Skip to main content

[Kisbali László]

[Kisbali László]: Legyünk polgárok, hogy magyarok lehessünk


Ha a szellemi szabadfoglalkozású (költő) verset akar írni a Mont Blancról, hány napos Mont Blanc-i tartózkodást számolhat el költségként? – kérdezte Kuncze Gábor SZDSZ-es képviselő az 1992-es adótörvény vitájában, nyilván az e heti rejtvényünkben megfejtendő szerzőre gondolva.

A költő, író és publicista 1827. május 7-én született Pesten, és 1897. január 17-én halt meg Budapesten. Gyerekkorát vidéken töltötte, ahol apja uradalmi erdész volt. Tanulmányait Székesfehérvárott és Pesten végezte, majd itt vállalt tisztviselői munkát.


[Kisbali László]: Az emberek meggyőződése nem tartozik az állam fennhatósága alá


Kereszténység és liberális gondolkodásmód


Miközben az emberek egy részének fejében szabadelvűség és ateizmus szinonimának tűnik, az eszmetörténet ismerői pontosan tudják, hogy a vallásszabadság elveinek kidolgozása, állam és egyház radikális szétválasztása korántsem csupán hitetlen bajkeverők agyszüleménye. A liberális hagyomány jeles képviselői éppen hitükből vezették le szabadelvű nézeteiket.

[Kisbali László]: Útmutató kezdő helyeslőknek


Sajtótisztesség

Múlt heti számunkban Révész Sándor megrovólag szól a MÚK alakuló üléséről tudósító közleményekről, amelyek beszámoltak a „díszelnök” professzor sajtószabadságot kárhoztató beszédéről, de nem tettek említést arról, hogy az alapítók közül „többen és többször tisztázták, hogy a MÚK igenis sajtószabadságot akar”. Mi tagadás, a dorgálásból a fejtvényrejtőnek is kijut, hiszen ő ugyanazon lapszám hátsó oldalán írt arról, hogy az új derekak „leváltották a sajtószabadságot, hogy helyére a tisztességet ültessék”.


[Kisbali László]: Egyetem, akadémia, állam


Egy liberális porosz

E heti számunkban Komoróczy Géza gondolatébresztő elképzeléseit olvashatják olvasóink az „álomegyetemről”. Sokak bizonyára „provokatívaknak” tekintik majd nézeteit, vagy egyszerűen kivtelezhetetleneknek tartják őket.


[Kisbali László]: Emlékezés: a hitleri erőszak


Posztmodern ifjúsági napok


A „forradalmi ifjúsági napok” egykori kiagyalói negyvennyolc szellemével sokszor szögesen ellentétben álló hagyományokkal elegyítették a március 15-i megemlékezéseket. A mostani ünnepségek egyes alkalmai is mintha e törekvéseket képviselték volna. Nem csupán a régi hivatalos ünnepek egyes szereplői tűntek fel újra, de valamiféle szintézis bűvöletében minden korszak legjellemzőbb vonásait is ki kívánták emelni.

[Kisbali László]: Másnap


Árny és árnyalat

Az nagy társadalmi átalakulások nem elhanyagolható kérdése, hogy résztvevőik képesek-e megbirkózni azokkal a szándékolatlan következményekkel, melyekkel a változások járnak. Fel tudják-e dolgozni azokat a sokszor zavaros jelenségeket, amelyek a „fényes” napokat követik? Március 15-re emlékezve is érdemes figyelni a „másnapi” eseményekre. A közölt visszaemlékezésben leírtak ugyan már jórészt 1848 áprilisában történtek, de az események ábrázolása helytálló, amint a történtek is a forradalmi ifjak helytállását mutatják.


[Kisbali László]: Két végtag kéjes dörzsölése


Szexualitás és felvilágosodás

Kormányunk mély küldetéstudatában nem akar szexuálisan felvilágosult nemzetet látni maga körül. A művelődési miniszter nem támogatja az orvosok és szakértők által kidolgozott felvilágosító oktatási program általános bevezetését. A felvilágosító tananyag ugyanis Andrásfalvy szerint „keményen felvilágosult materialista álláspontot” képvisel. Bumm!


[Kisbali László]: Ki a magyar?


Múlt heti rejtvényünk válaszolni kívánt egyik honi írónknak, aki felháborítónak tartotta a feltételezést, hogy valaki magyar lehessen, pusztán azért, mert magyarul ír. A „fejtvényrejtő” a lomtárból előhalászott „érvek” feletti elképedésében elfeledte föltenni a kérdést: vajon a magyar irodalom magyar nyelven történő művelését miként lehet „egyéni vállalkozásnak” tekinteni? Hol az a szingaléz vagy ánglus, aki csak úgy, pl. az idő kellemetes eltöltése végett „magyarul ír”, kihasználva Szent István intelmeit megfogadó bolondságunkat?

[Kisbali László]: „Hasonlít-e a nem-tudom-micsoda a nem-tudom-micsodához?”


Le a nyelvérzékkel!

Egyre szebb időket élünk. A rejtvénykészítő – vagy ahogyan egy kedves olvasónk írta: a fejtvényrejtő – ezt onnan is érezheti, hogy egyszerre klasszikus és aktuális szövegeket keresve mind furcsább korszakokhoz kénytelen kanyarodni.

Most idézendő szövegünk 1939 július–augusztusában jelent meg a Szép Szóban, de nyugodtan olvashatjuk egy e heti írásra adott válaszként is.

Szentmihályi Szabó Péter egy kormányközeli cikkében felfedezi, hogy Szent István valahol elszúrta történelmünket.






[Kisbali László]: A hitben való erőltetés vakság, gonoszság, ostobaság


A zsinati tanítás

Politikai életünk egynémely szereplője folyamatosan gondoskodik arról, hogy ne legyen olyan szöveg a magyar és európai polgári kultúra történetében, amely ne nyerhetne égető aktualitást mai helyzetünkben. Most éppen egy kisgazda honatya panaszolta fel a parlamentben, hogy micsoda vétkes könnyelműség a szülőknek szabadságot engedni gyermekeik vallási nevelése kérdésében.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon