bori

Nyomtatóbarát változat

Alighanem minden filmkritikánál érdekesebb az a beszélgetés, melyet Spielberg új munkájáról folytatott egymással Kertész Imre, Balassa Péter, Szilágyi Ákos és Kovács András Bálint. E névsort látva senki nem várhat parázs vitát, világok harcát – a nemzedéki és személyes érintettségbeli különbségek ellenére –, a felek és a vitavezető, Mihancsik Zsófia nagy egyetértésére számíthatunk. De már az első kérdés vihart támaszt: kinek szabad szólnia, ki csinálhat filmet a Holocaustról? Mi az autentikus, és ki az illetékes? Aztán jön Szilágyi Ákos, kicsit az ördög ügyvédjeként (az ördög itt nem a nácizmus, hanem Hollywood), és nem várt útra tereli a beszélgetést. Azt kérdi: „Mit jelent Auschwitz – már bocsánat – a kínaiak… számára?” Mert mi itt, Európában hajlamosak vagyunk a világgal azonosítani magunkat, kultúránkat az egyetemessel, és éppilyen nagyvonalúan testálnánk rájuk sötét bűneinket is. Pedig Auschwitzot itt találták fel (Közép-)Európában, itt működött, és a mi civilizációnkat tette kérdésessé. Még akkor is, ha belőle az emberről volt módunk új tapasztalatokat szerezni. A beszélgetést Kertész Imre zárja – szellemes aforizmának hangzó, de nagyon mély igazsággal: „Európának azzal kell gazdálkodnia, amije van. Európának van egy Auschwitza…”

Igazak

Oscar Schindler igaznak találtatott, és fát ültettek emlékezetére a jeruzsálemi Igazak útján. A Yad va-Shem temetőben márványtábla őrzi a nevét, ahogy azokét a magyarokét is, akik Sipos András kamerája előtt beszélnek arról, miként cselekedtek a vészkorszakban. A rendező régóta, a hatvanas évek legeleje óta készít dokumentumfilmeket, legújabb munkáit pedig éppen az úgynevezett zsidó kérdésnek szenteli. A Bumi családregény, népes zsidó–magyar família mondja el benne a kárpátaljai Nagyszőlős, a halott címszereplő és a maga történetét. Az Alija első része a lembergi (Lvov) zsidók 1991-es exodusáról szólt. A filmszemlén látott folytatásban Sipos két év után újra felkereste szereplőit – immár az „őshazában”, új otthonaikban.

Az igazak életet mentettek. Nem számít, hogy ezeregyet vagy kettőt, az élet egy és oszthatatlan, tudjuk, aki egy embert megment, az egész világot menti meg. Sokan voltak igazak, többen, mint ahányat név szerint ismerünk. Talán mindenkinek van egy pestújhelyi Taller Máriája, akiről még csak nem is hallottak a Yad va-Shemben. Sipos Andrásnak nem volt könnyű dolga összehozni az egyre fogyatkozó számú s a világban szerteszóródott megmentőket és megmentetteket. (Homonnay főpolgármesterné és Victor János protestáns lelkész helyett már csak gyerekeik állhattak a kamera elé. A lajosmizsei parasztasszony, a 85 éves Gál néni már nem jut el Jeruzsálembe.)

Az Igazak hagyományos dokumentumfilm, a legegyszerűbb eszközökkel él, nincs benne sem pátosz, sem tanítói célzat, így is hatásos és izgalmas. Spielberg filmjét emlegetve szinte mindenki szóba hozza Oscar Schindler „titkát”: miért tette, miért éppen ő tette? Erre sem Keneally több száz oldalas regénye, sem a háromórás film nem ad választ. (Lehet, hogy ez a Schindler bárkájának archimédeszi pontja? Hogy épp itt volt képes kilépni Hollywood bűvköréből?)

Mert talán nincsen is magyarázat. Schindlernek ugyanúgy nincsen titka, mint a magyar igazaknak (a kis termetű Almásy főhadnagynak, Thassy doktornak, Orosz Annának, Dessewffy Gyula földbirtokosnak vagy Futó Dezső újságírónak és Vaskó Máriának). Egyáltalán nem látszanak mindenre elszánt, hivatásos jótevőknek; rendkívüli hősöknek. Egyikük sem készült megmentő szerepre. Csak így alakult. Minden esetben – Ember Judit És ne vigy minket kísértésbe című filmjében éppúgy, mint a hallott, olvasott történetekben – kiderül, hogy ebben az országban se városon, se falun, igazából nem is lehetett embereket rejtegetni. Mindig tudtak róla. A túlélők úgy menekültek meg, hogy még az ellenséges környezet sem jutott el a feljelentésig. A többség ugyanolyan passzivitással hunyt szemet a bújtatásokra, mint az elhurcolásokra. Létezik hát a rosszra való restség is, a feljelentőknek, bűnrészeseknek pedig szintén meglehetett a maguk titka. (És vajon miért tekintjük az emberben lakó rosszat természetesnek, a jót meg kivételesnek?)

Az igazakat felkészületlenül érte az elhívás. Vajon, ha kapnánk időt a választásra, több vagy kevesebb igaz találtatna-e közöttünk?

• Rábeszélő