Skip to main content

[Kisbali László]

[Kisbali László]: A vágy szükséglete


Madár – madár

Mind vehemensebben folyik a „kábítószervita” a magyar tömegközlés színterein. Rejtvényszövegünk hozzászólásként is olvasható, amelyben egy 1888-ban született nagy magyar író fejti ki gondolatait a „mérgek élvezetének” elkerülhetetlenségéről. A szöveg igen megfontolandó belátást fogalmaz meg: nehezen értjük meg a narkotikumok fogyasztásának vágyát, ha valamilyen sajátos és adott szükséglet kielégítésére irányuló törekvésként fogjuk fel, hiszen a kábítószerek élvezete egy létrehozott, megteremtett szükségletre válaszol.


[Kisbali László]: A házszabályokról


Tisztelt ajtó, tisztelt ablak!

Kicsiny s bizonyára nem a legjobban dresszírozott gyermekeimet ellenállhatatlan öröm tölti el, ha felfigyelnek a rádiós vagy a televíziós közvetítés hangjaira.


[Kisbali László]: Helyes-e nőket is beereszteni a könyvtárba?


Hol lehet itt csókolózni?

Szeptember elsején cinkos mosollyal vizsgálták egymást az Országos Széchenyi Könyvtár előtt várakozó olvasók. Röviddel azelőtt ugyanis az intézmény vezetője közölte a rádióban, hogy a látogatók kibírhatatlanul rendetlenek: tiltott helyeken esznek, isznak, mi több, ölelkeznek és csókolóznak. Különösen a pocakos kutatók és a köszvényes egyetemi tanárok szeme ragyogott a büszkeségtől: a tudás szentélye mint erotikus bűnbarlang!


[Kisbali László]: Elrejtés és leleplezés


Tények és titkok

A kormány úgy döntött, hogy közreadja elődje titkos rendelkezéseinek többségét. Furcsa misztikum lengte körül e határozatokat, ám a felfokozott érdeklődés a bejelentés hatására hirtelen lelohadt. Talán érthetően, hiszen kiderült, hogy az előző kormány döntéseinek túlnyomó többsége titkos határozatban öltött testet. A titok fogalmához a ritkaság jegye társul: egy-két titkocska még borzolhatja a kedélyeket, ezres tételekben azonban már unalom árad a rejtélyből is. A titok e burjánzása viszonylag könnyen magyarázható.


[Kisbali László]: No, hát mi az újság? Éppen semmi sincsen


Merik


Merik, teszik, ezt már most nyugodtan megállapíthatjuk. A kormány rövid idő alatt annyi közérzetrontó intézkedést fog hozni, mint az MDF vezette pártszövetség négy év alatt. Nem mintha az utóbbiak nem rontották volna eléggé a hangulatunkat. De nekik mindig olyan ténykedéssel sikerült elvenni az emberek életkedvét, amelynek nemzetépítő hatásáról szentül meg voltak győződve. Így aztán duplán meg is sértődtek, amikor a fejeket lehorgadni látták. A kárpótlási jegyek pl. mindenkinek örömet okoztak, kivéve azokat, akik kaptak, továbbá azokat, akik nem kaptak.

[Kisbali László]: Miért ne fojtsunk gyíkot a tehén vizeletébe?


Okkult nyilvánosság

Kísértet járja be Észak-Magyarországot. Salgótarjánban vér csörgött a falakból, s a padlóból is buzgárként szökött fel vörös folyadék. A titokzatos lakás nyomban zarándokhellyé vált. Mi több, a szentkúti búcsúra is e csoda jegyében folyt a készülődés: feltehetőleg maga Jézus Krisztus fog ott megjelenni. S a környékbeli nép itt nem másra hivatkozik, mint a megújult, tárgyszerűségében példamutató Híradóra.

Persze nem a szentlélek költözött Betlen Jánosba.




[Kisbali László]: A hatalomról


Fortuna

Fortuna szekerén okosan ülj, szoktuk idézni, s csak a belénk táplált tekintélytisztelet gátolja meg a kérdést: mégis, mit kellene tennünk, hogy fennmaradjunk a bakon. Mostanában persze elég sokan kénytelenek végiggondolni a hatalomhoz való személyes viszonyukat. „Eddig mi intéztük saját sorsunkat, most várjuk, hogy döntsenek helyettünk” – nyilatkozza szokásos mélyenlátásával a Híradó egyik szőkesége. Hát igen, az ember egyik nap még lakóbizottsági elnök, s hipp-hopp, a másikra nem az. Bulgakov hőse, Boszoj nem is tudott mást tenni: sírva fakadt.


[Kisbali László]: Kisebbrendűség és fölény


Mese a konszenzusról

Kontra, rekontra, szubkontra…: az asztal alatt kártyázó kisgazdahonatyákat bizony alaposan félreértette a médiavezetőkről folytatott tárgyalásokon a fideszes képviselő, amikor az ellenzék nevében bejelentette: egyedül Fedák Sárit tudják elképzelni televízióelnöknek. Az SZDSZ utalását a jelölt szélsőjobboldali tevékenységére Fekete György az újonnan hatalomra kerültek intoleranciájaként értékelte: a politika mezejének ezernyi színes virágából akár csak egy gyenge szálat is leszakajtani durva kirekesztés.


[Kisbali László]: A kormányzat eredetéről


Mintaszerű átadás

Mire a Beszélő e száma eljut az olvasókhoz, dolgozó vagy nyaraló népünk többsége feltehetőleg már az újonnan megalakult kormánynak örvendhet. Mi azonban örvendjünk még egy kicsit a réginek, már csak azért is, mert eddig erre nem sok okunk volt. Így a vége felé, hogy már semmit sem csinálnak, egyre szimpatikusabbak lesznek. Persze, persze: autót, titkárnőket lejmolnak, de hát az vesse rájuk az első követ, aki talál még utánuk egyet is a kőhivatalban.


[Kisbali László]: A szürkék hegedőse


Rövid hír

Az új kormány megalakulása már csak napok kérdése. Néhány apróbb személyi kérdés tisztázása maradt hátra. Megoldatlan még a kulturális tárcán belül az 1913-ban létesült „szürkék hegedőse” pozíció betöltése. A pártok képviselői zárt ajtók mögött folytatták tárgyalásaikat.

Vita alakult ki már akörül is, hogy melyik párt jelöljön erre a posztra. Az MSZP úgy érvelt, hogy nekik van a legtöbb ismeretlen, szürke képviselőjük, ám az SZDSZ delegátusa értelmezési nehézségekre hívta fel a figyelmet.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon