bori: Villanás a víz felett
Film
Wim Wenders filmje súlyos határsértés. Tisztelt mestere, öreg barátja rákos, nagybeteg volt már akkor is, amikor 1977-ben Az amerikai barátban eljátszotta a képhamisító szerepét.
bori
bori: Caravaggio
Film
Jó művészéletrajz márpedig nincs, hiszen sem az alkotás folyamata, sem eredménye nem ábrázolható filmen. Ha pedig mackónadrágban látjuk az anyósával nyájaskodó alkotót, megtudjuk róla, hogy szereti a körömpörköltöt, a töltött galambokat, és ínhüvelybántalmakban szenved (a sűrű poháremelgetéstől), akkor elszörnyedhetünk vagy gyönyörködhetünk a művész emberarcán, csak az lesz még nagyobb rejtély, mikor és hogyan hozta létre azokat a csodás műveket.
bori: Holmi ’94/7.
Folyóirat
Jorge Luis Borges kilenc nagyszerű Dante-tanulmányban gondolkodik el az Isteni Színjáték egy-egy motívumán, metaforáján, utalásán. Mert valóban mintha csak hangosan gondolkodna (akár kötetben közreadott előadásaiban) azokon a dolgokon, amik a commedia sűrű olvasgatása közben szöget ütöttek a fejébe. „Nem olvastam még el minden Dante-kommentárt” – jegyzi meg, holott bármiről írjon is, az az érzésünk, hogy a világ legnagyobb könyvtárlabirintusába vezet bennünket, ahol ő nemcsak a létező, de az elveszett vagy meg sem írt könyveket is ismeri.
bori: A Kései tavasztól egy Őszi délutánig
(Ozu Jaszudzsiró filmjei elé)
Film
„Ha századunkban van még egyáltalán valami szentséges dolog, akkor az számomra mindenképpen Ozu Jaszudzsiró, a japán rendező munkássága – írja Wim Wenders, akinek nem kevés része volt abban, hogy Ozu elfelejtett, megtagadott munkái új életre keltek. – Amennyire sajátosan japánok ezek a filmek, annyira egyetemes érvényűek is egyben. Felismertem bennük a földkerekség összes családját, ugyanúgy, mint szüeimet, bátyámat és saját magamat is.
bori: Sátántangó
Film
Tarr Béla több mint négy évig dolgozott a Krasznahorkai László azonos című regényéből készült filmen. Nagy várakozás előzte meg, pletykák, rémhírek és legendák szövődtek körülötte. Az eredmény minden várakozást felülmúl. A Sátántangó nemcsak az idei szemlén emelkedett ki a mezőnyből, de az utóbbi évekre visszatekintve is csak egy-két magyar film említhető vele egy lapon, és bizonyosra vehető, hogy jelentősége csak nőni fog az idővel.
A Sátántangó hét és fél óra, szünetekkel együtt hosszabb, mint egy nyolcórás munkanap.
bori: Választottak és elhívottak
Filmvilág, ’94/4
Film
Alighanem minden filmkritikánál érdekesebb az a beszélgetés, melyet Spielberg új munkájáról folytatott egymással Kertész Imre, Balassa Péter, Szilágyi Ákos és Kovács András Bálint. E névsort látva senki nem várhat parázs vitát, világok harcát – a nemzedéki és személyes érintettségbeli különbségek ellenére –, a felek és a vitavezető, Mihancsik Zsófia nagy egyetértésére számíthatunk. De már az első kérdés vihart támaszt: kinek szabad szólnia, ki csinálhat filmet a Holocaustról? Mi az autentikus, és ki az illetékes?
bori: Kere(sz)tre feszítés
Film
Független film – errefelé valami defektesre asszociálunk róla, fekete-fehér, keskeny, műkedvelő színészekkel, művészetterápiás rendezővel. De Jon Jost Amerikában független, ahol ez csak annyit tesz, hogy a stúdiórendszeren kívül dolgozik. Mi két-három művet láthattunk eddig forgatott 13 nagyjátékfilmjéből és valamivel több rövid opuszából.
bori: Brutális napjaink
Film
1. Szarajevó – a Filmvilágban
Voltak idők, amikor a filmről szóló írások tágasabb és izgalmasabb képet mutattak, mint amilyen a magyar mozikban látható filmekből összeállt. Végül is szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy ez ma már nincs így, beállt a normál állapot. Azért a márciusi szám nagyon jó, tele figyelemre méltó írásokkal. Nagyobbik részük – szemle után vagyunk – a magyar filmmel foglalkozik, de jut tér Fassbindernek, az oroszoknak és a francia kosztümös kalandfilmnek is.
bori: Mint egy nyitott borotva…
Film
A Woyzecket látni kell. Nem azért, mert díjakat hozott el a filmszemléről. Nem azért, mert hibátlan remekmű… De szép és igaz film, szerethető összes hibájával együtt. A Szédülés, Szász János első filmje, mi tagadás, megbukott. Erre most még magasabbra tette a mércét. Kiválasztotta a világirodalomnak ezt a hasonlíthatatlan remekét, a címszerepre pedig azt a magyar színészt, aki már a szerep előtt Vojcek volt maga, mintha a Kovács Lajos névvel együtt az örök kisember minden terhét, Isten és ember előtti képviseletét rárakták volna.
bori: Kék bársony (vagy amit akartok)
Film
A nyolcvanas évek legvégén, a RADÍRFEJ-en és Az ELEFÁNTEMBER-en túl, de az IKERCSÚCSOK-on még innen tűnt föl nálunk David Lynch 1986-os mozija, a KÉK BÁRSONY. Valami olyasmit írtak róla, hogy ifjú hőse, Jeffrey hazafelé menet levágott emberi fület talál a mezőn. Na ne, mondhattuk erre többen, ezt talán már mégse… és kihagytuk. Sose higgy a műsorújságnak, mondtam én utóbb, amikor a következő filmtől, A VADSZÍVŰ-től (VESZETT A VILÁG) fellelkesülve mégis megnéztem.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét