Skip to main content

solt

solt: Rendőri hír


A Reform c. népszerű hetilap november 23-i számában, a Virág László újságíró által jegyzett rendőri hírösszeállításban megjelent: Sz. A. budapesti, foglalkozásnélküli fiatal hölgynél házkutatást tartottak, s kábítószeres cigarettákat találtak nála. A hölgy azt állította, hogy ezeket különféle szórakozóhelyeken vásárolta, ismeretlenektől.

A hír izgalmas. Foglalkozás nélküli fiatal hölgyek, szórakozóhelyek, kábítószer, nyilván mesteri nyomozás, a megfelelő pillanatban a megfelelő helyen lecsapó házkutatás, így a költségvetési vita tájékán. A hír vérfagylaló, csak sajnos nem igaz.


Fényi Tibor, solt, –szeg [Kőszeg Ferenc]: A belügyminiszter uzsonnája


Vasárnap este – kedd reggel

Vasárnap este, a hétfőn kezdődő rendőrakció hírétől nyugtalanul, hazajöttem Budapestre.

A Keletiben a legtöbben már aludtak a régi indulási csarnok folyosóin. Hosszú, tömör sorban, a falak mentén. Egy kamasz fiú álmosan felült. Marosvásárhelyi, meglépett otthonról. Alkalmi munkáért ácsingózott egy tapasztaltabb földivel naphosszat a Moszkva téren, s adódott is valami: szüretelni hívták őket valahová Nógrádba keddtől. Állítólag. Egy hete laknak a pályaudvaron.




solt: Parlamenti események


1. A hét folyamán az önkormányzati bizottságnak  (elnök: Wekler Ferenc, SZDSZ) a francia kormány   meghívására   Franciaországba   kellett volna utaznia.

solt: Felfutó védőjátékosok


Országszerte új klubcsapatok szerveződnek, ilyenek meg olyanok, valami újfajta (??) védőjáték gyakorlására. Az MDF-központból irányított R-gárdák fogantatásának titkairól már fellebbentette a fátylat a 168 óra. Az ügybuzgó balatonszárszói ex-MSZMP- és MDF-vezér révén megismerkedhettünk a vezető kormánypárt helyhatóság-választási előkészületeinek e sportos oldalával.

solt: Így jöttünk


Ha jól számolom, mi – úgy hatvan és tizennyolc év közöttiek egy pár millióan – egyszerre vesztettük el állampolgári szüzességünket az első szabad választásunkon. Mi tagadás, nem kedveltük kényszerű ártatlanságunk évtizedeit, nem mi ragaszkodtunk hozzá. Közben – buzgón temetve az ’56-os szabadságorgia óráinak fájdalmas emlékét – évtizedekre beletörődtünk, hogy így örömtelenül, kockázat nélkül, érintetlenül éljük le az életünket, évjáratok virulnak ki és sorvadnak el egymás után.

Ezentúl négyévenként újra és újra versengeni fognak kegyeinkért, választhatunk.


solt: Nem fél sosem ő fenn a trapéz tetején?


Mintegy két évvel ezelőtt, diadalmenete kezdetén, még pártellenzékben, Pozsgay Imre némiképp lesajnálva nyilatkozott az akkor még törvényen kívüli, azonban pajzánkodásképp már nyomtatásban is megemlíthető ellenzékről Bossányi Katalinnak a HVG-ben. Nincsenek információik, szóba se jöhetnek kormányzóerőként – mondta ki a verdiktet a magabiztos profi.

Szó ami szó, amatőr együttesként léptünk színre, annál is inkább, mivel a profik fölöttébb gondosan őrizték tőlünk a szakmát.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon