Iványi Gábor: Kalandozás a költségvetésben
<?xml: |
I. G.: Hogyan kerülhetett valaki a nyolcvanas években érintkezésbe a Szabadegyházak Tanácsával, illetve figyelemmel kísérte-e az Állami Egyházügyi Hivatal ezeket a kapcsolatokat?
K. E.: Ha például egy-egy új felekezet törvényes elismeréséért folyamodott 1987 után, a Szabadegyházak Tanácsától már nem kértek semmifajta hozzájárulást.
Ősz van, ideiglenes napfény és nyugalom a nagytétényi református gyülekezet udvarán. A hatalmas jegenyék zörögnek csak, mintha az írásban leveleznének. Vagy ügyiratok közt kotorásznak?…
Az idén június 17-én, a vasárnap délelőtti istentiszteletre érkező atyafiak – köztük a nyolcvanhét éves templomépítő Szilágyi Miklósné is – lelakatolva találták az Istenháza valamennyi bejáratát. A Tökről érkező Juhász Levente lelkipásztor csaknem rosszul lett, de azután „felindította az Úrnak Lelke”, és egy keze ügyébe eső ásóval leverte az udvari bejárat lakatját.
Valahonnan, sihederkori olvasmányélményeim aljáról felbukkan Mark Twain egy karcolata, mely szerint az író egyszer elindult volna egy képviselő-választáson. A kampány során, az ellene vezetett rágalomhadjáratban rongyokká tépett tisztessége maradékával botorkál fel az utolsó választási nagygyűlés emelvényére, melyet ekkor tíz különböző korú és színű rongyos gyerek rohamoz meg, átkarolják a lábát és ezt kiáltják: „Papa, papa!”
Egy gyönge pillanatában e sorok írója is ráállt, hogy engedi magát jelöltetni országgyűlési képviselőnek.
Amennyiben a léleknek bal oldalon is lenne tükre, az operáció nem is torkollna végzetes tragédiába. Némelyek azonban küklopszszemet emlegetnek, mely eddig a suta felső végtag irányában pislogott, s olykor sebészeti beavatkozásra ingerelt. Most, mintha a horizont ellenkező pólusa felé siklana. De mit rejtélyeskedem?
A karácsony körüli hetekben honfitársaim millióihoz hasonlóan magam is végigszorongtam, imádkoztam, fogcsikorgattam a Temesváron fellobbant lángocska erdőtűzzé dühödésének gyönyörű és megrázó förgetegét. Tőkés László otthonát körülvette mintegy kétszáz mindenre elszánt híve…
Elszorult a torkom, és megrohantak az emlékek. 1977.
A címben használt, egyházi körökön túl kevéssé ismert kifejezés megértéséhez le kellene emelniük könyvespolcukról az idegen szavak szótárát. Hogy e csekély fáradságot is megtakarítsam kedves olvasóimnak, elárulom, hogy evangelizálás alatt az evangélium térítő szándékkal való átadása értendő. Az első evangelizátorok az apostolok voltak.
„Azokban a napokban…” – poroszkál Lukács írónádja a hártyán, s megáll, hogy maghatározza az evangélium idejét. Miként lehetne a ködként foszló időben megbízható méréspontokat kijelölni?
Lukács örömhírt akar mondani! Azokban a napokban… Augustus császár… Cirénius… s a versengő júdeai pártok lecsillapítására kiírt népszámlálás…
A nagyhatalom általános és helyi cézárainak, negyedes fejedelmeinek felvonultatása csupán eszköz arra, hogy magáról az örömhírről értesüljünk.
Kedves Mária, nekem csak magyarul jut eszembe: „Szövetségbe forrt szabad köztársaságok, a nagy Oroszország kovácsolta frigy…”[SZJ] A köztársaságok és köztük Észtország csakugyan maga döntött úgy, hogy a Szovjetunió része kíván lenni, vagy másképpen történt?
Most már eléggé nyíltan és őszintén beszélnek erről az időszakról, pontosabban 1940. július 21-éről. A történet azzal kezdődött, hogy 1939.
A MENNYEKBE VEZETŐ EXPRESSZ, avagy megy-e expresszvonat a mennyországba? – címmel az újságárusoknál 39 forintért kapható, szerény (gazdaságos) kiállítású, Vámos György által összeállított füzetet jelentetett meg a Lap- és Könyvkiadó Kft. 1988 utolsó napjaiban.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 26 hét
8 év 51 hét
9 év 2 hét
9 év 2 hét
9 év 4 hét
9 év 4 hét
9 év 4 hét
9 év 6 hét
9 év 7 hét
9 év 7 hét