Skip to main content

Kis János

Kis János: Kőszeg visszanéz


Kőszeg Ferenc esszéje (Tölgyessy és a rendszerváltó pártok alkonya. Beszélő, 2000. április) tekervényes írás, de főbb állításai röviden összefoglalhatók. Az SZDSZ megrokkant; az MSZP-vel kötött koalícióba rokkant bele. A koalíciókötés nem véletlen kisiklás volt, hanem egy évekkel korábbi politikai választás logikus következménye: a jobboldali fenyegetésre hivatkozó összefogás – a Demokratikus Charta – készítette elő s tette elkerülhetetlenné.

Ez a nézet nem ismeretlen.


Kis János: A Beszélő szerkesztője

Petri György (1943–2000)


„Soha semmi nem lesz már úgy, ahogyan volt.” Soha többé nem ülünk együtt Kőszegék fogorvosi várójában, sem a mi konyhánkban, sem Harasztiék ebédlőasztalánál, sem Szilágyi Sándor lakásán. Marad az alapító szerkesztők névsora az utód-folyóirat kolofónján – Petrit most már ott is fekete keret zárja el a többiektől.

Döntő szava volt a Beszélő létrejöttében. 1980. november végén Szilágyi beszélgetést szervezett arról, hogy az ellenzéknek lapot kellene indítania. Kenedi János lakásán találkoztunk vagy tizenöten.


Kis János: A demokratikus ellenzék hagyatéka

Dla Alika
Rendszerváltás, demokrácia, értelmiségiek


Egy széles körben elfogadott nézet szerint 1989 nem adott új eszméket a világnak; csupán kiterjesztette Kelet-Közép-Európára az alkotmányos demokrácia és a magántulajdonú piacgazdaság másutt már rég bevált – sőt kissé meg is kopott – eszméit. De mi lett azokkal a gondolatokkal, melyek 1989 fordulatát előkészítették: a hetvenes-nyolcvanas évek demokratikus ellenzékeinek gondolataival?

Kis János: 1989: A víg esztendő

Itthon


Szilveszterkor, amikor az óra elüti az éjfelet, a rádióban és a televízióban hagyományosan felhangzik a nemzeti himnusz. „Balsors, akit régen tép, / Hozz rá víg esztendőt.” Kire is? Az emberek általában nem a hazára gondolnak ilyenkor; maguknak és szeretteiknek kívánnak víg esztendőt. 1988 szilvesztere más volt. Aki az idő tájt odafigyelt a politikára – márpedig akkor szinte az egész ország politizált –, tudhatta: ez az év el fogja dönteni az ország sorsát.

Kis János: Szabad demokraták felelőssége

 
Az 1998. évi választás számos nehéz kérdést vet föl a demokrácia híveinek. Ebben a cikkben csak azokkal a kérdésekkel foglalkozom, melyek elé a szabad demokratákat állítja az SZDSZ veresége.

Az SZDSZ elveszítette támogatóinak mintegy kétharmadát, mandátumainak több mint a felét. Az ország második pártjából a negyedik párttá, nagy pártból kis párttá zsugorodott. Csak akkor lehet esélye a megmaradásra és növekedésre, ha szembe tud nézni az okokkal, melyek a kudarcát magyarázzák.

Van néhány közkézen forgó magyarázat, melyeket első lépésben célszerű félretolni.




Kis János: Margináliák


Filozófiai vitákban ritkán fordul elő, hogy a megbírált szerző beadná a derekát. De miközben megvédi nézeteit, módosít is rajtuk. Újraértelmezi a főbb téziseket, és változtat kevésbé fontos állításokon, hogy az alapeszme tartható maradjon. Ezt teszem én is. Igyekszem kimutatni, hogy a vitacikkemben körvonalazott álláspont kiállja Márkus ellenérveinek próbáját. Mégis, a nagyítóval dolgozó olvasó alighanem mikroszkopikus elmozdulásokat fog felfedezni két szövegem között; olyanokat is, melyeket magam talán észre se vettem.

Kis János: A szabadságról – Márkus Györggyel vitázva


Minden komoly gondolkodónak van egy meghatározó, központi problémája. Márkus Györgyé a felvilágosodás. Felvilágosodáson nem a 18. század derekának szellemi mozgalmát értve, hanem a mögötte rejlő, több évszázados filozófiai hagyományt. De nem is önmagában e hagyomány tartalma érdekli Márkust, hanem a belső nehézségei. Legalább olyan alaposan végiggondolta a felvilágosodás ellentmondásait, mint az ellenfelvilágosodás szerzői. Mégsem közéjük tartozik. Nem akarja – sőt nem is tartja lehetségesnek – feladni az újkori filozófia programját.

Kis János: Csontos László ravatalánál


Látjátok Barátaim,

itt állunk Laci ravatalánál, és semmit nem értünk. Még mindig ugyanazt a filmet forgatjuk vissza újra és újra, az utolsó pillanatig, amikor talán még másként alakulhatott volna a történet. A jénai szálló hallját látjuk, ahol sohase jártunk, és látjuk őt, ahogy megindul fölfelé a lépcsőn, hogy egyedül nézzen szembe a végső ebtámadással. Olyan felfoghatatlan ez, hogy többünk fejében megfordult, hátha végül is feladta, hátha nem is akart tovább küzdeni az életéért.

Ha így lenne, ez lett volna az első csata, melyet nem akart megvívni.




Kis János: A rendszerváltásnak vége


A szovjetrendszer összeomlása hatalmas energiákat szabadított fel Magyarországon. Egy csapásra elismerést nyertek a klasszikus szabadságjogok. Megszületett a parlamentáris többpártrendszer. A gazdaságban túlsúlyra jutott a magántulajdon. Forradalom sem ért el ennél többet, ennyire rövid idő alatt.

Minderről most már múlt időben beszélhetünk, mert a nagy átalakulások kora lezárult. Elmúlt az a néhány év, amikor politikai mozgalmak, nemzeti kerekasztalok, demokratikusan választott kormányok még belenyúlhattak az alapvető társadalmi viszonyokba.


Kis János: A Szivárvány-teszt


A Szivárvány Társulás nyilvántartásba vételének ügye sokat idézett eset lesz a magyar alapjogi bíráskodás történetében. Újra és újra vissza fognak térni rá, valahányszor vitássá válik, hogy az állam egyik-másik intézkedése kiállja-e a polgárok nemi beállítottságai iránti semlegesség próbáját. Ez a teszt most formálódik.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon