Skip to main content

[Kisbali László]

[Kisbali László]: Tudatlanság és hatalom


Le az értelmiséggel!

Miközben egyre erőteljesebben hangzanak a megegyezésre buzdító szózatok, mind furcsább illat lengi körül azt a néhány dolgot is, ami körül valóban széles körű egyetértés mutatkozik. Mintha csak az igazán nagy szamárságok (ah, régi szép idők!) tűrnék meg a „konszenzust”.

Itt van például az értelmiség trónfosztásának programja. Nagyjából fél éve minden hétvégi mellékletből olvashatjuk valamelyik aranyszájú politológus tollából, hogy az „értelmiségnek mennie kell” (főként a humán képzettségűeknek).




[Kisbali László]: Jó sajtó és rossz sajtó


Végkielégülés

Aki figyelmesen követte a MÚK múlt heti közgyűléséről szóló szűkszavú beszámolókat, örvendetes folyamat tanúja lehetett. Nem mintha a nyilvánosság képviselőinek zárkózottsága önmagában üdvözlendő volna. Ellenkezőleg. Az sem valószínű, hogy valamiféle példaadó önmérséklet szállta volna meg az urakat és hölgyeket.


[Kisbali László]: A büntetések enyhesége


A keleti rém és a keleti rémisztgetés

Brutális bűntény foglalkoztatott sok-sok embert az elmúlt héten. Úton-útfélen a szegedi gyilkosságokról hallhattunk; volt, aki titkos értesüléseit adta tovább, és volt, aki egyszerűen csak félelmeit fogalmazta meg. A borzalom azonban a tömegkommunikáció ismert procedúráin átpréselve azonmód borzongássá lényegült, miközben a szenzáció sokféleképpen kihasználható szimbolikus eseménnyé változott.

Kezdjük a dolog morbid oldalával.




[Kisbali László]: Nemzetpropaganda


A hazaárulás nehézségei

Igen mély és alapos honismeretről tett tanúságot a megbízott nemzetképvezető, amikor úgy próbálta lejáratni a magyar újságírók egy részét, hogy közölte: azok bizony sokat isznak, sőt néha be is rúgnak. Édes Istenem! Hát ha van valami, ami ebben a hazában nem számít halálos véteknek, az éppen az italozás. A szocializmus talán legnagyobb egységesítő elve az ivás volt: munkások, parasztok és a velük szövetséges értelmiségiek egyaránt piáltak, s ebben a néppel tűzön-vízen át tartottak a KB-titkárok is.


[Kisbali László]: Ö-kör


Cenzorok népe

Nem akármilyen újévi ajándékot kapott a magyar nép a rádió megbízottjaitól és vicemegbízottjaitól. Sokat vesztett tehát az, aki – mint e sorok írója is – elmulasztotta a szilveszteri rádiókabaré meghallgatását. Hisz mikor adatik meg újra az a lehetőségünk, hogy a cenzorok nemes hivatását gyakoroljuk?

A Magyar Rádió alelnöke által felkért bizottság ugyanis meghallgatta a rádiókabaré szilveszteri műsorát.




[Kisbali László]: A demagóg program


Úgy szeretném, ha félnétek tőlem!

„Amikor Antall ’89 végén kijutott Amerikába, és részt vett egy imareggelin, tárgyalt a kormányon kívül a Zsidó Világkongresszus vezetőivel, már ott megkapta az utasítást, hogy a népi radikalizmust, az »antiszemitákat« mellőzze és szorítsa ki.” Ekkora ökörséggel még manapság is csak ritkán lehet találkozni. Ha most mégis azt javaslom, hogy minél többen ismerjék meg eme idézet szövegkörnyezetét, akkor ennek – az élveteg liberálbolsevik szadomazochizmuson túl – még külön oka is van.


[Kisbali László]: A töredékek szabadsága


Bűnös önkormányzat


Dögöljön meg az ő tehenük is, gondolhatták a kormánypárti képviselők, amikor jelentős mértékben csökkentették az önkormányzatok jövő évi költségvetését. Lehet, hogy csupán a „népi gondolat” továbbfejlesztett változatáról van szó: a bűnös város fogalmát kiterjesztették az összes önkormányzatra: úgy kell nekik, ha az ellenzékkel komáznak.

A „vidékért” hullatott könnyek nem váltak csengő aranyakká, guruló gyöngyökké.



[Kisbali László]: Értekezés a sült malacról


Óvecsernye

Háládatlan az emberi nem! Így év vége felé egyszerre több irányba indulnak gondolataink, mindenről és mindenkiről megemlékezünk, csak éppen az ünneplés egy fontos szereplője merül feledésbe: a sült malac.

Van azonban, aki rá is gondolt. Szemelvényünk szerzője (1775–1834) az angol irodalom jeles, nálunk kevéssé ismert alakja (bár Shakespeare-feldolgozásai sok gyerek könyvespolcán megtalálhatók).




[Kisbali László]: Egyházak és a szekták


A „magán” nem fosztóképző

Miközben a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének kongresszusán számos figyelmet érdemlő gondolatot megfogalmaztak, a részt vevő kormányosokban sem csalódtunk: most is főleg azon igyekeztek, hogy rozoga hajójuk vitorláiba fogják be a szentlélek fuvallatát. Balsai úrék, ha jártak is hittanra, betegek lehettek, amikor az alázatosság erényét taglalták. Az a mód ugyanis, ahogy saját machinációikat a keresztény értékrend kizárólagos képviseleteként mutatják be, a hívőkben is ellenérzést ébreszthet.


[Kisbali László]: A halálrúl


Szomorújáték


Szövegünk egy 1636-ban kiadott prédikációgyűjteményből származik. Szerzője 1570-ben született, Váradon, kálvinista családban. A magyarországi barokk kultúra meghatározó személyisége. A halálról „írott” (azaz festett, rajzolt) kép is csak ebben a művelődéstörténeti környezetben nyeri el igazi értelmét.

Tudjuk, kevés korszak van, amelyet ennyire foglalkoztatott az elmúlás gondolata. Loyolai Szent Ignác Exertitia spiritualia című, szerzőnk világlátását is befolyásoló műve kitüntetett szerepet szán a halálmeditációknak.



Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon