Hogy kerül a bor a csizmába?
A környezetvédelmi törvény vitájában az egyik derék honatya nagy jelentőségű javaslatot tett. Hozzászólásában erőteljesen ostorozta a gyakorlatot, hogy hektószámra hoznak be hazánkba mindenféle cukros-szénsavas nyugati italt, holott itt van nekünk a jó magyar vörösbor.
Seduxenterápia
Bizony, mintha hájjal kenegettek volna hétfőn, amikor olvastam az MSZP választmányának közleményét: az országban a rendkívül nehéz gazdasági helyzet ellenére nyugodt politikai légkör van, mentes a szélsőségektől és ezért – tessék figyelni! – „köszönet illeti a lakosságot”. Kedves olvasó! Ne foglalkozz itt most azzal a kérdéssel, hogy a szocialisták nevében nyilatkozó Horn Miklós része-e a lakosságnak vagy sem. Inkább próbálj meg felhőtlenül örülni: nemcsak jó voltál, de ezt észre is veszik, meg is köszönik neked.
Polgárháborút ke-e-e-ezdd meg!
„Aranyszájú Kulin Ferenc már a választás első fordulóját követő napon látomásos szavakkal tudatta a világsajtóval, hogy a szocialisták és a szabad demokraták együttes kormányzása esetén »polgárháborús helyzet« várható. Rendszeres igehirdetései során azóta konkretizálta is vízióját: az MSZP és az SZDSZ koalíciója esetén fenyeget »a népi-urbánus ellentét felújulásának« veszélye. (…) Kulin becsületére legyen mondva: mindent megtesz e népi-urbánus polgárháború elkerülésére.
Magyar Kalasnyikov
Mikor e rejtvény az olvasók elé kerül, a közbeszéd legfőbb tárgya a pénzügyminiszter lemondásával előállott helyzet lesz. Most – ellenszérumként – egy múlt heti hírre emlékeztetnék. A kormány problémái esetében ugyanis csak rólunk van szó, a másik ügyben viszont kicsiny nemzetünk világgal szembeni hivatását teljesítheti.
A második „Kalasnyikov-ügyről” van szó. Ismeretes: Németországban lekapcsoltak egy kisebb fegyverszállítmányt.
Le a homogénekkel!
A szocialisták visszatérése jellegzetes elemekkel gazdagította a közbeszéd sémáit: ma ismét „a” politika cselekszik, mégpedig „értékek mentén, hogy a kihívás felvállalása jelzésértékű legyen, és megjelenítse a mozgástér nyújtotta alternatívákat”. E gondolkodásgátló formulák stíluskritika tárgyává is tehetők, de tudható: a nyilvános fórumokon érvényesnek tekintett beszéd része a politikai intézményrendszernek.
Tarts ki, Gyula!
Súlyos szégyenfolt esik nemzetünk jó hírén, ha igaz a múlt héten napvilágra került információ. Nem, nem a HungarHotelsről van szó. Ez az ügy kismiska ahhoz képest, hogy az Egyesült Államok elnöke számára készített „pszichológiai jellemzésben” Horn Gyulát – állítólag – merevnek, linknek és hazugnak nevezik.
A nemzet csinosodása
A magyar kultúra napja bizonyosan nagyszerű dolog: legyen nekik is karácsonyuk, gondolhatták évekkel ezelőtt az urak, s lett. Rendben átadattak a kitüntetések, elhangzottak a fáradt tekintetű kultúrmunkások nyilatkozatai. Megtudhattuk, hogy a tanító néni tanít, noha. A művész úr pedig művész, holott. A riporterek pedig roppant éleslátással vonták le a következtetést: mindazonáltal. Hogy az örök értékek amortizációja továbbra sem jelenhet meg az adóelszámolásokban.
Janus
Ha újév hajnalán valamilyen okból még gondolkodik az ember, a csípős hidegben ballagva könnyen szembetalálkozhat a kérdéssel: miért éppen télvíz idejére tesszük az év „fordulóját”? A Föld akkor sem változtatott volna forgásán, ha elődeink valamelyik kellemesebb időszakra teszik az év kezdetét. És a kérdések folytathatók: miért kell egyáltalán „kezdeteket” iktatni életünkbe, miért kell ezeket ünnepelni stb. Csupa-csupa önkényes választás, véletlenszerű döntés.
Pophorn, avagy a humanizmus
Csak karácsony előtt szoktunk meglepődni, hogy milyen bonyolult lehet az olyan egyszerűnek tűnő művelet is, mint az ajándékozás. Mennyivel fogósabb feladat azonban, ha nem csupán családtagjait, de az egész népét akarja meglepni az ember.
Rejtvényszövegünk a politikai indítékból elkövetett adakozás dilemmáit ecseteli. 1430 körül született szerzője öt éven keresztül Hunyadi János katonája volt, majd belépett a karthauzi rendbe, és életét a továbbiakban velencei, ferrarai és párizsi kolostorokban töltötte.
Merj ostobának lenni!
Az „Apropó, halál” című műsor témáját az újjáéledés és a reinkarnáció felöl közelítette meg. Tényleg, ki mást is lehetne megkérdezni a halálról, ha nem egy halottat. Ráadásul ez egy ilyen ország. Itt meghalni sem lehet csak úgy. Mindjárt utánakiabálnak az embernek. S ha valaki már végképp nagy baromságot kiabál, rögtön tévéműsort szerveznek köré. Sokszor elég, ha csak egy vasalót tapasztunk a hasunkra, máskor „pantomimsebészként” kell bohóckodnunk. Nem baj, megéri a fáradságot.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
5 év 37 hét
8 év 10 hét
8 év 13 hét
8 év 13 hét
8 év 15 hét
8 év 15 hét
8 év 15 hét
8 év 17 hét
8 év 18 hét
8 év 18 hét