Skip to main content

Nyaranta Aranka–Telente Levente [Gács Anna–Csuhai István]

Nyaranta Aranka–Telente Levente [Gács Anna–Csuhai István]: Nyitva van a jobb hátsó

Vágólap


Minden nap új honlap. „A tegnap is elment, a honlap is elmegy” – írhatta volna a nem is oly időtlen messzeségben lévő, mára klasszikussá nemesült költő, ha a világ annak idején vagy előbbre lódul, vagy korábban fog a lódulásba, ő pedig ismerhette és használhatta volna mindazokat a technikai jótéteményeket, amik nekünk, hálátlan és sokszor tapintatlan utódainak magától értetődően vannak a kezünk ügyében. De nem lódult, sosem lódul. Különben a mai honlap (www.belga.hu) nekünk, nagy öregeknek már tegnapi honlap.

Nyaranta Aranka–Telente Levente [Gács Anna–Csuhai István]: Most, hogy ezt meghúztad

Vágólap


Kicsiny versikével kezdjük, szövege van annyira tanulságos, hogy alant teljes terjedelmében idézzük:

Gróf Széchenyi István
Pisztolyát porozza,
Majd a csőbe belénéz
A legnagyobb magyar.
Vajon mit lát a csőben?
A csőben sötét van,
Miként benne sötét lesz,
Ravaszt ha meghúzza.   

Így szól Széchenyi István:
„Meghúzom, meghúzom,
Aztán piff-puff, és nincs már
A legnagyobb magyar.”
Állj meg, Széchenyi István,
Ne húzd meg, ne húzd meg,
Téged néz az utókor,
Mi lesz, ha meghúzod?  

Minő hang




















Nyaranta Aranka–Telente Levente [Gács Anna–Csuhai István]: Rosszkor, rossz időben

Vágólap


„Nem értem, mi a baj. Nagyon szép képek. Rendben vannak” – mondja ismerősünk Andres Serrano retrospektív fotókiállításának megnyitóján, a MEO-ban gyülekező tömeg kellős közepén. Mi pedig azt gondoljuk, valami még sincs rendben. De nem Serranóval. Mi tudniillik szeretjük Serranót, de ha nem szeretnénk, akkor is eljöttünk volna. Először is, mert köztudottan sznobok vagyunk. Meg akarjuk nézni azt, amit a fél világ körbeőrjöngött.

Nyaranta Aranka–Telente Levente [Gács Anna–Csuhai István]: Vivátoz a nemes, tapsol a rabota

Vágólap


Volt idő, amikor a színházi, koncerttermi estéken a vastapsot szerettük a legjobban.

Nyaranta Aranka–Telente Levente [Gács Anna–Csuhai István]: (Káros szenvedélyektől mentes) társat keres

Vágólap


Rosszul tudták a régiek, szemenként szedett szőlőből préselt, pincék mélyén hosszan érlelt nemes nedűnek ugyanúgy kell a cégér, mint a vegyipari műveletek másra már nem használható melléktermékeként előálló kannásbornak. A kulturális árucikk fogyasztójáért folyó verseny mostanában Magyarországon is számtalan új, korábban ismeretlen hirdetési formát honosított meg.

Nyaranta Aranka–Telente Levente [Gács Anna–Csuhai István]: Vitézek, mi lehet (A ti huszadik századotok)

Vágólap


Amikor dédapánk nősülésre adta a fejét, a lányos házakban az anyákhoz intézett kötelező udvariassági formulák s az apákkal felhajtott néhány pohárka és rövid politizálás után kertelés nélkül a lányszobába sietett, ahol is a pironkodó legidősebb lány s a kuncogó húgok szeme láttára férfias határozottsággal végighúzta jobb kezének mutatóujját a szekrény tetején. Aztán még ugyanazzal a mozdulattal az orra elé vitte a kezét, s amit ott látott, az megmásíthatatlanul döntött a közös háztartás, a közös gyermekek, egyszóval, a közös jövő dolgában.

Nyaranta Aranka–Telente Levente [Gács Anna–Csuhai István]: Mi akarsz lenni, ha nagy leszel?

Vágólap


A válasz nem könnyű.

Koroktól, évszakoktól, helyzetektől, emberektől függött mindig. Telente például, amikor édesanyáink a fejünkre húzták az egybekötött, fejet-fület-arcot-nyakat befedő világoskék sapkát, melyből csak a szemünk, az orrunk s a szájunkból egy kicsi látszott ki, sállal körbetekertek, bebugyoláltak bennünket szkafanderszerű orkános télikabátunkba, és ránk adták kétujjas kesztyűnket, biztos, hogy űrhajósok.


Nyaranta Aranka–Telente Levente [Gács Anna–Csuhai István]: Csak azt tudnám feledni

Vágólap


Egyszer mindennek, amit ember kigondolt, eltervezett, megvalósított, felépített és létrehozott, biztosan vége lesz. Nehogy azt gondoljuk, hogy a nagyszabású álom, az egykori pesti expo-telkeken felépülőfélben lévő Nemzeti Színház nem fog még egyszer ugyanolyan esendő és vigasztalan látványt nyújtani, amilyet június elején, a csöndes-hűs Dunán lefelé csordogáló hajóról nézve nyújtott.

Nyaranta Aranka–Telente Levente [Gács Anna–Csuhai István]: Olyan ez majdnem, egészen olyan ez

Vágólap


Azt hihetnénk, a barátság a műalkotások létrejöttében, közhírré és közzétételében, az elkészült és megmutatott művek jelentésadásában, értelmezésében, a különböző opuszok újra- és újrafeltámasztásában, a siker és a kudarc elviselésében, egyszóval: a művek valódi életében rossz tanácsadó. Mi magunk bizonytalanok vagyunk ezt illetően, tulajdonképpen azt se nagyon tudjuk biztosan, igazából mi is az a barátság.

Nyaranta Aranka–Telente Levente [Gács Anna–Csuhai István]: Der, welcher wandert diese Strasse voll beschwerden

Vágólap


Vagyis „Ki e megpróbáltatásokkal teli ösvényen jár / Megtisztítja Tűz, Víz, Lég és Föld / Ha legyőzi a halál rettenetét / Felemelkedik a földről az égbe” – hogy befejezzük a zeneirodalom minden bizonnyal legzavarosabb, ugyanakkor egyik legcsodálatosabb operájából, A varázsfuvolából származó német nyelvű idézetet.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon