Skip to main content

(kőszeg)

(kőszeg): Bal–jobb


Egy ember, aki egyenlő távolságot tart

Azt hinnők, hogy a többpártrendszer iránti gyűlölet, a szenvedő kisember meg az acsarkodó, haszonleső pártok szembeállítása manapság inkább a jobboldali, sőt szélsőjobboldali publicisztika közhelye. E tévhit okán meglepi az embert, hogy ugyanezt az álságos gondolkodásmódot fedezi fel az úgynevezett baloldalon. Méghozzá a mérsékelt, a liberalizmussal mintegy hivatalból rokonszenvező baloldalon.

Az óbudai szobordöntés ürügyén Hegyi Gyula leleplezi a hatalmon lévő pártokat, a kormányzó MDF-et és az önkormányzó SZDSZ-t.




(kőszeg): Önkormányzati tűzoltóság, avagy ki lesz a miniszterelnök?


Csak hálásak lehetünk dr. Joó Bálintnak, hogy a Tűzoltóság Országos Parancsnoksága (TOP) megbízásából vitába szállt Kiss Imre nyugalmazott tűzoltótiszt cikkével. Kiss Imre ugyanis azt állítja, hogy ellentétesen az önkormányzati hatásköri törvénnyel [„A tűzoltás és műszaki mentés az önkormányzat… kötelező közszolgáltatási feladata”; 1991. évi XX. tv. 10.

(kőszeg): 1946


Vajon mikor tetőzött Magyarországon a kommunizmus elleni harag? 1958-ban, amikor akasztottak? 1956-ban, amikor belegéppuskáztak a tömegbe? 1951-ben, amikor lesöpörték a padlást? 1948-ban, amikor beleültek a hatalomba? Hajlok arra, hogy úgy véljem: 1946-ban.

(kőszeg): Házi közlemény


A Beszélő szerkesztői családias kapcsolatban érzik magukat a lap olvasóival. Olykor hírt adunk a szerkesztőségi élet mindennapjairól, az írás-szerkesztés óráiban sülő rakott krumpliról és a lapzárta hektikus izgalmáról. Most ünnepről tudósítunk.

A holnap hírei

A Beszélő régi és új szerkesztői számára elérkezett a betakarítás napja, megjelent a régi Beszélő 27 számának összkiadása. Három kötet, háromezer oldal.

Látványnak is hatalmas kiadvány.






(kőszeg): A hála nem politikai kategória


A szerdai lapok arról adtak hírt, hogy a köztársasági elnököt elmarasztaló koalíciós indítvány napirendre tűzésének kérdéséről az ellenzéki pártok nemmel szavaztak. Valójában a kép nem ilyen egyszínű. A jelképes értékű szavazáson a képviselők szokatlanul nagy számban jelentek meg: az előre bejelentett távollevők száma 17 volt, az „igazolatlan” hiányzóké 35.

(kőszeg): A Mercedesnek keresztelt Dongó

Adatvédelmi törvény


Egyszer volt Budán szabad információáramlás

A véletlen egybeesések titkos üzeneteinek boncolgatói akár jelképesnek is tekinthetik a véletlent, hogy az adatvédelmi törvény vitájának megkezdésével egy időben tárgyalta a Pesti Központi Kerületi Bíróság Lovas Istvánnak a Belügyminisztérium ellen benyújtott keresetét. Lovas, aki tiltott határátlépés kísérlete miatt, utóbb összeesküvés vádja alapján négy évet töltött börtönben; mind itthon, mind később külföldön, a Szabad Európa munkatársaként – bizonyíthatóan – folyamatos megfigyelés alatt állt (lásd Beszélő, 1992.


(kőszeg): Mit látott és mit mondott Kőszeg Ferenc?


Szabadkozni kínos. Különösen kínos akkor, ha azért is szabadkoznod kell, mert zavarba hoztad elvbarátaidat. És még kínosabb, hogy ezzel örömet szereztél a kárörvendőknek, akik amott is, itt is megtalálhatók.

Rettentő jól jött a „keresztény médiákért” tüntetők óvatos támogatóinak, hogy a Szabadság téren látni véltem Csurka Istvánt.


(kőszeg): [Szerkesztőségi kommentár]

Erkölcsi szárnyak csattogása – Egy felvilágosult csőcselékszervező (Beszélő, 1992. január 25.)


Az Új Magyarország február 7-i számában Szekeres László újmagyarországi cikkben reflektált lapunk Szokolay Zoltánnal foglalkozó írására. A szerző azt állította, azért közli művét a kormányhoz közel álló lapban, mert az a Beszélőben, bár elküldte oda, úgysem jelenne meg.

Olvasóink tudják, azon a héten, 6. számunkban, amely február 6-án már kapható volt, a Szokolay-féle Közakarat Egyesület két tagjának leveleit is közreadtuk: mindketten a Csőcselék-cikk ellen tiltakoztak. Sz. L. írását is megjelentettük volna, sajnos azonban mindmáig nem érkezett meg hozzánk.

Sz.




(kőszeg): Palotás és Zétényi


Kedd délután a parlamentben úgy tűnt, megtörténik, ami csodával határos módon eddig nem történt meg: akár a boldog békeidőkben, verekedés tör ki a honatyák között.

Palotás János név szerinti szavazást kért arról, maximálható-e a nyugdíjak százalékos emelésekor kifizethető nyugdíjtöbblet. A VOSZ elnöke úgy vélte, a magas jövedelmek alkotmányellenes diszkriminációja az, ha csupán a kisnyugdíjasok részesülhetnek 13 százalékos nyugdíjemelésben, 18 ezer forint feletti nyugdíjat élvezőknek ellenben meg kell elégedniük 2000 forinttal, akkor is, ha százalékosan 5000 járna nekik.


(kőszeg): Vannak kiutak?

Vannak kiutak?


Múlt heti cikkünkben a fenti kérdés még állításként fogalmazódott meg. Az SZDSZ a közvélemény megítélése szerint jelenleg azért nem alternatívája a kormánynak, mert egyetlen párttal sincs majdani koalíciót ígérő viszonyban, véltük. Ha ki akar törni e társtalanságból, nyitnia kell, vagy balra, vagy a koalíció felé. A parlamenti ciklus közepe előtt még van idő a próbálgatásra.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon