Skip to main content

Mink András

Kisbali László, Mink András: A néma Petőfi

Petri Györggyel Kisbali László és Mink András beszélget Babits Mihály Május huszonhárom Rákospalotán című verséről


Az aktuális helyzetre való tekintettel nem lett volna célszerűbb a Húsvét előtt című verset választani?

Tulajdonképpen igen, de azért választottam mégis ezt a verset, mert szöges ellentétben áll azzal a közkeletű képpel, miszerint Babits a politikától elforduló, az erőszaktól iszonyodó, esztétizáló, l’art pour l’art költő lett volna. Ami bizonyos fokig hamis önkép is volt. Ehhez képest egész életében szinte minden fontos politikai történésre reagált, ettől a munkástüntetéstől kezdve a világháborún át a fasizmusig, nem is beszélve Trianon-verseiről.


Mink András: Grósznoszty

Mink András


„Hát először is én Magyarországon Las Vegast nem akarok szervezni, de Disneylandet szeretnék!” – vágta ki Grósz Károly pártfőtitkár-miniszterelnök a választ Kondor Katalin doromboló kérdésére, hogy voltaképpen mit is keresett amerikai útja során e stratégiailag fontos objektumban.

Mink András: Bojkott, 1984

Mink András


A 80-as évek első felében rájárt a rúd az olimpiai mozgalomra. Kölcsönösen nem vett részt a másiknál rendezett két egymást követő olimpián a két vezető nagyhatalom, és ebben követték őket szövetségeseik – ez együttesen természetesen a világ sportelitjének jelentős részét jelentették, ezért a távolmaradásnak komoly jelentősége volt.

A Los Angeles-i olimpia bojkottját fölfoghatjuk úgy is, mint kicsinyes bosszút a moszkvaiért, amelyet a távol maradó országok a szovjet hadsereg afganisztáni bevonulása elleni tiltakozással indokoltak.


Mink András: Meghalni Koszovóért?

Mink András


Elgondolkodtató, hogy miközben az echte magyar baloldali értelmiségi önérzetesen aláír Lovas István kissé szagos, ámde a társadalomra csekély veszélyt jelentő elmefutamának közlése ellen, bornírt demagógiával relativizálja az albán tragédiát. A magyar posztsztálinisták szemforgató kesergőjére, amely a legszorosabban egybevág Moszkva hatalmi érdekeivel, ma nem a Váci út felel, hanem a népimagyar kórus. A népimagyar persze ugyancsak kétlelkű, hiszen miközben megvetően oldalra kiköp, azért nem átallja a kozmopolitizmus bombáinak kénköves parazsánál a nemzeti célok pecsenyéjét sütögetni.

Mink András: Történelempolitika

Mink András


Mostanáig azt lehetett hinni, hogy Németországban lassacskán elhalványul a fasizmusról és a Harmadik Birodalom természetéről folytatott viták politikai jellege.[1] A német egyesítés szimbolikusan is pontot tett a német történelemnek arra a szakaszára, amelyet Hitler hatalomra jutása, a második világháború és következményei határoztak meg. Ma már senki nem kételkedik komolyan abban, hogy az egyesült Németország demokratikus, alkotmányos jogállam, ahol soha többé nem lesz nácizmus.

Mink András:

Mink András


A német és magyar ideológiai kopaszok idén is megünnepelték a magyar és német hadsereg 1945. februári vereségét Budapesten. Természetesen az ellen a jó ízlés nem tiltakozik, hogy megemlékezzünk azokról a katonákról, akik akkor haltak meg, Budapest ostromakor, nem éppen lelkes önszántuktól indíttatva.

Meszerics Tamás, Mink András: „A bíróságok egyetlen hatalma az ítélkezés”

Beszélgetés Aryeh Neierrel, a Human Rights Watch egykori igazgatójával, a New York-i székhelyű Open Society Institute elnökével


Nemrégiben jelent meg legújabb könyve, amely a háborús bűnökkel, illetve az azokkal kapcsolatos igazságtétellel foglalkozik. Hadd tegyünk föl először egy nagyon banálisnak látszó kérdést: miért Háborús bűnök a könyv címe?

Nos azért, mert a könyv elsősorban a volt Jugoszláviában és Ruandában elkövetett bűnökkel foglalkozik, és azzal, hogyan vonhatók felelősségre az elkövetőik. Ezeket a cselekményeket pedig a nemzetközi jogban háborús bűncselekményeknek tekintik.


Mink András: Kesudió

Mink András
A kesudió-vita


„Szocialista gazdaságunk a gyermekévek és a kamaszkor után a felnőttkor küszöbére ért” – kommentálta Balogh András asztalos, az Erdért Vállalat bizonyára kitűnő munkatársa az Élet és Irodalom című hetilapban akkor már jó másfél hónapja zajló „kesudió-vitát”. Utólag elmondható, hogy a derék mesterember, azon két „levelező” egyike, akik a vitában az egyszerű munkásemberek részéről lehetőséget kaptak az önálló megszólalásra, akaratlanul is ráhibázott.

Mink András, Neményi László: „Innen könnyű volt kivinni a tőkét”

Oblath Gábor közgazdásszal Mink András és Neményi László beszélget


Nemrégiben egy tanulmányában azt fejtegette, hogy a jelenleginél nagyobb államháztartási deficit mellett is fenntartható a gazdasági növekedés, és éppenséggel a deficit túlértékelése hordoz veszélyeket. Az utóbbi évek uralkodó álláspontjához képest ez eretnek vélemény…

Először hadd pontosítsak.


Mink András:

Mink András


Mindenekelőtt szögezzük le, hogy mégsem mindegy. Magyarországon a látszat ellenére van ún. közvélemény, vagyis a dolgoknak mégis van következményük. A magyar választó, aki hétköznap úgy tesz, mintha háromig sem tudna számolni, azon a vasárnapon, a szavazófülke magányában könyörtelen – és nem túl differenciáltan – lesújt. Az „ártatlanság vélelme” nem érdekli, pontosan különbséget tud tenni a tárgyalóterem és a szavazóhelyiség között. Most kiderült, hogy Nagymaros, Zsurk, a Nyírfa-ügy, a Marco Polo Hotel és a többi mégiscsak számítanak.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon