Skip to main content

Kis János

(Kincses Katalin), Kis János: [Olvasói észrevétel és szerkesztőségi válasz]


Tisztelt Szerkesztőség!

A Beszélő 42. számában az SZDSZ elnökével folytatott interjúban elhangzottak egy részével szeretnék vitatkozni.

Kis János úgy látja, hogy az Ügyvivői Testület „nem tud úgy politikai döntéseket hozni, hogy azokat esetleg havonta felülbírálhatják”. Ebből következik, hogy az Országos Tanács a jövőben semmilyen kötelező határozatot nem fog hozni.




Kis János: Liberalizmus – ma

Kis János megnyitója
Liberális hétvége Budapesten


A liberalizmus helyzete Közép-Kelet-Európában paradox: bár a liberális pártok itt általában erősebbek, mint Nyugaton, a liberalizmus mint a társadalomban gyökeret vert mentalitás mégis viszonylag gyenge. Vannak demokratikus intézményeink, van szabadon választott parlamentünk, de még nincs megfelelő szociális és gazdasági infrastruktúra, amely a liberális társadalom hordozója lehetne: hiányzik a magántulajdonon alapuló piaci rendszer, és igen kezdetleges a polgárosult középosztály.

Ráadásul mély gazdasági válság uralkodik a térségben.


Kis János: Majdnem száz nap után


Még nem telt le a száz nap, de a szabad választásokat követő berendezkedés első szakasza lezárult.

Van elnökünk

Göncz Árpád megválasztását valamennyi parlamenti párt támogatta, és a társadalom megelégedéssel vette tudomásul.

Az elnöki intézmény megszilárdult. Elsőül a Magyar Köztársaság közjogi intézményei között, általános elismerést nyert magának. Megvan az első biztos pont az új demokráciában.

A Köztársaság elnöke mintaszerű beiktatási beszéddel kezdte meg működését.








Kis János: A megállapodás


Április 29-én, pár napos intenzív tárgyalássorozat után, megállapodás született a kormányalakító MDF és az ellenzék fő erejét adó szabad demokraták között. Az egyezség két legfeltűnőbb pontja, hogy a Fórum elfogadta Göncz Árpád köztársasági elnökké jelölését, míg az SZDSZ hozzájárult az alkotmányerejű – s ezért csak kétharmados többséggel elfogadható – törvények körének szűkítéséhez.

Kis János: A rendszer ellenzékéből a kormány ellenzéke

Beszéd az SZDSZ rendkívüli küldöttgyűlésén


Tisztelt Küldöttgyűlés! Kedves Barátaim!

A választás, amely mögöttünk van, nem egy volt a parlamenti képviselő-választások sorában. Ez a választás békés úton véget vetett a pártállami rendszernek.


Kis János: Új reformkor vagy…?


A Beszélő ez évi 11. számában Tamás Gáspár Miklós barátom rövid írást tett közzé a választásokról. Nagy port kavart cikke arról szól, hogy miért indokolt a szabad demokratákra szavazni. Bár a cikkel, mint alább kiderül, magamnak is bajom van, alapeszméjét könnyű úgy összefoglalnom, hogy a liberális demokrácia bármely híve habozás nélkül egyetérthessen vele. Ezzel kezdeném.

Az első szabad választás az MDF és az SZDSZ között dől el. Mindkét párt híve a többpártrendszernek és a parlamentarizmusnak.


Kis János: Munkásököl vasököl


Nagy Sándor megmutatta vasöklét. Rozsdásnak találtatott. Ám a rozsda, mint tudjuk, vérmérgezést okozhat.

Január 29-én volt évtizedek óta az első igazi éhségtüntetés Magyarországon. A szakszervezeti vezérek, szónoki kötelességüket letudván, faképnél hagyták a sokaságot, hadd forogjon keserű levében. Tanulhatunk tőlük hidegvért.

A január végi tüntetés nyilvánvalóvá tette, amit amúgy is sejteni lehetett: egyre nő a szakadék a politizáló osztályok és a társadalom mélyrétegei között.




Kis János: A következő lépések

Kis János a politikai válságról


Tisztelt Szabad Demokraták! Kedves Barátaim!

A pillanat, amelyben tanácskozni összegyűltünk, egyszerre felemelő és nagyon nehéz.

Ha csak azt nézzük, hogy milyen törvényeket fogadott el az elmúlt héten a parlament, azt mondhatjuk, hatalmas lépést tettünk előre.




Kis János: Jókedvünk tele


Egész térségünkben megindult a föld. Októberben az NDK következett, novemberben Bulgária és Csehszlovákia, decemberben Románia. Nincs többé berlini fal, nincs többé román kommunista párt. Akik nemrég még attól féltek, hogy a népszavazással Magyarország túlságosan előre szalad, most kezdik úgy látni: túlfutott rajtunk a történelem.

Jaltának vége, az utolsó kontinentális birodalom szemünk láttára esik szét. A gazdasági válsággal küszködő, belső gondjai által lefoglalt szovjet állam nem képes újból kézbe venni külső – kelet-európai – birodalmát.


Kis János: Kossuth tér


Kis János (Szabad Demokraták Szövetsége):

Polgártársaim!   

1848. március 15-e két befejezetlen feladatot hagyott ránk: megvalósítani hazánkban a szabadság és demokrácia európai eszméjét, és kivívni a nemzeti függetlenséget. A magyar nép a 20. században többször is kísérletet tett e történelmi föladat beteljesítésére. Demokratikus forradalmainkat rendre vérbe fojtották.

A bukást minden alkalommal történelmi fejlődésünk végzetes megzavarodása követte.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon