Skip to main content

Bozóki András

Bozóki András: Alföldi szóvirágok

Tóth Albert József (szerk.), Kisújszállás, 1993. február 27–28. Püski, Budapest 1993


Mottó: „Magyarok vagyunk – tartsunk szét!” (Annus József)

„Nagyon örülök, hogy én kaptam először szót, mert szeretnék most egy másfajta hangon megszólalni.” (Filó Katalin)

„Jó harminc éve egyebet se teszünk, mint erre készülünk; mióta az első hajszálrepedések megjelentek az önkényuralom falán, megszámlálhatatlan alkalommal kerestük a szárszói országgyűlés összehívásának lehetőségét.” (Somodi István)

„Kezdetben vala az öröm.” (Géczi József)

„Arra várok évek óta, hogy ez az alkalom előállhasson, ez a szellemi közösség létrejöhessen, megfogalma








Bozóki András: Az Ellenzéki Kerekasztal (első) története

(6. rész)


1989 szeptemberére egyre feszültebbé vált a hangulat mind az Ellenzéki Kerekasztal pártjai között, mind pedig a háromoldalú tárgyalásokon. A társadalom végre eredményeket várt, és az MSZMP is hajlott apróbb engedményekre annak érdekében, hogy a függőben maradt kérdésekben érvényesíthesse elképzeléseit. Kilényi Géza igazságügyi miniszterhelyettes még augusztusban egy ingerült hangú nyilatkozatban adta az ellenzék tudtára, hogy a törvényhozási folyamat nem lassulhat le, s ha nem születik megállapodás, a kormány konszenzus nélkül is a parlament elé fogja terjeszteni törvényjavaslatait.

Bozóki András: Az Ellenzéki Kerekasztal (első) története

(5. rész)


A háromoldalú tárgyalások negyedik témakörében a büntetőjogi és büntetőeljárás-jogi szabályok elveinek felülvizsgálata volt napirenden. Ez a tárgyalássorozat nem tartozott a leglátványosabbak közé, holott a jogállamiság megteremtésének fontos feltétele volt a pártállamot védő és a diktatúrát kiszolgáló jogszabályok eltörlése és új szabályok kidolgozása.

Bozóki András: Az Ellenzéki Kerekasztal (első) története

(4. rész)


A háromoldalú politikai tárgyalásokon a 2. albizottság a pártok működésének jogi szabályozásával foglalkozott. Az 1988 őszén elfogadott egyesülési törvény után sokan vitatták ugyan, hogy szükség van-e egyáltalán párttörvényre, nem lenne-e helyesebb a pártokat is az egyesülési törvény hatálya alá helyezni. Az igazságügy-minisztérium jogászai azonban – a parlament felhatalmazása alapján – nem a liberális angolszász modellt, hanem a nyugatnémet mintát követték, s ennek szellemében dolgozták ki 1989 áprilisában a párttörvényre vonatkozó javaslatukat.

Bozóki András: Az Ellenzéki Kerekasztal (első) története

(3. rész)


1989. június 13-án, három nappal a Nagy Imre-temetés előtt az Országház Vadásztermében gyűltek össze a három tárgyalófél képviselői szándéknyilatkozatuk megtételére. Az eseményt a televízió egyenes adásban közvetítette.

Az MSZMP részéről Grósz Károly, az Ellenzéki Kerekasztal nevében Kónya Imre, a Harmadik Oldal képviseletében pedig Kukorelli István olvasta fel nyilatkozatát. Grósz a békés átmenet követelményére hivatkozott, és azt hangsúlyozta, hogy a fordulatot az állampárt indította el.


Bozóki András: Az Ellenzéki Kerekasztal (első) története

(2. rész)


Azzal, hogy az Ellenzéki Kerekasztal nem ment el az MSZMP által 1989. április 8-ra kitűzött látszattárgyalásra, megőrizte egységét, és megteremtette annak lehetőségét, hogy későbbi valódi tárgyalások főszereplője legyen.

Ettől kezdve az EKA következetesen ragaszkodott ahhoz, hogy az MSZMP-vel folytatandó tárgyalásokon a tárgyalóasztal ne kerek, hanem szögletes legyen, mert ez fejezi ki a tárgyaló felek szembenállását.


Bozóki András: Az Ellenzéki Kerekasztal (első) története


Előzmények

A Magyarországon 1988 őszén elfogadott egyesülési törvény legális hivatkozási alapot teremtett a kialakuló civil politikai szerveződések számára.


Bozóki András: Szabadelvű polgári centrumot!

Interjú Krasznai Zoltánnal


– Nemrégiben értesülhettünk arról, hogy megalakult az MDF Szabadelvű Köre. Milyen célból és mi ellen jött létre ez a csoport?


K. Z.: Megalakulásunk oka az MDF-en belül terjedő, általánosnak mondható elégedetlenség volt. A tagság szemlátomást érzékeli, hogy a jelenlegi vezetésnek nincs határozott politikai arculata, nincs irányvonala, nincs vállalt politikai értékrendje. A nemzeti értékek hangoztatása önmagában a mi számunkra kevésnek tűnt. Ehhez megfelelő politika is kell.

Bozóki András: S. I. esete a határőrséggel

A Független Jogvédő Szolgálat kartotékjaiból


E Sorok Írója (továbbiakban S. I.) határőrséggel kapcsolatos tapasztalatai gazdagodtak az utóbbi időben. Persze emlékszik még olyan esetekre, mint amikor boldog diákkorában hátizsákjával nekivágott a Nyugatnak, hogy 30 nap alatt fölfedezze, mi is van a Vasfüggöny mögött. Hátizsákját Hegyeshalomnál mohón fölforgatták, sőt annak csöveibe [csővázába] is belekukkantottak. S. I. ezt akkor természetesnek tartotta, feltehetőleg deviánsan hosszú haja és kopottas farmerja miatt.

Bozóki András: Bajkatalógus

„Az annyi bajnak annyi baja van, hogy annyi baj legyen”, írta a Bizottság. Annyi baj is lett. Itt van például a törvények végrehajtásának alacsony hatásfoka, a demokratikus állam szétporladó tekintélye, az adó­fizetési hajlandóság hiánya. A politikai polarizáció irracionális foka, a gyanakvás és bizalmatlanság kultúrája. A kiszámítható, tiszta viszonyok hiánya anó­miához ve­zet, ami bizalmatlanságot szül, az meg félelmet és erőszakot.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon