Skip to main content

[Kisbali László]

[Kisbali László]: Mintafeljelentés


Jegyzetelő társadalom

Furcsa társaság ad jelt magáról időnként e bűnös városban, Budapesten. Nézeteikről nem lehet sokat tudni. Az biztos, hogy – mint egy tudósításban láthattuk – nagy derültséget vált ki soraikban, ha csőcselékként szólítják meg őket. E meglepő ízlést nem lehet kifogásolni, különösen ha figyelembe vesszük, milyen nemes célokat tűztek maguk elé. Elszántan munkálkodnak a sajtó tisztaságának megőrzésén. A nemzeti tájékoztatási körletrend biztosítása valóban komoly feladat.


[Kisbali László]: A hétköznapok


Nagy emberek neglizsében

Bármily kicsiny országban élünk is, többségünk gyermekkorában nem találkozhatott személyesen politikusokkal. Első élményeink mese- és tankönyvekből valók: az igazságos Mátyás, a csavaros eszű kancellár, a francia király, Lenin kopott felöltőjében, a jóságos Ho apó. Aztán iskolába kerülvén megtanítottak bennünket sok hasznos dologra. Így volt ez a gyakorlati órákon is. Megtudtuk, hogy a smirgli dörzspapír, a reszelő ráspoly, a téglarongy felmosóruha, a ganédomb komposzttelep. Eleinte idegenkedve fogadtuk ezeket az új kifejezéseket.


[Kisbali László]: Törvényes lelkiismeret


Ó

Magas méltóságot viselő katolikus teológus fejtette ki nézeteit nemrégiben liberalizmusról, ateizmusról s más szívén fekvő kérdésekről. A nyilatkozat katolikus értelmiségiek tiltakozása nyomán vált szélesebb körben ismertté: többek között Balassa Péter, Beke Kata, Esterházy Péter, Kamarás István, Pomogáts Béla azt nehezményezte, hogy Bolberitz dékán úr olyan antijudaista nézeteket képvisel, amelyeket már a katolikus egyház is elutasított.


[Kisbali László]: Európa békéltetője


Gyógybombázás


Rejtvényszövegünk szerzője (1658–1743) nagyívű tanulmányban vázolta fel egy tartós európai „békerendszer” feltételeit. A francia felvilágosodás e korai képviselője egyik első megfogalmazója a gondolatnak, hogy nemzetközi szervezetek előtt tisztázzák az államok együttéléséből adódó kérdéseket. Abból indult ki, hogy az európai államok között létrehozható valamiféle tartós szövetség, amely dönt a tagok vitáiban.

[Kisbali László]: Bolsevik antiszemitizmus


Berecz János felemeli a szavát…


Az urak mintha kezdenének magukhoz térni. Az egykori híradósok a legdörzsöltebbek. Hetente alapítanak egy újságot, s mindegy, hogy mi van bennük. Elég, ha nagy fotókat közölnek a jeles szerkesztőkről, akik kimerítő tájékoztatókon ecsetelik szenvedelmeiket, ostorozzák utódaikat. Próbálná meg a Híradó ezután, hogy ne adjon bőséges beszámolót e sajtótörténeti eseményről. S ad is.

[Kisbali László]: A kolera elérte Moszkvát


Párbaj a múlttal

Feltehetően 1831-ből származik az orosz költő leírása az akkoriban dúló kolerajárványról. Ugyanez a betegség Magyarországot is elérte, és a parasztok nálunk sem tudták elviselni a fertőzés terjedésének meggátlását célzó intézkedéseket, „jobbnak tartván a bajt a bizonytalannál és a titokzatost a szokatlan szorongattatásnál. Hol itt, hol ott üti fel a fejét a lázadás”. Ostobaság – teszi hozzá szerzőnk.


[Kisbali László]: A csodákról


Tudatlanságvágy

„A jövő héten pedig, ha csoda nem történik, következik a Beszélő utolsó száma.” Ezt írták lapunk szomorú szerkesztői a múlt heti számban. Talán maguk sem vették észre, hogy rosszkedvükben még a csodától is csak baltörténetek bekövetkeztét várják. E nyilatkozat ugyanis megengedi azt az értelmezést is, hogy ha csoda esne, akkor még az utolsó szám sem jelenne meg. Azaz úgy szűnne meg egy lap, hogy nincs utolsó száma. (Ami persze maga is csoda lenne, s ezt a csodát úgy hívnák: Beszélő.)

Nos, megtörtént a csoda: lesz továbbra is Beszélő.




[Kisbali László]: Antitotalitariánus forradalom


Ősz, ellenősz

„Ősz van. Akkor is ősz volt.” E szavakkal kezdődött az a felhívás, melyet napokon keresztül hallhattunk a rádióban: ünnepeljük együtt az 1956-os forradalmat. Úgy tűnik, az illetékesek a történelem e meteorológiai értelmezésében találták meg a lehetőséget, hogy valamiképpen egységbe foglalják az ’56 körül kavargó ellentétes nézeteket és érzelmeket. Pozitív hagyományok megteremtésével is kísérleteztek: „családi ünnepet” hirdettek a Parlament elé.


[Kisbali László]: A szabadság árnyéka


Szatírapolitika

Könnyekig meghatott a múlt héten, amikor dr. Boross megvédte Horn Gyulát a liberális sajtó aljas és alantas támadásaival és rágalmaival szemben. Micsoda nemeslelkűség, micsoda gesztus: „legalább mi, miniszterelnökök tartsunk össze!” Egy kicsit levon e generózus nyilatkozat értékéből, hogy túlságosan is jól illeszkedik az exkormánypártok (és sajtójuk) újsütetű kampányába: arra törekszenek, hogy szembeállítsák a derék állambarát szocialistákat az idegen lelkű liberálisokkal.


[Kisbali László]: A szabadság szelleme


Az élet – unalom


Rejtvényszövegünket egy először 1835-ben megjelent műből másoltuk ki.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon