Skip to main content

(eö) [Eörsi János]

(eö) [Eörsi János]: Pót-pótköltségvetés


A költségvetési hiány az év első háromnegyedében „mindössze” 214 milliárd forint volt, alulról súrolta az éves előirányzat kétharmadát. Ez látszólag azokat igazolja, akik azt hangoztatják: nincs is szükség pótköltségvetésre.

De csak látszólag. Táblázatunkból kivehető, hogy a szeptember végéig teljesült bevételek és kiadások szerkezete igencsak kedvezőtlen. Igaz, az adók összességükben úgy-ahogy időarányosan folynak be (azaz a teljesülés 75 százalék körül mozog), bár a társasági adónál igen nagy, és a fogyasztási adóknál is jelentős az elmaradás.


(eö) [Eörsi János]: Önérdek nélkül

Választójogi afférok


A többségi vélemény az volt, hogy a pártnak tartania kell magát a koalíciós megállapodáshoz, amely rögzítette a választási rendszerbéli módosítás legfontosabb elemeit: a közvetlen polgármester- és főpolgármester-választást (ellentétben a ’90-es képviselő-testületi választási szisztémával); azt, hogy egyfordulós szavazást rendeznek, s ennek megfelelően eltörlik a „részvételi küszöböt”, vagyis azt az előírást, hogy a választások érvényességéhez a polgárok meghatározott részének (’90-ben az első fordulóban 40%-ának, a második fordulóban 25%-ának) kell szavaznia; és azt is, hogy megszigorítjá

(eö) [Eörsi János]: Sok hűhó semmiért


Horn Gyula keddi, jó előre és nagy csinnadrattával beharangozott beszéde gazdasági-szociális állapotainkról, megdöbbentően színvonaltalanra sikeredett. Emellett fáradtnak látszott a miniszterelnök, fölolvasása második felében bele-belebotlott a szavak végződéseibe. S amikor a szónoklat fölött kibontakozó vita végén szabadon beszélt – Antall József rosszabb napjait idézve föl –, valósággal dühbe gurulva kelt ki az ellenzék kötözködő, „obstruáló” stílusa ellen.

(eö) [Eörsi János]: „Vagyonadó-kísérlet”


E szerint az elképzelés szerint egy, a telkekre, földre, épületekre kirótt adó kiválthatná a bérek utáni, jelenleg horribilis mértékű elvonások (szja, tb-járulék) egy részét, ami által az adókat valóban fizetők terhei nem nőnének, viszont beszűkülnének az adókikerülés útjai, több „látható jövedelem” bontakozna ki a köz ámuló szemei előtt.

Ha komolyan gondolkodunk a vagyonadózásról mint az adózás kiszélesítésének lehetőségéről, azt is számításba kell vennünk, hogy az önkormányzatok pontosabb képet alkothatnak a területükön található ingatlanokról, mint a központi kormányzat.


(eö) [Eörsi János]: Marinko Magda lelke


Scorpion géppisztoly az asztalon. A Hét „értesülései” (azaz: rendőri források) szerint egy Scorpion pár nap alatt beszerezhető a SZERVEZETT bűnözőktől. Huh! Vigyázat: A Hét bejelenti, brutális képsorok következnek. Igen, ott van, ott, a sűrű rács mögött. Mégse olyan rémes. De mégis: mert aki ott lapul, az éppen ő. Következik Marinko Magda sebbel borított teste, miután hiába próbált menekülni az ablakon keresztül. Huh! De ez csak fotó, nem olyan borzalmas, még jól is áll neki a vér. További két fényképen Magda légiós egyenruhában feszít.

(eö) [Eörsi János]: Tavaszi megtakarítás

Búcsú az Expótól


Hogy mekkora tehertől szabadulunk meg a lemondás által, arról nehéz volna biztosat mondani: különféle számok láttak napvilágot. Hogy mi is szaporítsuk ezeknek sorát, tudakozódtunk Soós Károly Attila iparügyi államtitkárnál és Lotz Károly közlekedési miniszternél; ők egybehangzóan 70 milliárdra becsülik az Expo képzeletbeli előestéjéig,’96 áprilisáig elérhető megtakarítást.

(eö) [Eörsi János]: Külügyi szivattyúk


„Az új kormány felfogása szerint a bősi vízlépcső ügyét szakmai kérdésként kell kezelni – nyilatkozott Kovács László külügyminiszter a Magyar Hírlap július 18-i számában. – Vagyis energetikai, hajózási, gazdaságossági, ökológiai szempontokat kell mérlegelni… a politika szerepét ebben az ügyben arra korlátozzuk, ami valóban a feladata, hogy biztosítsa a két ország általános kapcsolatrendszerében azt a kedvező légkört, amely lehetővé teszi a kompromisszum megtalálását…”

Puhítani

S csakugyan, harmadnap a kormány a külügyi tárcát tette meg a




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon