Skip to main content

Mink András

Meszerics Tamás, Mink András: A civilizátor

Tamás Gáspár Miklós könyve ürügyén


Történetmítoszok – két búcsúszóban


A bal- és jobboldaltól búcsúzó TGM két reprezentatív történeti hagyományt rekonstruál, méghozzá (mindenki más mellett) önmagával is vitatkozva. Kis János értelmezésében a történeti eszmefuttatás „köztes rétegben”, a politikai véleményformálás és a filozófiai kételyek megfogalmazása közötti szinten helyezkedik el. Számunkra azonban (részben képzettségünk okán) TGM történelemképe nem azon áll vagy bukik, hogy hasznos-e ilyen messzire visszamenni a politikai hagyomány keresésében. Nemcsak az lehet a baj, hogy a XIX.

Mink András: „…más kakasok is vannak…”

Mink András
Interjú Pokol Bélával


Az utóbbi időben két cikket is írt a Magyar Nemzetbe, és mindkettő vezérmotívuma az volt, hogy meg kell állítani az SZDSZ térhódítását a kulturális szférában, mégpedig úgy, hogy ki kell szorítani a pártot a hatalomból. Miért gondolja, hogy a kultúrharc a magyar politika legfontosabb terepe?

A rendszerváltás alatt és után a magyar politikai fejlődés a médiára alapult. A média volt a kulcstényező.


Mink András: Szabad foglalkozások – szabadságellenes politika

Mink András


Fél évszázada annak, hogy megtörtént az újkori magyar történelem legszörnyűbb tragédiája, a magyar Holocaust. Az évforduló okán egyre-másra nyíltak kiállítások, tartattak konferenciák, jelentek meg bocsánatkérő, avagy bocsánatelhárító nyilatkozatok. Arról viszont keveset tudunk, hogy miként jutott el odáig egy ország, annak politikai elitje, értelmisége, közvéleménye, hogy közönnyel vagy esetleg némi rosszallással vegye tudomásul honfitársai elhurcolását. Nincsenek véletlenek. A tragédia a fejekben és a szívekben már előbb kezdődött.

Mink András: Pestissel a rák ellen

Mink András


A rákellenes csodaszerek szabályos időközönként, jó két-három évente húznak el a magyar ugar fölött. Úgy tíz évvel ezelőtt a Kovács Ádám-féle Celladam okozott nagy izgalmat és felfordulást, majd jöttek a Béres-cseppek. Az előbbi azóta a feledés homályába veszett, utóbbi pedig megvetette egy gyümölcsöző üzleti vállalkozás alapjait, de az eredeti szer rákellenes hatásáról ma már szó sem esik. A halandó emberek, mindenekelőtt azonban e szörnyű kórban szenvedők és hozzátartozóik ismét csodaszer és remény nélkül maradtak.

Mink András, Zádori Zsolt: 1994: Omlásveszély!


Január

Mint rendesen, mulatozással és áremeléssel kezdődött 1994 is. Drágább lett a tej, a hús, a közlekedés, a telefon. A gyógyszerárváltozás miatt a pesti gyógyszertárak csak ötödikén nyitottak. Emelkedett a vízszennyezési bírság és a Népszava ára.


Mink András: …a politikusok keserű kenyeréről

Mink András


Az angliai csata idején a Luftwaffe meglepetésszerű támadást eszelt ki: London helyett egy dél-angliai várost, Coventryt választotta célpontul, elkerülendő a brit vadászrepülőket. Az angol vezérkar szinte azonnal tudomást szerzett a tervről.

A német bombázókat mégis tiszta égbolt fogadta Coventry fölött. Sir Winston Churchill inkább veszni hagyta a várost, mintsem hogy a németek rájöjjenek: az angolok megfejtették a német légierő kódrendszerét. Az ügy nem maradt titokban.


Mink András: A politikus, akinek véleménye volt

Mink András


1873-ban Deák Ferenc, negyvenévnyi közszereplés után, 70 esztendős korában elmondta élete utolsó parlamenti beszédét. A beszéd, mely kormánypárti padsorokból, mégis ellenzéki helyzetből hangzott el, az egyház és az állam maradéktalan szétválasztását sürgette – akkor még a politikai siker reménye nélkül.

Mink András: A posztmodern konzervatív

Mink András
John Lukacs: A 20. század és az újkor vége


Vége volt valaminek

1989. december 31-én éjfélkor szerte a régióban, de talán másutt is, valaminek a végére koccintottak az emberek. A legtöbben a kommunizmus letűnését ünnepelték, a mélyebb történelmi empátiával rendelkezők egy történelmi korszak, a dicstelen új vagy a legújabb kor (ez sem mindegy!) végét köszöntötték. Anélkül, hogy bárkinek is fogalma lett volna arról, milyen névre fog hallgatni az, ami előttünk van.


Mink András: Megáll az ész?

Mink András


A tények

Az egyre nagyobb pénzzavarral küszködő költségvetés és a zsugorodó gazdaság láttán nem meglepő, hogy a kutatás és az oktatás is mind kevesebb pénzhez jut. Az egymás után következő kormányoknak sem a retorikájában, sem a politikájában nem történt lényeges változás az elmúlt fél évtizedben. Egyöntetűen a tudomány, az oktatás és a kultúra kiemelt fejlesztéséről szónokolnak, miközben, pénzszűkére hivatkozva, egyöntetűen ezen úgynevezett nem termelő szférák közismerten lyukas zsebében kotorásznak néhány, még fellelhető garasért.


Mink András: Párhuzamos dűlőutak

Mink András


Az Antall-kormány száz napja

1. hét (május 23–29.) Egy hónappal a választások után letette az esküt Antall József kormánya. Székfoglaló beszédében a pártállam bukása utáni első szabadon választott kormány feje kiemelte: „E nap az ország számára a dolgos hétköznapok egyike. S csak akkor lesz ünnep, ha a történelmi folyamatok megélője lehet a nemzet.”

Antall József száz nap türelmi időt kér a sajtótól és az ellenzéktől.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon