Nemcsak a ló, az ateista is ember!
Egy múlt heti közlemény szerint a Fidesznek „végig kell gondolnia, hogy az egészséges vallási megújhodáshoz milyen lépéseket szükséges tennie az államnak, illetve milyen feltételeket kell teremteni az egyházak számára. Németh Zsolt a fő akadályt nem az egyházellenességben, hanem a vallástalanságban látja.
Szadi Picture show
„Ha a »Ki mit tud?«-on kéne indulni, biztos mi lennénk a nyerők” – mondta valaki múlt péntek éjszaka a Sportcsarnok előtt, pártelkötelezettségéről árulkodó borosüveget szorongatva a hóna alatt. Valóban, nagyon jól sikerült az SZDSZ születésnapi estéje. Hatalmas sokaság, impozáns műsor, gyönyörű zenék, hatásos színpadkép, működből előgomolygó szónokok, majdnem elég sör a folyosókon. S ne hallgassuk el: szép számban fogyott Beszélő is.
Hagyjuk, ez most aktuális!
Fülig Jimmy fogalmazta meg ily klasszikus tömörséggel az érzést, amely akkor kerítette hatalmába a rejtvénykészítőt, midőn látta, hogyan zúzódnak porrá nemes elképzelései a valóság komor szikláin. Szép, veretes szöveget keresett, amellyel illő módon köszöntheti az örvendetesen megifjodott Beszélőt, de egyben születésnapi ajándékul szolgálhat a szintúgy örvendetesen megöregedett szabad demokratáknak is.
Zarándoklat
„Mert a könyvek nem teljességgel holt dolgok, életteljes ivadékot rejtenek magukban, amely ugyanolyan tevékennyé válik, mint a lélek, amelynek ivadékai. Mi több: mint valami fiolában őrzik meg annak az élő intellektusnak legtisztább hajtóerejét és esszenciáját, amely szülte őket.” Rejtvényszövegünk szerzőjétől (1608–1674) származik ez az idézet is, s „esszenciául” éppen azért választjuk az ő textusát, mert a világirodalom egyik legjelentősebb bibliai tárgyú művének alkotóját aligha lehet bűnös istentagadással vádolni.
A kopasz képviselőnő
Közéletünk újabb és újabb hétköznapi bizonyítékokat szállít az egyébként metafizikainak tekintett állítás igazolásához: századunkban a botrány és az abszurditás feltételezik egymást. Ami persze nem jelentheti a skandalum bagatellizálását – mert amúgy erre is nagy a hajlandóság. A parlament előtti botrány például egyre inkább skinheadkérdéssé, jó KISZ-es „ifjúságpolitikai problémává” zsugorodik, s még a jó szándékú érvek is kísértetiesen emlékeztetnek a hosszú hajúak elleni egykori „argumentumokra”.
Fölény
Klebelsberg Kunót ünnepli az ország. Legalábbis azok, akik tudják, hogy kicsoda volt, s ráadásul a nevét is ki tudják mondani. Klebelsberg valóban jelentős alakja a két világháború közötti korszak művelődéspolitikájának. Kérdés azonban, hogy az ünneplés heve milyen magasságba röpítheti az amúgy is fennen szálló lelkeket. Nemzetünk fehér embere, Surján doktor például szükségét érezte, hogy a Horthy-rendszer hivatalos eszmerendszerének fontos elemét, a (magyar) „kultúrfölény” gondolatának ma is vállalható formáját hangsúlyozza.
Múltkori rejtvényünk az „ünneprontó emlékezetről” talán túlságosan is profetikusra sikerült. Volt ünnep, mert volt ünneprontás. Ilyen „rontásra” azért mégsem számítottunk. Jelen rejtvényszövegünk esetében ezért tartózkodunk minden aktualizálástól. Sőt, arra kérünk minden olvasót, hogy századunk német nyelvű irodalmának e klasszikusát próbálják meg tiszta irodalomként olvasni.
Jó évet! Boldog új esztendőt!
Ebben az évben a hivatalos állami naptár szerinti szeptember 28–29-re esik Ros háSáná (rajs hásónó) ünnepe. A zsidó időszámítás szerint tisrit hónap első két napjával beköszönt az 5753. esztendő. E hagyomány szerint éppen ennyi éve teremtette meg Isten az embert. A Talmud tanítása szerint pedig Ros háSánákor minden élőlény elvonul Isten előtt.
Objektív cinizmus
Az elmúlt héten bejelentette a kormány, hogy határozott a Hungária Televízió megalapítása ügyében. A döntést övező titkolózásból már önmagában is örvendetes következtetésekre lehet jutni a kormány és a nyilvánosság viszonyát illetően. Talán érdemesebb lenne titkolózáspolitikának nevezni. Rögtön hozzátéve: objektív titkolózáspolitikának.
Az objektivitás biztosítékának pedig mi is csak a kuratórium tagjainak függetlenségét tekinthetjük.
Élközép
A mesében csodaszép Csipkerózsika ébred fel hosszú álmából; a valóságban – úgy tűnik – inkább a rondábakknak s csúfabbaknak van esélyük az újjáéledésre. A szörnyek feltámadását persze olyan kicsiny újjászületések is kísérik, amelyek tökéletesen ártalmatlannak látszanak.
Így az utóbbi hetekben eltérő hangsúlyokkal ugyan, de elég sűrűn halljuk a „középosztályt” emlegetni.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
5 év 37 hét
8 év 10 hét
8 év 14 hét
8 év 14 hét
8 év 15 hét
8 év 16 hét
8 év 16 hét
8 év 18 hét
8 év 18 hét
8 év 19 hét