Skip to main content

Szabó Miklós

Szabó Miklós: Mourir pour Kuvait?


Az 1939 őszén kirobbant danzigi válság idején a francia fasiszta mozgalom szocialista indulású vezetője, Marcel Déat nevezetes cikket írt ezen a címen: Mourir pour Danzig? – Meghalni Danzigért? Háborút viselni olyan okokból, amelyek között nagyobb szerepet játszik a doktriner demokratikus elviség, mint a valóságos külpolitikai érdek? A kérdés hasonlóan vetődik fel Kuvait Irak által történt annektálása okán is. A közvetlenül megfogható érdek ugyan Kuvait esetében erősebb, mint Danzig esetében volt: a kuvaiti olajra szüksége van a nyugati világnak.

Szabó Miklós: Határtalan érzés

Magyar külpolitikai doktrína


Egy lépéssel a többiek előtt

A mai magyar külpolitika számára nem megkerülhető probléma, hogy erre félreértések, „vis maior”, avagy a magyar külpolitika otrombasága folytán került sor. A hazai hivatalos nyilatkozatok gondosan elkerülik az állásfoglalást, amikor a jugoszláviai vádra felelniük kell.


Szabó Miklós: A jogsértéshez való jog


A rendi ellenállástól a lakásfoglalásig

A polgári engedetlenséget a középkor már ismerte, de akkor még nem polgári, hanem úri engedetlenség volt, nemesi előjog. A rendek „ellenállási joga” joggá emelte azt, ami most képtelenségnek tűnik. A rendi alkotmányok, törvények egy csoportja törvényben adott jogot a rendeknek, hogy az uralkodó intézkedésének végrehajtását megtagadják – vele szemben a polgári engedetlenséghez hasonló ellenállást tanúsítsanak, ha úgy ítélik meg, hogy az intézkedés ellentétes az ország írott alkotmányával vagy szokásjogával.


Szabó Miklós: Zsákutcás magyar történelem és unbewältigte Vergangenheit


T. G. M. rendkívül színvonalas esszéjében képtelenül rövid terjedelemben a német problematika négy vonatkozását is tárgyalja. Mind a négyhez van megjegyzésem, de erőteljes vitám csak azzal, amit a cím jelez, és kevésbé erőteljes a német baloldaliság második világháború utáni történetének megítélésében.

Az esszé a ma hangulatába illeszkedő nosztalgiahullám hangján elsiratja a nosztalgia tárgyát képezhető múlt századi–század eleji német Közép-Európát.


Szabó Miklós: Néhány figyelmeztető szó a román nacionalizmushoz


A romániai magyarság helyzetét az teszi feszültségekkel terhes politikai problémává, hogy egy két és fél milliós kisebbséget gyakorlatilag nem lehet asszimilálni. Százmilliós nép talán képes erre, főképp, ha olyan fejlettséget, rohamos gazdagodást tud produkálni, mint az USA.

Szabó Miklós: Improvizáció – a NATO-tag Magyarországról

Az USA is a Varsói Paktum tagja lesz?


„Egyéni” teljesítmény

Horn Gyula fejtegetése szenzációs elemet tartalmazott, amely azóta foglalkoztatja a külpolitikával foglalkozó magyar és nemzetközi sajtót. Mintegy bejelentette, hogy néhány éven belül hazánk tagja lesz a NATO politikai szervezeteinek. – Pontosan értsük: nem a katonai szervezetnek, hanem a NATO-Tanácsnak. – A megvalósítás hogyanjáról a húsz percre limitált előadásban a miniszter nem is szólhatott.


Szabó Miklós: Egy tilalommal kevesebb, vagy egy elvtelenséggel több?

Botha Magyarországon


A hivatalos magyar külpolitika a Kádár-rezsim bukása óta a Nyugat felé közeledés politikáját azzal is kiegészítette, hogy kapcsolatait kiterjeszti a világ olyan országai felé, amelyektől szovjet blokkbeli beágyazottsága eddig elzárta. Az indíték elsősorban gazdasági. „Jólmenő” országokról van szó, amelyektől a kormányzat kedvezményes hitelt, működőtőke-behozatalt remél, és esetleg a fölöslegessé váló magyar munkaerő vendégmunkásként való átmeneti elhelyezését.

Az első ilyen áttörésszerű kapcsolat Dél-Korea volt.


Szabó Miklós: Nincsen többé geopolitikai helyzet


Amikor térségünkben a nép megmozdult, hogy szabadságát kivívja, mindenkor felemelkedett a prófétai kéz, benne a térkép, és felhangzott az intelem: „geopolitikai helyzet”. Furcsa dolog ez a fránya geográfia. Kubában, Nicaraguában sohasem volt geopolitikai helyzet. Ezeknek a rezsimeknek a vezetőiben sohasem merült fel az aggály, hogy az USA tőszomszédságában, a „hátsó udvarban” a nyugati szuperhatalom talán nem fog ilyen végletesen Amerika-ellenes rendszereket eltűrni.

Szabó Miklós: A „Párt” kettős természete

MSZMP-programtervezetek


Az MSZMP-nek kettős természete van, mint Krisztus Urunknak a keresztény teológiában. A megváltó földi létében egyszerre bírt isteni és emberi természettel. Első, „isteni” természete szerint az MSZMP maga a politikai adminisztráció, a „politikai osztály”, amely a központi és legfőbb hatalmat gyakorolja. Ám ott van, ha másodlagos jelentőséggel is, az MSZMP „laikus” tagsága, amely igazolni volt hivatott, hogy a „Párt” valóban „élcsapat”, nem csupán új osztály”, amely igyekezett „közvetíteni” a párt politikai akaratát a néptömegek felé, és amelyből a pártbürokrácia egy részét „kiemelték”.

Szabó Miklós: A Hálózat és a magyar Glasznoszty


A májusi pártértekezlet óta eltelt annyi idő, hogy mérleget vonhassunk a bekövetkezett változásokról – illetve elmaradásukról.

A pártkonferencián a rendpárti, reformpártiés (korábban) kádárista elemekből összeállott vezetési koalíción belül a reformpárti tényező nagyobb súlyúnak mutatkozott, mint azt a pártkonferencia előkészítése és lefolyása alapján gondolhattuk. Ennek az erőeltolódásnak minden bizonnyal szerepe van abban, hogy az utóbbi hónapok hivatalos megnyilatkozásaiban és referátumaiban a társadalom demokratikus átalakítása jóval tágabb teret kap, mint korábban.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon