„Én nem lennék híve a körzetesítésnek, annak, hogy több település egy iskolát hozzon létre. De azért el kell gondolkodni azokon a nyugati példákon is, hogy buszokkal szállítják a gyerekeket, mert ötven gyerek számára nem érdemes egy iskolát fenntartani egy kistelepülésen” – mondotta Horn Gyula november 4-én a salgótarjáni lakossági fórumon Ruzsányi János, a helyi Egészségügyi Szakközépiskola igazgatójának a kérdésére.
„A veszetteket keresi? Ott, arra följebb laknak. Mitől félnék? Mi nem érintkezünk cigányokkal” – beszél egy asszony a hétvégi Népszabadságban. Faragó József és Ránki Péter riportja fellebbenti a fátylat a szomorú történet egyik száláról – ha nem lényegéről.
A szerdai (október 26.) Híradóból és a csütörtöki napilapokból az ország népe értesülhetett a hátborzongató eseményről: a BAZ megyei Ricsén egy kétéves kisfiú (T. Attila) és egy negyvenéves asszony (Sz. Szilvia) meghalt veszettségben.
Néhány október 24-i napilap hírül adta, hogy szombatra, október 22-re virradóan a budapesti Örs vezér téren és a Veress Péter úti autóbusz- és HÉV-megállóban államellenes és gyűlöletkeltő anyagokat ragasztott ki a 18 éves F. Gábor és a 20 éves F. Csaba, a Mátyásföldi Anarchista Társulás nevében. A falragaszokat nyomtatott nagybetűkkel írták, és fénymásolóval sokszorosították. A rendőrség a röplapokat elkobozta, és eljárást indított a tetten ért személyek ellen.
Október 25-re az eljárás alá vontak száma háromra nőtt.
Az örvendetesen megnövekedett nemzetközi forgalom során nálunk megforduló nyugat-európai orvosok és a nyugat-európai orvosi intézményekhez látogató magyar orvosok némi csodálkozással állapítják meg, hogy a közepesen fejlett Magyarország a lakosság számához viszonyítva milyen jól van ellátva az orvosi csúcstechnológiát képviselő berendezésekkel, miközben mindennapos tapasztalatunk az, hogy egészségügyünk mennyire lerongyolódott.
Nem újdonság, hogy a törvényben biztosított szakszervezeti jogok szebben mutatnak papíron, mint a valóságban. A gazdálkodó egységek szintjén a munkáltató gyakran aránytalanul erős pozíciót foglal el, és/vagy a rutinos menedzsment nemegyszer a vállalaton belüli versengő szakszervezeteket ki tudja játszani egymás ellen.
A Vasutasok Független Szakszervezeti Szövetségének alelnöke nem akart hinni a szemének, amikor az alábbi levelet elolvasta.
Két évvel a három Csurár család házainak felgyújtásába és a családok kiüldözésébe torkolló pogromszerű események után tán eldönti a Békés megyei igazságszolgáltatás, hogy ki ellen is kéne folytatnia bűnpert. Vajon a bíróság számára csak a Csurárok ütlegei léteznek-e, avagy számítanak-e a Csurárokra mért csapások is, számít-e az, hogy három család földönfutóvá vált az ország délkeleti sarkában (lásd Beszélő 1994, 10. szám.) Nem sietik el, az biztos.
Információblokkolás
A rendőrség, bár tartott már néhány reprezentatív sajtótájékoztatót – némelyiket egyenesen Kónya Imre belügyminiszter részvételével – hallgatásba burkolódzik. Az említett sajtótájékoztatókon ugyan felvonultatta három megye rendőrfőkapitányát, az országos fő-főkapitányt, a bűnügyi főigazgatót, a Csongrád megyei bírósági elnököt és annak helyettesét; de főképp eposzi seregszemlére szorítkoztak. Elmesélték, hogy mekkora erőkkel nyomoznak. Ezenkívül a sajtót leckéztették: legyen türelmes, ne találgasson, szálljon magába!
Hátborzongató gyilkosságok sokkolják Dél-Magyarország lakosságát. Kecskeméten, Orosházán s legutóbb Szegeden – de nem messze onnan, a déli határ túloldalán, Szabadkán és Palicson is – családokat irtanak ki hidegvérű szörnyetegek. Kacziba Antal bűnügyi főigazgató titkosszolgálati jogosítványokat igényel a rendőrségnek.
Tanács Istvánnak a Népszabadságban a géppisztolyos szegedi családirtásról az jut eszébe, hogy Magyarországon nem érdemes szorgos munkával vagyont szerezni, mert nincs hová legálisan befektetni az összegürizett pénzt, s ráadásul megölik érte az embert.
Január 17-én a köztársasági elnök szóvivője közölte, hogy az elnök még nem döntött a választások időpontja felől. Bár Antall József halála után tárgyalt a parlamenti pártokkal, és szóba került a választások kívánatos időpontja is, lehetséges, hogy újabb tárgyalássorozatot folytat a pártvezetőkkel, mielőtt az időpontot kijelöli. Január 17-én, 18-án és 19-én a parlamenti pártvezetők sorjában találkoztak Boross Péter miniszterelnökkel, s ezen a tárgyalássorozaton is szóba került a választások időpontja.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét