Skip to main content

Mink András

Mink András: A magyar világ tüköre – a sevillai magyar pavilon

Mink András


Az épület részletes leírásával nem untatom az olvasót, láthatott, olvashatott róla eleget. Nem árt viszont megismerkedni a pavilon programjával, már csak azért is, mert az alkotók szándéka szerint az épület és a műsor együtt él(t). (Időközben, különösen az eredeti film lecserélésével ez a megálmodott egység csorbát szenvedett, de erről később.)

A szertartás

A program hosszú és fárasztó sorban állással kezdődik. Talán meglepő, hogy erre szót vesztegetek, de úgy érzem, a kimerítő várakozás nem jelentéktelen mozzanata a szertartásnak.




Mink András: A liberátorok dilemmái

Mink András


Az állam semlegessége

A hétvége, amely az egyidejűség ellenére mindkét helyszínen szép számú és kitartó közönséget vonzott, bővelkedett a fentinél kétségkívül nagyobb horderejű dilemmákban is. A neves előadók nem kímélték magukai: feltárták és közszemlére tették nemcsak tudásuk, hanem abból fakadó elkerülhetetlen tudatlanságuk legjavát, a hallgatóság nagyobb örömére és épülésére.


Mink András: Felmérés a tv-ről

Mink András


Újabb és újabb botrányok, elhúzódó politikai csaták jelzik: a televízió tájékoztatási monopolhelyzeténél fogva neuralgikus pontja közéletünknek. Kormánypárti és ellenzéki oldalról egyaránt kifogásolják, hogy a televízió egyoldalúan tájékoztat, és nem biztosítja a politikai erők esélyegyenlőségét. De milyen is a helyzet valójában? Ezt igyekszik bemutatni a Medián Kft. nemrég elkészült jelentése a televízió hírműsorainak (híradók, Esti Egyenleg, A Hét) politikai világképéről, amelyet az SZDSZ felkérésére készített. A vizsgálat időtartama: 1991. október 14-től 1992.

Mink András: A történelemkönyvek kálváriája

Mink András


A viták közege

Nézetem szerint ezek a viták törvényszerűek. Törvényszerűek mindenekelőtt azért, mert egy sajátos kulturális közegben, politikai és történeti helyzetben zajlanak. Vitathatatlan, hogy a múlt újrafelfedezése jelentős szerepet játszott az előző rendszer aláásásában. Egy politikai rendszert, amely a történelem kisajátítására építette legitimációját, leginkább a történelem és főleg önmaga történelmének „leleplezése” fenyegeti.


Mink András: Néhány ellenérv

Mink András


Előbb röviden reagálnék az utóbbira, mivel ez érintette kevésbé cikkeimet. Véleményem szerint nem lehet egyszerűen összekapcsolni és azonos módon megítélni a halálbüntetés, a háborúban élni és gyakran halni kényszerülő katona eseteit a magzatelhajtással. Az élet megszakadásának vagy megszakításának körülményei, így erkölcsi következményei is különbözőek, noha mindannyiszor ugyanarról a tragikus fejleményről van szó: az élet megszűnéséről. A szerző gondolatmenetéből ki is derülnek az azonosítás ellentmondásai.

Mink András: Mi-kisgazdák! Én-kisgazda! Ki-kisgazda?

Mink András


A címben feltett kérdésre több válasz lehetséges. Az első banálisnak látszik, de a helyzet ismeretében mégsem egyszerű. Tegyük fel, hogy kisgazda az, aki kisgazdának tartja magát. Az önmagát igazoló érvelés azonban nyilvánvalóan nem kielégítő. Nem ad választ ugyanis arra a kérdésre, hogy kinek van joga ahhoz, hogy kisgazdának tekintse önmagát. A definíciót tehát tovább kell finomítanunk: kisgazda az, akit a kisgazdák annak tekintenek. Igen ám, de ki az a kisgazda, aki kisgazdának tekintheti a másik kisgazdát.

Mink András: Az új nyugodt erő

Mink András


A Fidesz kétségtelenül nagy utat járt be az elmúlt két évben. Kezdeti népszerűségét és parlamentbe kerülését fiatalos lendületének, antikommunista radikalizmusának, nyílt, hatalompukkasztó mozgalmi fellépéseinek köszönhette.

Az alternatív akcionizmustól egy polgári párt felé

A vezetők azonban időben felismerték, hogy ez a fajta mozgalmi radikalizmus csapda egy befutott parlamenti párt számára, különösen, hogy a lélekfelszabadító szókimondás és humor célpontja, a pártállam brontoszaurusza kimúlt.




Mink András: Menekülés előre

Mink András
A nagy(hangú) gazdák kisválasztmánya


A szombat a Torgyán vezérelte kisgazda-nagyválasztmány gyűlésén a harag napja volt.

Megerősítették az elnök hatalmát, megbélyegezték renitens képviselőiket, és nagy garral megüzenték a miniszterelnöknek: január végéig kap haladékot, hogy elfogadja a kisgazdák feltételeit, különben kilépnek a kormányból.

A nagy ívű program

Legutóbb Torgyán József pártelnök pajzsra emelésekor foglalkoztunk e párt változatosnak látszó, de valójában eléggé egysíkú, azonos típusú botrányokkal telített belső életével.






Mink András: Abortuszvita

Mink András


Két héttel ezelőtti írásunk az abortusz szabályozásának történetével, eszmetörténeti és politikai hátterével foglalkozott. A fejtegetésnek két alapvető tanulsága volt. Egyrészt az államnak nem érdemes tiltania a művi vetélést, mert ezzel nem oldja meg a népesedési problémákat, viszont súlyos egyéni tragédiákat és társadalmi feszültségeket okoz. Másrészt azonban az a pragmatikus, az eddigi tapasztalatokon alapuló érv, hogy társadalmi feszültségeket okoz, nem lehet kielégítő; erkölcsi érzékünket nem nyugtatja meg, legfeljebb elaltatja.

Mink András: Pénz beszél, kutya ugat

Mink András
Költségvetési nagyoperett


Kupa Mihály pénzügyminiszter expozéjából

A gazdasági folyamatokban 1991-ben markáns irányváltás, szerkezeti átrendeződés indult meg.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon