Skip to main content

Iványi Gábor

Iványi Gábor: Ellentét valójában nincs

Beszélő-beszélgetés Balás Istvánnal, az MDF-frakció titkárával


Beszélő: Kezdetben úgy tűnt, hogy az MDF folyója két forrásból táplálkozik, egy kereszténydemokrata és egy népnemzeti ágból. (Nevezhetjük ezt NN-forrásnak.) Azután úgy tűnik, mintha ez a folyó három ágra szakadna, egy liberális erecskére, egy kereszténydemokrata patakocskára és egy népnemzeti folyóra. A legutóbbi gödöllői tanácskozás azt a benyomást keltette, hogy ez az utóbbi a legerősebb ág.

Balás István: Amikor én 1988 őszén bekapcsolódtam az MDF munkájába, akkor már ugyanúgy létezett a liberális ág is, természetesen ennek nemzeti vagy keresztény változata.


Iványi Gábor: Apám kertjéből Atyám kertjébe


A történet azzal kezdődött, hogy temettem az óbudai temetőben. A papi öltözőbe belépett egy hórihorgas pap és kedves kíváncsisággal megkérdezte, hogy miféle szerzet vagyok. Néztük egymást, ahogy Isten különféle skatulyáiból előbújt csodabogarak (s tegyük hozzá: papi csodabogarak) egymást szemlélni képesek, derűs szemmel, szeretettel teli ugratásra készen.

Iványi Gábor: „Eredj el…”


Azt hiszem, az újabb kori magyar történelem megjelölendő napja 1991. június 10. Ekkor történt, hogy dr. Bogdán Emil országgyűlési képviselő, nyugalmazott állatorvos, az emberjogi kisebbségi és vallásügyi bizottság tagja* „(Közbeszólás: Szégyen!)” s az Interparlamentáris Unió magyar–román tagozatának elnöke az őt fajvédő publikációjáért a napirend előtt hevesen bíráló Kállay Kristóf független képviselővel szemben álláspontját megerősítette, s ezért mintegy 60-70 kormánypárti képviselő által viharosan megtapsoltatott.

Az ominózus opus De ki az én felebarátom?


Iványi Gábor: A citoyen


Voltaképpen itt akár be is fejezhetném az egész írást a fenti kérdésre adott frappáns „sehogy”-gyal. Lényegében ezderült ki á válaszra felkért különféle hajdani ellenzéki csoportok nevében megszólaló előadásából.

Önök közül azonban a tájékozatlanabbak feltételezhetően máris megállítanak, és arra kérnek, ha már ott jártam, áruljam el, mi is valójában az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem.

Balla Bálint 1967 óta Berlinben élő szociológussal, a szabadegyetem alapító és most elnökségi tagjával a kezdetekről beszélgettem.




Iványi Gábor: „Add nékem a te szőlődet, hogy legyen veteményeskertem…”

(Királyok I. Könyve 21.)


A kormány őszintén megígérte, hogy a kárpótlási törvény károsultjainak kárpótlására legkésőbb szeptemberben a leghatározottabban visszatér. A leendő kegy, a Holocaust túlélőire és a német vezetéknevű, ám nem az előző csoportba sorolható, igazságtalanul megkárosítottakra áradna.

Az igazságtalanságot korrigálni akaró két módosító indítvány feletti döntés alkalmával elsősorban a kormánykoalíció szavazatait érdemes végigbogarászni.


Iványi Gábor: A passió mellékszereplői


Lapozgatom a Szentírásban az evangélisták érzékeny húsvét körüli riportját. Jó, hogy ilyen kíméletlenül őszinték. Kár, hogy ennyire gyarlók a mellékszereplők. Vagy nem mindannyian?

Hogyan csaphatott át virágvasárnap eufórikus forradalmi hangulata nagypéntek gyilkos őrjöngésévé?


Iványi Gábor: Egy hályogkovács följegyzései


Hályogkovácsmódszer lenne – hárított el Surján László miniszter, mikor aziránt érdeklődtem tőle, ugyan miért nem támogatja a lelkészek nyugdíjügyének rendezésére tett módosító javaslatomat a társadalombiztosításról szóló 1975. évi. II. tv.

Iványi Gábor: Nem egyházügyi, hanem egyházi

Avagy: „41 fősnek érezzük a főosztályt”


– Platthy Istvánnal, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium egyházügyi főosztálya vezetőjével beszélgetek.

Platthy István: Nem egyházügyi, hanem egyházi főosztály. A régi rendszer szóhasználata rossz emlékeket ébreszt, ugyanis állami szerv nem intézheti az egyházak ügyeit. Ügyeiket teljes szabadságban maguknak az egyházaknak kell megoldaniuk.

– Hogyan történt a főosztály felállítása?

P. I.: Abban az időszakban, amikor ’89.






Iványi Gábor: Az első karácsony


Azok az események, melyek méltóak arra, hogy a történelem homlokpántjában ékkőként ragyogjanak, születésük pillanatában abban a helyzetben vannak, hogy nélkülözhetetlen kellékeik még megrajzolhatók. A történelmi háttér még gazdagon virít, megnevezhetők a szereplők, s a nagy szőttes sokszínű szándékszálai különválaszthatók. Később azután beköszönt a másolatok trafikvilága. Megjelennek az eredeti papír vagy porcelán, fekete-fehér, színezhető és színes, aranyozott, sőt zenélő változatai is.

Ez az első karácsony.

Hogy mikor köszöntött be, ma már megállapíthatatlan.




A Szerk., Iványi Gábor: Van-e Vallásügyi Tanács?

Megjegyzések a Sarokkő… c. cikkhez (Beszélő, 42. szám)


Az Állami Egyházügyi Hivatal utolsó napjaiban – hogy mentse a menthetőt – megszüntette önmagát. Létrehozta viszont a Vallásügyi Tanácsot, a művelődési minisztérium egyházi főosztályát és a Minisztertanács Egyházpolitikai Titkárságát. Az ÁEH utolsó elnöke, Sarkadi Nagy Barna miniszterhelyettesi rangban vezette az egyházpolitikai titkárságot. Az egyházi főosztály az egyházakkal kapcsolatos, főként anyagi jellegű, gyakorlati feladatok kezelésére kapott megbízást, továbbá az ÁEH irattárának őrzésére mint jogutód.

A Vallásügyi Tanács konszenzusteremtő fórumnak indult.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon