Skip to main content

Mink András

Mink András: Ludas Józsi tündöklése

Mink András


Egyes közvélemény-kutatások szerint a Kisgazdapárt elérte, illetve megelőzte a szocialistákat a népszerűségi listán (amihez kellett az előbbiek zuhanórepülése is), de tény, hogy Magyarországon ma valószínűleg a Kisgazdapárt a legnépszerűbb párt a maga 18%-ával. Sietve leszögezem: ez a fontos és nyilvánvaló tény a legkevésbé sem rendítette meg korábbi meggyőződésemet. Nyilvános fogadást ajánlok: az 1998-as választásokon az FKGP meg fogja szerezni a szokásos 8-10%-át.

Mink András: „A lényeg nem a konzisztencia, hanem az igazság”

Mink András
Ronald Dworkinnal beszélget Mink András


Ön szerint mi a különbség a politikai filozófia és az ideológia között?

Azt hiszem, a különbség csak a szóhasználatban van. Mindkettő végeredményben olyan szellemi konstrukciót jelöl, amelyik erkölcsi alapelvekre hivatkozik, és azzal az igénnyel lép fel, hogy az elvek elfogadása a politikai közösség egésze számára jó és hasznos. Lényegi különbséget nem látok. Az ideológia a politikai filozófia rosszindulatú, megbélyegző szándékú szinonimája.


Mink András: „A tűzoltónak nem ideológiára van szüksége, hanem baltára és fecskendőre”

Mink András
Máté László vállalkozót, az MSZP leköszönt alelnökét Eörsi János és Mink András kérdezte


A rendszerváltás egyik fő célja, legalábbis a nagy többség számára az igazságosság és az esélyegyenlőség megteremtése vagy helyreállítása volt. Ön hogyan látja, teljesültek-e legalább megközelítőleg ennek a feltételei?

A társadalmi rétegek között már a rendszerváltás előtt is jelentősek voltak a különbségek, és az utóbbi években a polarizáció felgyorsult. A jelenlegi viszonyok között én a középréteghez sorolnám azokat is, akiknek van lakásuk, kocsijuk, telkük, és, ha felhalmozásra nem is jut, de a napi kiadásaikat fedezni tudják.


Mink András, Solt Ottilia: „A város autonómiáját próbálom erősíteni a mindenkori kormánnyal szemben”

Interjú Demszky Gáborral, Budapest főpolgármesterével


Miért is kellett a távfűtési díjak miatt a főpolgármesternek elmennie a miniszterelnökhöz?

Az általunk vásárolt távhő díját az Energia Hivatal meg akarta emelni 40 százalékkal. Ez a távhő ráadásul hulladék-hő, az elektromos energia előállításának mellékterméke. Világos, hogy nyereségesebbé akarták tenni az erőművet, hogy minél drágábban lehessen magánkézbe adni. Mindeközben a saját telepeinken mi olcsóbban állítjuk elő a hőt. Egy héten át szajkóztuk, hogy ez őrület, ezt nem tudják fizetni az emberek, csődbe megy a vállalatunk. De ez kevéssé érdekelte a kormányzatot.


Mink András, Zádori Zsolt: A Pénzügyminisztérium bosszúja


Számháború

A Bokros-program 4,1 milliárdos báziscsökkentést irányoz elő a magyar felsőoktatási intézmények számára. Szerencsére csak forintban. Fodor Gábor minisztériuma komoly sikereként könyvelte már el azt is, hogy a Bokros által igényelt 5-8 milliárdot sikerült lealkudni.

Okulva a televíziós dolgozók sikeres alkotmánybírósági beadványából (erről l. Révész Sándor cikkét mostani számunkban), a kormányzat nem a létszámleépítés mértékét határozta meg, hanem a költségvetési elvonás mértékét, az egyes intézményekre külön-külön is lebontva.




Mink András: Átvilágított polgárok

Mink András


A duplafenekű döntés

Az Alkotmánybíróság döntése nem okozott meglepetést. Köztudott volt, hogy a jeles testület elnökének, Sólyom Lászlónak igencsak a begyében van a személyi szám, és szakmai-etikai meggyőződésének a pártállam utolsó éveiben is minduntalan hangot adott, sőt, mint hírlett, egyetemi tanítványait kifejezetten passzív ellenállásra buzdította.


Mink András: …a demokratikus politika paradoxonáról

Mink András


Különféle elméletek születtek az utóbbi hét (és nem öt!) évben a pártok közti viszálykodás okairól és a politika nyelvezetének unalmas agresszivitásáról. Az első, legkézenfekvőbb, leninista–balreformista, főleg a sajtó jelesei által lelkesen népszerűsített teória szerint ez azért van, mert a pártok egykutyák, mind csak a hatalmat akarja.

Mink András: A történeti pamflet

Mink András
Szabó Miklós: Múmiák öröksége. Új Mandátum Kiadó, Budapest 1995.


A debattőr

A legszembetűnőbb vonása e kötetnek a hangnem: az éles, olykor kíméletlen fogalmazások. A szerző (és ebben hasonlít TGM-hez) fontos dolgot művel, aminek oly sokáig híján voltunk: nyilvános politikai vitát folytat. Az elmúlt évszázad európai politikai kultúrájának legtermékenyebb hagyománya, hogy komoly úriemberek kíméletlen határozottsággal teremtik le egymást kedvenc lapjaik hasábjain. Szabó Miklós látható élvezettel és hihetetlen tájékozottsággal turkál e hagyomány tanulságos fejezetei közt.


Mink András: Róka fogta csuka

Mink András
A tandíjtüntetések
Még a népnyúzásról


Egy kis demagógia

A kormány legutóbb tervbe vett megszorító intézkedéseire legelőször a diákság válaszolt szervezett, nagy tömegeket megmozgató tömegdemonstrációval. De nem ez volt a diákság első megmozdulása az utóbbi kormányok intézkedései avagy tervei ellen. Az utóbbi évek tüntetéskrónikáját áttekintve szembetűnő, hogy a leggyorsabban és a leglátványosabban az egyetemi és főiskolai hallgatók reagáltak az őket hátrányosan érintő szándékokra és intézkedésekre. A diákfelvonulásokat szinte egyik kormány, illetve kultuszminiszter sem úszta meg az elmúlt fél évtizedben.


Mink András: Nyelvében él a nemzet! –

Mink András
(Ad notam Kő Anrdrás: Én vagyok mi! – Új Magyarország, április 10.)


derülhet fel szívünk csücske a költészet napjának eljövedtével. Különösen ma, amikor mindennap lenyűgözve csodálhatjuk, miként szárnyal egyre magasabbra, miképp hódít meg újabb és újabb hófödte csúcsokat az édes anyanyelvünk védelmére végsőkig felesküdött nemzeti újságírásunknak a nyári hajnalok üde pírban lángoló napjába mártott ecsetje. Ha kell, súlyos KŐgörgetegként robajlanak alá a hangsúlyt parancsoló szavak, ha kell, lágyan fú a széles keblű dalnokok vigasztaló, bátorító éneke.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon