Mink András: „Nem volt egy másik Magyarország...”

Nemrégiben jelent meg a magyar privatizáció tízéves történetét áttekintő könyve. A magyar privatizáció, összehasonlítva más kelet-európai példákkal, nem az egyetlen lehetséges út volt. Melyek voltak azok a politikai, történelmi és gazdasági körülmények, amelyek e felé a leginkább az angol modellre hasonlító út felé terelték a magyar privatizációt?

Nem nevezném a magyar privatizációt angol típusúnak. Ami Kelet-Európában történt, az semelyik nyugati privatizációval nem hozható közös nevezőre.

• Tovább

Mink András: „De mit tud erről maga a nép?”

– tette fel a kérdést Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1848-as szabadságharccal kapcsolatos néphagyományok összegyűjtésére szervezett és 1947-ben indított kutatási kampány segédanyagául szolgáló „vezérfonal” bevezetőjében.

• Tovább

Mink András, Neményi László: A demokrata és patrióta „magot vet a jövőnek”

A reformkor politikai elitje mai szemmel egységes és nagyszerű szellemi és politikai teljesítményt felmutató generációnak tűnik. De vajon a kortársak is így látták-e ezt akkor önmagukról?

Paradoxon, de a reformellenzék ereje éppen összetettségében volt. Éppen abban, hogy különböző indíttatású, különböző szemléletű emberek jutottak el a legkisebb közös többszörös felismeréséhez. Eljutottak ahhoz, amit ők nemcsak az elit és a néptömegek vonatkozásában, hanem a közéleti szférán belül is érdekegyesítő politikának tekintettek.

• Tovább

Mink András:

Tisztességes ember történelmi eseményekről szólva igyekszik elkerülni az évfordulókat. Tisztában van azzal, hogy a historizálás veszélyei az évfordulók közeledtével megsokszorozódnak. Sőt, történelmi évfordulóról írni voltaképpen nem is lehet más, mint tudatos vagy óvatlan belehanyatlás a historizálás alattomos vermébe. Hiszen ilyenkor az ember azt próbálja kínos igyekezettel formába önteni, mit is jelent az adott esemény, amelyre emlékezni kíván.

• Tovább

Mink András:

Hervasztó hallgatni, milyen útszéli modorban taglalja az ebben most már egységes ellenzék a kormánypártok, és főleg a liberálisok „nemzet iránti közönyét”. Az „idegenszerűségről”, (újabban „idegenszívűségről”), „idegen érdekek kiszolgálásáról” szóló eszmefuttatások intellektuális és erkölcsi megvetésnél nem érdemelnek többet. Ennek a szövegelésnek semmi köze nincs a nemzeti önazonosság kérdéséhez, vagy patetikusabban: a magyar nemzet „sorskérdéseihez”. A politikai bűnbakképzés nagy hagyományokkal bíró nacionalista verziójáról van szó.

• Tovább

Mink András: A „meggyőződés” rabja

1964. június 28-án a Népszabadság rövid tudósításban számolt be arról, hogy Nagy Sándor írót három év börtönre ítélték izgatás és illegális szervezkedés vádjával. Az 1922-ben Nagybaracskán, szegényparaszti-kubikos családban született író eszmei értelemben meghökkentően kurta utat bejárva lett a hatalom kedvencéből a hatalom börtönének lakója.

Nagy Sándor 1952-ben kapott Sztálin-díjat a Megbékélés című elbeszéléséért.

• Tovább

Mink András, Zádori Zsolt: Mégiscsak…

A belügyminiszterrel szembeni – mostanság felerősödött – kritikát a romló közbiztonsági helyzet, a rendőrségnek a szervezett bűnözés üldözése terén produkált eddigi kudarcai, a testületen belüli korrupciós botrányok váltották ki. Ezek közvetlenül a rendőrséget érintő gondok. A bírálatokra válaszolva azonban Ön többször is kijelentette, hogy nem rendőrminiszter, tehát nem tud közvetlenül ezekre a dolgokra hatni.

• Tovább

Mink András: Hideg éterháború

1951 decemberében, a Szabad Európa Rádió megalakulásának kezdetén az amerikai irányítók a következő általános direktívát adták ki:

„A műsorkészítőket figyelmeztetni kell arra, hogy természetes indulataiknak ellenállva ne keltsenek honfitársaikban hiú reményt azáltal, hogy nyugati katonai beavatkozást helyeznek kilátásba. Ilyenfajta remények felélesztése nemcsak, hogy nagyon rossz szolgálatot tenne hallgatóságuknak, de tökéletesen félreértelmezné a nyugati hatalmak jelenlegi politikáját.

• Tovább

Mink András, Neményi László: „A kiugrásnak kétségkívül óriási a kockázata”

Szinte általános a vélemény, hogy a rendszerváltás nem úgy sikerült, ahogy reméltük. Ön szerint hol siklott ki a rendszerváltás? Kinek a hibájából?

Ezeregy okot lehetne említeni. Az eseményeket korántsem egyedül a politikai felhőrégió történései vitték kedveződen irányba, ami azonban egyáltalán nem adhat felmentést a közéleti szereplők gyakran vitathatatlanul súlyosan elhibázott lépéseire. Válaszomat talán érdemes a tánctermi kályhától, a Kádár-korszak felidézésével indítanom.

• Tovább

Mink András: Tényárnyaló

„Jönnek (nü, mi az hogy jönnek?
Előkúsznak a repedésekből,
a tavaszi nagytakarításkor megfordított,
kiprakkerolt matracokból)
a tányérnyalók és tényárnyalók.”[1]

Néhány hete jelent meg a Bozóki András és Király Béla által szerkesztett angol nyelvű tanulmánykötetben[2] Glatz Ferenc dolgozata Többpártrendszer Magyarországon, 1989–94 címmel.