Skip to main content

Szabó Miklós

Szabó Miklós: Az írott szó morális jelentősége

Lackó Miklóssal beszélget Szabó Miklós
„Az intézet megvédte ellenzéki munkatársait”


Szabó Miklós: Az Akadémia Történettudományi Intézete két munkatársa beszélget az elmúlt három évtizedről. Egy olyan műhely munkatársai, amelynek megvolt a jelentősége a korszak szellemi életében, a demokratikus átalakulás előkészítésében is. Lackó Miklós 1955 óta munkatársa az intézetnek, én az 1956-os viharos év után, 1959-ben kerültem ebbe a tudományos műhelybe.

Szabó Miklós: A demokrácia ügye 1956-ban

Ma ismét rosszul áll 1956 ügye


Ma ismét rosszul áll 1956 ügye. Ma Horthy, Mindszenty, Teleki ügye áll jól. Hogy ez miért van így, ahhoz talán adalék lehet, hogy a politikai demokrácia ügye hogyan alakult 1956-ban.

A forradalom két szinten zajlott: az egyiket a kormány politikája alakította, a másikat a későbbi kifejezést megelőlegezve bázisszintnek nevezhetjük. Az újonnan megalakult pártok a kormány körül csoportosultak, a Nagy Imre-kormány által körvonalazott mozgástérben gondolták el politikai tevékenységüket.


Szabó Miklós: A gödöllői gondolat


A súly, amit a népnemzeti platform gödöllői konferenciája kapott az MDF-protokollban, félreérthetetlenné tette, hogy szó sincs semmiféle elhatárolódásról. Ellenkezőleg: az MDF-vezetés teljes létszámú felvonulása és erőteljes szereplése elsősorban nyilvánvalóan azt volt hivatott ország-világnak megmutatni, hogy a kormány és az MDF-prominencia minden tekintetben azonos a Magyar Fórum vonalával.

A párt legrangosabb vezetői mentek el, és mutatták meg jelentős beszédekben teljes azonosságukat a népnemzeti táborral.


Szabó Miklós: A két francia „kultúrharc”


A francia egyház helyzetét az állam és egyház 1905-ben bekövetkezett szétválasztásáig az 1801. július 15-i konkordátum határozta meg, amelyet Napóleon kötött VII. Pius pápával. Ez a megállapodás rögzítette mindazt a fölényt, amit a francia forradalom idején az állam megszerzett az egyház fölött. Mivel a forradalom az egyház földbirtokait kisajátította, a papság fizetését az állam vállalta magára. Az egyház épületei, beleértve a templomokat is – állami tulajdonban voltak, s az állam örökös és díjtalan használatra engedte át őket az egyháznak.

Szabó Miklós: A német „kultúrharc”


Az „eredeti” kultúrharcot a német–porosz állam 1870–1878 között vívta a katolikus egyházzal. A kifejezést, amelyet később a múlt század több más hasonló egyházpolitikai küzdelmére is alkalmaztak, Rudolf Virchow professzor, a modern orvostudomány úttörője, a sejtpatológia megalapozója, s egyidejűleg a német liberalizmus egyik legharcosabb képviselője használta először egy beszédében, 1873. január 17-én. A harc során a német liberális és a porosz–német nacionalista erők szövetséget kötve együtt léptek fel a katolikus egyház világnézeti befolyása és közéleti szerepe ellen.

Szabó Miklós: Mindszenty és Barankovics


A hercegség

Mindszenty politikai besorolását szemléletesen mutatja az az „epiteton ornans”, amelyet második temetése alkalmából kapott. Minden újság – azok is, amelyek nem vádolhatok a kormánykoalíció iránti rokonszenvvel – kiemelt címekben utolsó hercegprímásként írt az érsekről. Az állítás tény. Mindszenty az esztergomi érsekek közül utolsóként viselte az arisztokrata (világi!) címet, amelyhez a XVIII. század elején tevékenykedett Keresztély Ágost prímás jóvoltából jutottak az esztergomi érsekek.


Szabó Miklós: Szakdolgozat a magaslesről


Először természetesen a legnagyobb külpolitikai „fegyvertényt” kellett megdicsérni. Lelki szemeim előtt megjelenik egy jövő századbeli, történelem szakos egyetemi hallgató, aki Raffay-kutatásra specializálta magát. Természetesen átrágja magát a jelenlegi kormány által hátrahagyott honvédelmi és külügyminisztériumi anyagokon. Könnyen teheti, hiszen ezeket az anyagokat nem fogják megsemmisíteni, eltüntetni, meghamisítani. A jövő doktorandusa eme szervek minden mai titkának birtokába fog jutni. Tisztán lát majd a Kalasnyikov-ügy homályaiban.

Szabó Miklós: Ki parancsol a puskáknak?


Mi a hatalom?

Mao elvtárs nevezetes mondását idézi a cím. A hatalom a fegyveres erő. Azé a hatalom, aki a fegyveres erővel rendelkezik. A magyar honvédség parancsnokának, Lőrincz Kálmán altábornagynak a lemondása és a lemondás elutasítása élesen rávilágít, hogy a Magyar Köztársaság politikai rendszerében még mindig a hatalomról van szó, ha kérdésessé válik a politikai intézmények értelmezése. Hatalomról úgy, ahogyan Mao elvtárs értette: a hatalomról, amit a „puskák”, az erőszakszervezetek birtoklása jelent.


Szabó Miklós: Ünnep és ünnep

Szabó Miklós hozzászólása a Magyar Köztársaság állami ünnepéről szóló törvényjavaslat általános vitájához


A Szabad Demokraták Szövetsége március 15-ét kívánja állami ünnepnek. Méltányoljuk azokat az érveket, amelyek augusztus 20-a mellett szólnak. Augusztus 20. mellett szól, hogy valóban a legegyetemesebben átélt és átérzett magyar nemzeti ünnep, valószínűleg ez az az ünnep, amit ma Magyarországon senki nem ellenez. Ezzel szemben március 15. csak és egyedül a demokrácia ünnepe. Március 15-ével csak a demokraták azonosultak. Augusztus 20., éppen egyetemes volta következtében, minden hatalom által kisajátíthatónak bizonyult.

Szabó Miklós: A Szolgálati Pragmatika

Napirenden


Nyugdíjba megy a jó öreg Munka Törvénykönyve. A kormány még a múlt ősszel előterjesztette „A köztisztviselők jogállásáról” szóló törvénytervezetet, s vitájára előreláthatólag 2-3 héten belül sor kerül. Az új szabályozás, amennyiben törvényerőre emelkedik (nyugodt erővel jelentem ki, hogy törvényerőre fog emelkedni), véget vet annak a hosszú korszaknak, amely a különböző foglalkozású emberek munkaviszonyát egy jogszabályi rendszerbe igyekezett foglalni.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon