Skip to main content

bori

bori: Villanás a víz felett

Film


Wim Wenders filmje súlyos határsértés. Tisztelt mestere, öreg barátja rákos, nagybeteg volt már akkor is, amikor 1977-ben Az amerikai barátban eljátszotta a képhamisító szerepét.

bori: Caravaggio

Film


Jó művészéletrajz márpedig nincs, hiszen sem az alkotás folyamata, sem eredménye nem ábrázolható filmen. Ha pedig mackónadrágban látjuk az anyósával nyájaskodó alkotót, megtudjuk róla, hogy szereti a körömpörköltöt, a töltött galambokat, és ínhüvelybántalmakban szenved (a sűrű poháremelgetéstől), akkor elszörnyedhetünk vagy gyönyörködhetünk a művész emberarcán, csak az lesz még nagyobb rejtély, mikor és hogyan hozta létre azokat a csodás műveket.

bori: Holmi ’94/7.

Folyóirat


Jorge Luis Borges kilenc nagyszerű Dante-tanulmányban gondolkodik el az Isteni Színjáték egy-egy motívumán, metaforáján, utalásán. Mert valóban mintha csak hangosan gondolkodna (akár kötetben közreadott előadásaiban) azokon a dolgokon, amik a commedia sűrű olvasgatása közben szöget ütöttek a fejébe. „Nem olvastam még el minden Dante-kommentárt” – jegyzi meg, holott bármiről írjon is, az az érzésünk, hogy a világ legnagyobb könyvtárlabirintusába vezet bennünket, ahol ő nemcsak a létező, de az elveszett vagy meg sem írt könyveket is ismeri.

bori: A Kései tavasztól egy Őszi délutánig

(Ozu Jaszudzsiró filmjei elé)
Film


„Ha századunkban van még egyáltalán valami szentséges dolog, akkor az számomra mindenképpen Ozu Jaszudzsiró, a japán rendező munkássága – írja Wim Wenders, akinek nem kevés része volt abban, hogy Ozu elfelejtett, megtagadott munkái új életre keltek. – Amennyire sajátosan japánok ezek a filmek, annyira egyetemes érvényűek is egyben. Felismertem bennük a földkerekség összes családját, ugyanúgy, mint szüeimet, bátyámat és saját magamat is.

bori: Sátántangó

Film


Tarr Béla több mint négy évig dolgozott a Krasznahorkai László azonos című regényéből készült filmen. Nagy várakozás előzte meg, pletykák, rémhírek és legendák szövődtek körülötte. Az eredmény minden várakozást felülmúl. A Sátántangó nemcsak az idei szemlén emelkedett ki a mezőnyből, de az utóbbi évekre visszatekintve is csak egy-két magyar film említhető vele egy lapon, és bizonyosra vehető, hogy jelentősége csak nőni fog az idővel.

Sátántangó hét és fél óra, szünetekkel együtt hosszabb, mint egy nyolcórás munkanap.


bori: Választottak és elhívottak

Filmvilág, ’94/4
Film


Alighanem minden filmkritikánál érdekesebb az a beszélgetés, melyet Spielberg új munkájáról folytatott egymással Kertész Imre, Balassa Péter, Szilágyi Ákos és Kovács András Bálint. E névsort látva senki nem várhat parázs vitát, világok harcát – a nemzedéki és személyes érintettségbeli különbségek ellenére –, a felek és a vitavezető, Mihancsik Zsófia nagy egyetértésére számíthatunk. De már az első kérdés vihart támaszt: kinek szabad szólnia, ki csinálhat filmet a Holocaustról? Mi az autentikus, és ki az illetékes?

bori: Kere(sz)tre feszítés

Film


Független film – errefelé valami defektesre asszociálunk róla, fekete-fehér, keskeny, műkedvelő színészekkel, művészetterápiás rendezővel. De Jon Jost Amerikában független, ahol ez csak annyit tesz, hogy a stúdiórendszeren kívül dolgozik. Mi két-három művet láthattunk eddig forgatott 13 nagyjátékfilmjéből és valamivel több rövid opuszából.

bori: Brutális napjaink

Film


1. Szarajevó – a Filmvilágban


Voltak idők, amikor a filmről szóló írások tágasabb és izgalmasabb képet mutattak, mint amilyen a magyar mozikban látható filmekből összeállt. Végül is szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy ez ma már nincs így, beállt a normál állapot. Azért a márciusi szám nagyon jó, tele figyelemre méltó írásokkal. Nagyobbik részük – szemle után vagyunk – a magyar filmmel foglalkozik, de jut tér Fassbindernek, az oroszoknak és a francia kosztümös kalandfilmnek is.

bori: Mint egy nyitott borotva…

Film


A Woyzecket látni kell. Nem azért, mert díjakat hozott el a filmszemléről. Nem azért, mert hibátlan remekmű… De szép és igaz film, szerethető összes hibájával együtt. A Szédülés, Szász János első filmje, mi tagadás, megbukott. Erre most még magasabbra tette a mércét. Kiválasztotta a világirodalomnak ezt a hasonlíthatatlan remekét, a címszerepre pedig azt a magyar színészt, aki már a szerep előtt Vojcek volt maga, mintha a Kovács Lajos névvel együtt az örök kisember minden terhét, Isten és ember előtti képviseletét rárakták volna.

bori: Kék bársony (vagy amit akartok)

Film


A nyolcvanas évek legvégén, a RADÍRFEJ-en és Az ELEFÁNTEMBER-en túl, de az IKERCSÚCSOK-on még innen tűnt föl nálunk David Lynch 1986-os mozija, a KÉK BÁRSONY. Valami olyasmit írtak róla, hogy ifjú hőse, Jeffrey hazafelé menet levágott emberi fület talál a mezőn. Na ne, mondhattuk erre többen, ezt talán már mégse… és kihagytuk. Sose higgy a műsorújságnak, mondtam én utóbb, amikor a következő filmtől, A VADSZÍVŰ-től (VESZETT A VILÁG) fellelkesülve mégis megnéztem.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon