Skip to main content

Kis János

Kis János: Túl a nemzetállamon

Második, befejező rész


5. Multinacionalizmus

Három fontos problémát szeretnék röviden áttekinteni: a nyelvhasználat, az iskolaügy és a területi közigazgatás kérdését. Ebben a rendben haladok.

Liberálisok között egyetértés van abban, hogy mindenkit megillet az anyanyelv használatának joga. Olyan jog ez, mellyel minden állampolgár egyformán rendelkezik, függetlenül attól, hogy melyik nyelvi-etnikai csoporthoz tartozik. De mit is jelent az anyanyelv használatához való jog, például a hivatalos érintkezésben?




Kis János: Túl a nemzetállamon

Első rész


1. A vita


A magyar kérdés nincs végiggondolva. Nem látjuk tisztán, mit kellene tenni, hogy a szomszéd államok elfogadható kisebbségi politikát kövessenek. Sőt, abban sincs egyetértés, hogy mit tekintsünk elfogadható kisebbségi politikának. A határon túli magyarok pártjai általában a kollektív jogok, a nemzetiségi autonómia programjával lépnek föl. De mást és mást (nem mindig világos, hogy mit) értenek kollektív jogokon és nemzetiségi autonómián.

Kis János: Gadó


Gadó Györggyel Krassó lakásán találkoztam először, valamikor a nyolcvanas évek közepén. Én akkoriban a Beszélőt szerkesztettem, ő a Demokrata és a Hírmondó táján tűnt fel írásaival. Álnéven, pontosabban álneveken publikált, némelyiket többször is használta (leggyakrabban talán Ravasz Győzőként jegyezte magát), de így is számlálhatatlanul sok volt belőlük.

Kis János:

„Lehetséges-e az igazságig keresztülhazudni magunkat?”


A Dosztojevszkijtől kölcsönzött kérdéssel a forradalmi politika erkölcsi dilemmáját akarta megvilágítani a fiatal Lukács György. A forradalmár, írja A bolsevizmus mint erkölcsi probléma című esszében, tagadja a fennálló világrend morális létjogosultságát; számára az adott intézményekben megtestesülő normák uralma puszta tény – csak taktikailag kell számolnia velük. Túlléphet rajtuk, mert egy magasabb erkölcsi rendben hisz, melynek uralkodó elvei a szeretet, az egyéniség tiszteletén alapuló közösségi összetartozás.

Kis János: A demokratikus ellenzéktől a Szabad Demokraták Szövetségéig


Hölgyeim és Uraim!

Ma esti beszélgetésünk tárgyáról nehéz megfelelő hangon szólni. Az ember könnyen a volt frontharcos szerepében találja magát, aki hajmeresztő hőstetteivel traktálja a jóindulatúan bóbiskoló közönséget. S ez még a kisebbik veszély. Nehezebben kikerülhető csapdát állít elénk, hogy zajlik az 1990 előtti történelem átírása. Ott tartunk, hogy a politikai rendőrség egykori ügynöke azt állítja a demokratikus ellenzékről, hogy a kommunista párt ügynöksége volt.


Kis János: A szabadelvű üzenet

Kis János előadása
Centrumpárti zászlóbontás


„Nagyon jó érzés most itt, ebben a teremben lenni – kezdte előadását Kis János –, mert az ember úgy érzi, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége ismét emelkedőben van. Azt gondolom, hogy ez az esemény nemcsak a párt egy szűk szeletének öröm, hanem az egész párt életében is jelentős esemény.”

„Magyarországon nincs olyan társadalmi csoport, mely ne volna elégedetlen a helyzetével – folytatta az előadó.


Eörsi Mátyás, Kis János: Az alkotmányellenes diszkrimináció fogalma és a kárpótlási törvény

Alkotmányosság és kárpótlás


1991. április 25-i ülésén a parlament elfogadta „A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvény”-t (a továbbiakban: kárpótlási törvény).

A törvénnyel kapcsolatban számos alkotmányossági kétely fogalmazódott meg. A legfontosabbak talán a következők:

1. Nem tartalmaz-e a kárpótlási törvény alkotmányellenes diszkriminációt?

2.






Kis János: Tehetetlen kormány, elégedetlen nép


Politikai gondjaink azzal függnek össze, hogy a helyzet nem felel meg egy normális demokrácia normális állapotainak, háromnegyed évvel a parlamenti választások után. Egyfelől ma a választópolgárok növekvő része azt kívánja, hogy ez a kormány menjen. Azt várja tőlünk, hogy érjük el a kormány távozását. Másfelől adva van egy parlament, amelyben az Antall-kormány még mindig szinte érintetlen többséggel rendelkezik, és ennek következtében nem világos, hogy egyik napról a másikra hogyan tudnánk távozásra bírni.

Kis János: Az elit megmaradásának elvéről


Nem hiszem, hogy a Tellér Gyula által felvetett kérdést egyetlen vitában meg tudnánk válaszolni. A vita nem zárható le, mert a problémának rövid távon nem létezik kielégítő megoldása.

A felvázolt helyzetképet nagyon meggyőzőnek tartom. A részleteket talán érdemes volna tovább elemezni, de ez most – véleményem szerint – felesleges, mert az alapkérdés így is nagyon világos.


Kis János: A magyar demokrácia válsága nem végzet

Szabadmadár-gyülekező – Szombathely


Reménytől új reményig


Magyarország végrehajtotta történelmének egyik legnagyobb fordulatát. Alkotmányos demokrácia lettünk.

A magyar demokrácia még nem szilárd, és fölöttébb kényes a magyar gazdaság állapota. De ha összevetjük helyzetünket a többi volt szocialista ország helyzetével, megállapíthatjuk: Magyarország jutott a legmesszebbre az alkotmányos demokrácia és a magántulajdonon alapuló piacgazdaság megteremtésében. Egyedül nálunk van igazi többpártrendszer. Egyedül nálunk van kiterjedt magánvállalkozói szektor.



Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon