Skip to main content

solt

solt: Március 15-éről, még egyszer

Az MDF liberálisai


„A mi szép nemzeti ünnepünket egyedül Demszky Gábor zavarta meg. Ja, meg Kőszeg Ferenc, aki állítólag látni vélte Csurkát. Ezzel kapcsolatban az MDF szintén nyilatkozatot bocsátott ki. Másról az MDF nem nyilatkozott. Minden más teljesen rendjén való” – írtuk múlt héten az idei budapesti március 15-ével kapcsolatban. Azóta azonban megszólaltak az MDF-ből más hangok is. Nyilatkozott a kormányzó párt liberális platformja, amely már az ünnep előtt is eltanácsolta az MDF-tagokat a Szabadság téri nagygyűléstől.

solt: AIDS, avagy mi a demokrácia


A mi falunk menekültje

Ezen az aprófalvas vidéken a település, a maga 1300 lakosával vonzásközpont, félig-meddig város.


solt: Új márciusi frontok


A Demokratikus Charta, Konrád Györgytől Keserű Imréig

A charta, amit mellesleg a Beszélő szerkesztői is aláírtak, szóvivői útján maga nyilvánította ki, hogy a demokratikus ellenzék folytonosságát jelképezve a hagyományos helyszínekre hívja táborát. 10 óra, Petőfi-szobor, majd a Kossuth-szobor, az egyiktől a másikhoz együtt vonulunk.


solt: Minden kényszer nélkül


A Menhely Alapítvány munkatársainak leírása az áldozatok elbeszélése szerint.

1991. november 20-án este fél 10 körül a II. kerületi Józsefhegyi úton lévő, félig kész épületben megjelent három rendőr. A házban június óta laknak hajléktalanok, ezen az estén két férfi, P. Z. (45 éves műszerész) és Gy. I. (35 éves betanított bádogos) aludt ott. Az egyik rendőr megállt az ajtó helyén, zseblámpájával világítva, a másik fegyverrel biztosította P. Z.-t ébresztgető társát. P. Z.-nek fel kellett állni, és átadni zakóját, benne irataival, melyeket az intézkedő rendőr zsebre vágott.


F. Havas, kőszeg, solt: Vannak kiutak


Az egykori Kelet-Németország demokratikus ellenzéke, amely tíz éven át dacolt letartóztatással, házkutatással, kitoloncolással és 1989 őszén százezreket szólított az utcára, a nyugati zöldekkel együtt összesen tizenkét helyet foglal el az egyesült Németország parlamentjében. Csehszlovákiában a Charta-mozgalomból létrejött Állampolgári Fórum fölényesen megnyerte a választást, de mihelyt elkezdődött a pártosodás, a volt chartások köre kisebbségbe szorult a szövetségi parlamentben.

solt: Egy csepp győzelem


A sajtó és az ellenzék (mi is sajtó és ellenzék vagyunk) folyton folyvást magát sajnálja, magát félti, hogy szabadságát eltiporják, hangját elnémítják, jogait semmibe veszik. Pedig a független sajtó épp a napokban aratott fényes győzelmet a Magyar Demokrata Fórum – a kormányzó párt – elnöke fölött. Egész pontosan: a Zala Megyei Bíróság mint másodfok (dr.

solt: Ez legfeljebb az ország házőrző macskája!

– beszélgetés Király Béla tábornokkal 1991. július 6-án


Király Béla: Nem örökre megyek! Nincs itt semmiféle Zwack-ügy, lemondás, botrány. Az orvosom rendelt haza pihenni és kezelésre. 80 éves korban egy agyrázkódás lassan gyógyul. Afféle amerikai kényelemszeretetből ültem be az autóba egy 800 méteres út kedvéért, és karamboloztam. A szédülések még mindig nem múltak el.

„Öreg katona nem hal meg, az elpárolog” – mondta MacArthur. Én most élek az elpárolgás jogával.

Beszélő: Ez csöppet keserűen hangzik.

K. B.: Mi tagadás, úgy érzem, fölösleges vagyok Magyarországon.






solt: Hass, alkoss, gyarapíts!


Elfelejtettem ugyan megkérdezni, de azt hiszem, hogy a szatmárcsekei polgármester nem gondolt faluja egykori nagy szülöttére, Kölcseyre, mikor végiggondolta, hogy mit fog csinálni új méltóságában. Feltehetőleg a szabad demokraták programjait sem tanulmányozta, s nem olvassa a Beszélőt sem. Viszont alighanem kiváló emberek tanították a szatmárcsekei iskolában, és súlyos személyiségek között nevelkedett a hajdan módos csekei gazdacsaládban.

solt: Még egyszer, utoljára (?) a kiemelt nyugdíjakról


Szabad György történészprofesszor, az Országgyűlés elnöke őszinte szenvedéllyel verte az asztalul szolgáló pultocskát kedden a parlamentben: a magyar köztársaságban pedig nem lesznek kiváltságok… (Éppen nem elnökölt.)

De szép is lenne… Egy kiváltságok nélküli világ. Néhányan már megpróbálták… Robespierre, Vlagyimir Iljics Lenin… ilyenkor sok kivégzés szokott következni. Ha a törvényhozást az emberi egyenlőség pátosza hatja át, előbb-utóbb kegyetlenségi hullám söpör végig a társadalmakon. (Persze máskor is.) Szerencsére mi épp most töröltük el a halálbüntetést.


solt: Kik azok a népbarátok?

és hogyan enyhítik a lakosság elviselhetetlen terheit?


Az 1991-es állami költségvetési törvény, amelyben a parlamenti többség megszavazta a kamatok és törlesztések fenti szabályozását, hatodik részében rögzíti e kellemetlen fejleményeket. A jelzett rész A lakáscélú kölcsönök kamatairól címet viseli. Így tárgyalták a bizottságok, a plénum, és ilyen címen szavazott róla a Ház.

A lakosság ezek után érthetően hüledezett, mikor az OTP-k kis levélkéiben a közműépítési hozzájárulásra – mondhatni kényszerűen – felvett hitelre nézve is megkapta a felszólítást: havi plusz 1500, vagy egy összegben a fele tartozás.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon