Skip to main content

solt

solt: Kétkulcsos áfa – első jelenet


A költségvetés és az adók alighanem a miénknél megállapodottabb parlamentekben is a nagy politikai játszmák tárgyai. A kormányoknak el kell fogadtatniuk következő évi működésük anyagi alapjait, s a parlamentek politikai erői feltételekhez köthetik az életfontosságú igent. Különösen, ha népszerűtlen költségvetést, népszerűtlen adókat kell megszavazni.

Hétfő délután elkezdődött a küzdelem a magyar parlamentben is: sorra került a Pénzügyminisztérium költségvetési csodafegyverének, a kétkulcsos áfa bevezetéséről szóló törvénynek az általános vitája.


solt: Vissza a palackba!


Az MDF frakcióhétvégéjén dr. Antall meggyőzte parlamenti bázisát, hogy együtt kell maradniuk. Csurka István nyíltan megkezdte ugyan a tanulmányában meghirdetett politika táborának intézményes szervezését a Magyar Út Alapítvány köré, s mintegy húsz képviselővel fölruccant szombat délután Budapestre tüntetni egyet, de immár nem szidta a kormányt: a tömeg Csurkával együtt a miniszterelnököt is éltette. Antall és Csurka! E jelszó jegyében állt helyre a pártegység legalább az utcán, legalább a parlamentben, legalább a költségvetés elfogadásáig.

solt: Próbalicit


Az árverezőt magát, a hivatal árverési csoportjának vezetőjét, aki majd a valódi földárveréseket is vezényli, három napig képezték Veszprémben. Az a négy földigénylő, aki vállalkozott erre a bemutatóra, a nyilvános előadás előtt kétórás oktatást kapott.

A szereplők több alaphelyzetet mutattak be. Volt előzetes megegyezés a licitálók között, volt egyformán tartott tét, amikor második fordulót kell tartani, volt eredménytelen licit, amikor a törvény szabta maximális árcsökkentés mellett sem jelentkezett senki.


solt: Az országot jelentő deszkán…


Csurka István – miközben nevezetes tanulmányában, amelyet alighanem még hetekig fog rágni a sajtó (mi is), a bolsevik ármányt okolja azért, amiért a koalíciós kormánynak rettenetes károkat okozó Torgyán állandóan öles betűkkel szerepel az újságok címoldalán – tett róla, hogy Torgyán helyébe lépjen, s vele foglalkozzék mindenki.

solt: Így kormányozunk mi?


Az SZDSZ–Fidesz választási koalíció elsöprő győzelme a városokban az önkormányzati választásokon nem sok dicsőséget hozott a nyerteseknek a nyilvánosság színe előtt. Főképp a fővárosban nem, ahol a hatalomgyakorlás rögtön azzal kezdődött, hogy a Fidesz felmondta a koalíciót, aztán a kerületi SZDSZ-es polgármesterek tömörültek ligába az SZDSZ-es főpolgármester ellen (Beszélő, II. évf. 12., 13.

(Simon János), solt: [Olvasói hozzászólás és szerkesztői megjegyzés]

A köztársaság bemutatkozik (Beszélő, 1992. május 2.)


Végül is ki mutatkozott be?

(Avagy néhány gondolat a kérdezés szabadságáról egy „Kis Átalakítás” kapcsán.)


Sokáig hadakoztam a gondolattal, hogy nem reagálok a Beszélő 1992/18-as számának 3. oldalán a nevemre (?) címzett dörgedelemre. A cikk szerzője ugyanis a kesztyűt sárba dobta, én pedig az ilyet nem szívesen veszem föl, mert tartok attól, hogy magam is könnyen besározódhatok tőle.

solt: Sakkhúzások tisztáldozattal


A kormánykoalíció megint szétzilálódott kissé. Az erővonalak átrendeződtek, ki-ki dolgozik politikai jövőjén, s benyújtja számláját a kormány támogatásáért. Itt következik ismét a miniszterelnök nagy pillanata: megmozgatja bábuit.

solt: Éljen a haza, menjetek haza!


Munkatilalom

A múlt év októberében a munkaügyi miniszter rendeletet adott ki, mely tekintettel a munkanélküliség növekedésére alaposan megszigorította a külföldi állampolgárok munkavállalási lehetőségeit. Az új szabályok nem is engedik meg, hogy az érkező itt folyamodjék munkavállalási engedélyért, hanem a magyar külképviseleteken keresztül beszerezhető speciális munkavállalói vízumot tesznek kötelezővé. Enélkül a külföldi egyáltalán nem foglalkoztatható. Nincs ez másképpen a román, ukrán, csehszlovák állampolgárokkal, következésképp a határon kívüli magyarokkal sem.


solt: A Köztársaság bemutatkozik


Új, igen reprezentatív küllemű, kihívóan a patinás Spiegelt formázó hetilaptársunk, amely első, beköszöntő száma szerint igényes, értelmiségi közönségnek készül, s egyenlő távolságot kíván tartani minden politikai párttól, második számában mindjárt tesz egy kedves gesztust jóval szerényebb kiállítású – hogy ne mondjam, szegényebb –, ám nagy múltú Beszélőnknek, s úgy szőrmentén az egész kedves demokratikus ellenzéknek. (Nincs ezzel egyedül a sajtópiacon.) Archív interjút közöl az immár halott Aczél Györggyel, melyet bizonyos Simon János szociológus 1991. márc.

solt: Fekete ballada


K. M. A. nigériai illetőségű 21 éves fiatalembert félig-meddig tévedésből mentettük meg a kitoloncolástól március 19-én. Számunkra ismeretlen munkaadója, B. Szabolcs telefonált Kerepestarcsáról, hogy csináljunk valamit, mert az év végéig munkavállalási engedéllyel rendelkező fekete fiút aznap vagy másnap repülőgépre teszik. Egyébként a januári kőbánya-kispesti metróállomáson elkövetett s le nem zárt gyilkossági ügy koronatanúja. (A napi sajtóból az eset széles körben ismert: egy fekete ború fiatal férfi leszúrt egy fehér kamaszt.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon