Skip to main content

(kőszeg)

(kőszeg): A diplomata meg az úriasszony


Mi a különbség a diplomata és az úriasszony között? Ha a diplomata azt mondja, igen, az azt jelenti: talán. Ha azt mondja, talán, az azt jelenti: nem. Ha azt mondja, nem – akkor nem diplomata. Az úriasszony épp fordítva. Ha azt mondja, nem, az azt jelenti: talán. Ha azt mondja, talán, az azt jelenti: igen. Ha azt mondja, igen – akkor nem úriasszony.

A Naptévé április 11-én hétfőn reggel egymás mellé ültette Horn Gyulát és Kuncze Gábort. Horn volt a széptevő, Kuncze a tartózkodó. Horn arról beszélt, ami összekötheti az MSZP-t és az SZDSZ-t.


(kőszeg): Az elnök törvénye


Elfekvő törvényjavaslatok, félbehagyott viták, arcátlanul halogatott vizsgálatok vagy légszomjasan keresztülhajszolt döntések – ezt a rozsdatemetőt hagyja maga után a második magyar köztársaság első parlamentje. Azok a képviselők, akik nem akarnak újra indulni, jobbára már be sem járnak, újra meg újra veszélybe kerül a határozatképesség.

(kőszeg): Víg napjaink


Az SZDSZ ötéves – idén már hat! – történetében voltak jókedélyű és voltak borongós köz- meg küldöttgyűlések. Jókedélyű volt például az alakuló közgyűlés 1988. november 13-án, vagy az, amikor a tagság 1989 tavaszán, két fordulóban elfogadta a Rendszerváltás programját. Voltak aztán borús küldöttgyűlések, borús volt az 1990. áprilisi, hiszen vesztettünk a választáson. De azért ennek is akadtak derűs pillanatai. Például az, amikor a küldöttek közfelkiáltással az SZDSZ elnökévé választották Kis Jánost.

(kőszeg): Két rendőrbagatell


Alkalmazott tudomány


Boross Péter minisztersége kezdetén megtiltotta a rendőröknek, hogy politikai rendezvényekre járjanak.

(kőszeg): A szívükre hallgattak?


Boross Péter a maga szempontjából a lehető legjobb pillanatban szólta el magát a Die Welt hasábjain: az MDF a Fideszt – a liberális Fideszt! – esetleg el tudná fogadni koalíciós partnernek. A Fidesz (Deutsch Tamás) élesen tiltakozott, a belügyminiszter helyesbített, mindez csak erősítette a benyomást, hogy Boross Péter nem a vágyait fogalmazta meg.

(kőszeg): Mohamedánexport

Füzessyt Brazíliába?


„Horvátország az az ország ezen a területen, amely képes fenntartani a demokratikus rendet, és útját állni a régió destabilizációjának.”
Antall József, Die Welt, 1993. augusztus 16.



A boszniai mohamedánok nagyobbik részét szerbek űzték el az otthonukból: ők Horvátországba menekültek, onnan próbálnak – egyre kevesebb eséllyel – továbbjutni Nyugat-Európába. Azok a mohamedánok, akiket horvát csapatok űztek el, Szerbiába menekültek. Továbbjutni onnan is reménytelen, az európai határok lezárultak.

(kőszeg): Kuncze


Kuncze Gábor kirobbanó sikert aratott a Médiahajón. Persze nagyon jó volt, tömör, csípős, elegáns és pontos, ez a legfontosabb. De a sikerét megemelte, hogy az újságírók annyira akarták, hogy tetszhessen már nekik valaki. Boldogan tapsoltak, hogy végre tapsolhatnak.

Így van ezzel a közvélemény is. Hiszen ezekből, a beváltatlan ígéreteikből, a kockázatmentes harácsolásukból (mert az igazi bankrabló legalább kockáztat), de legfőképpen az örökösen sértődött pökhendiségükből mindenkinek elege van.


(kőszeg): Karambol


Hack Péter önfejű autóshoz hasonlította az igazságügy-minisztert, aki csakazértis behajt a zsákutcába – és nekimegy a falnak. A sors fintora, hogy aznap, augusztus 31-én, amikor a szabad demokrata képviselő parlamenti felszólalása elhangzott, akkor tudódott ki, hogy a miniszter az autójával pár napja valóban nekiment, ha nem is a falnak, de egy másik kocsinak.

A parlament nyári rendkívüli ülésszakának utolsó napja presztízsvitával telt. Az igazságügy-miniszter a kormány felügyelete alá, a saját felügyelete alá akarja helyezni az ügyészi szervezetet.


(kőszeg): Eszmények


Azt mondja a belügyminiszter (a Népszabadság szerint), hogy az ellenzéknek nincsenek eszményei. Furcsa mostanában ezt olvasni (hallani), mert ugyanakkor azt mondják ezen az oldalon is, meg azon az oldalon is, hogy véget kell vetni a szellemi polgárháborúnak. De hát a belügyminiszter a kereszténydemokraták vitafórumán beszélt, az egyetlen olyan pártén, amely világnézeti pártnak tekinti magát. Belügyminiszterünk, tudjuk, jó modorú ember, szeret megfelelni annak a közönségnek, amelynek meg akar felelni.

A jó modor maga is eszmény.


(kőszeg): Demokráciára ítélve


Szeptemberben újraválasztják az 1991-ben eredetileg négy évre megválasztott hamburgi „polgárgyűlést”, azaz a tartományi parlamentet. A tartományi jogú város hét kerülete közül ötben ugyancsak meg kell ismételni a választást. Erre a hamburgi alkotmánybíróság jogerős ítélete kötelezi a várost. Az ok: a hamburgi CDU a jelöltállítás során megsértette a párton belüli demokrácia alapelveit.

Az események elindítója egy hamburgi CDU-tag volt, Markus Wegner, egy kis könyvkiadó tulajdonosa.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon