” A hallgatóság egyetértőleg morgott.

Azóta hányszor, de hányszor hallottuk: miért tűri az SZDSZ, hogy X még mindig a helyén van, és miért tűri, hogy Y-t kirúgják. Miért engedi, hogy Z zsebre vágja a vállalatot, és miért nem csap oda, hogy W ne akadályozza már a privatizációt?




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon