Skip to main content

Szabó Miklós

Szabó Miklós: A zuglói nyilasper


1967. január l9. – április 19. – június 28. között nagyszabású, nagy nyilvánosságot kapott per zajlott le a zuglói (XIV. kerület) nyilas szervezetnek 1967-ben még elérhető pártszolgálatosai közül azok ellen, akik 1944. október 15-e után a kerületben mint a nyilasrezsim karhatalma a zsidóirtást és az ellenállás elleni harcot folytatták. 1948, a „fordulat éve” után ez volt az egyetlen eset, hogy nagy nyilvánosság előtt politikai pert rendeztek nyilasok ellen.

Mind a Rákosi-rendszer 1948–1953 között, mind később a Kádár-rendszer 1957 után kerülte ezt a témát.


Szabó Miklós: A desztalinizáció vége


A magyar népi demokrácia kulisszák mögötti történetének dokumentumaiból az utóbbi évek publikáló és tényfeltáró munkája nagyon sok mindent feltárt. De még mindig sok a fehér folt. A szoros értelemben vett dokumentumjellegű források mellett rászorulunk sajtóbeli cikkek, brosúrák „sorok közötti” közléseinek olvasására, és ezek mögöttes tartalmának elemzésére. Ennek a korszaknak sajátos forrása a korabeli politikai pletyka.

Szabó Miklós: Múltunk jelene


A hatalomváltás kritikai hagyománya

Múltunk jelene nem a múlt megértése a jelen távlatából. Nem csupán annak a folyamatnak a feltárása, hogy a jelen hogyan született meg a múlt méhéből, és nem pusztán csak viszonyunk a múlthoz, ami már magában foglalja a jelenbéli állapotunkat igazoló ferdítéseket is. Múltunk jelene azt jelenti, hogy jelenünket csak a múlttal, aktuális politikai pozíciónkat csak egy adott hagyományba ágyazva vagyunk képesek kifejezni.


Szabó Miklós: …Pilátus a Crédóban


A tiszteletre méltó emlékű győri püspök valóban úgy került 1944-es tevékenysége kapcsán a római holocaust-megemlékezésen kirobbant botrányba, mint a Szentírásban szereplő római helytartó neve az Apostoli Hitvallás szövegébe. Apor Vilmos boldoggá avatása, amelynek szentszéki eljárása megindult, a legjobb értelemben vett nemzeti ügy. A magyar szentek rangos galériáját a demokratikus utókor is vállalhatja örökségként.

Szabó Miklós: …arról, hogy legyőzi-e a nyugati szél a keleti szelet?


Mao elvtárs ismert fordulata volt egykor, hogy a keleti szél legyőzi a nyugati szelet. 1990 óta hajlamosak vagyunk úgy érezni, hogy a nyugati szél került végérvényesen fölénybe, ami a világ fejlődését illeti. Az alábbi fejtegetésben olyan világjelenségre akarok utalni, amely szoros összefüggésben van a hazánkban lezajló folyamatokkal.

Szabó Miklós: Pap János


A volt Veszprém megyei első titkár nevét rendszerint együtt emlegették a Kádár-korszak hírhedtté vált megyei kiskirályaiéval: Komócsin Zoltánnal (Csongrád), Cservenkánéval (Pest), Hári Bélával (Győr-Sopron). A közvélemény úgy tudja, hogy Pap kegyetlen ötvenhatos megtorló magatartásának köszönhette azt, hogy 1962–1963-ban belügyminiszter volt. Ismereteim szerint azonban – bár mindez nem érinti a Brusznyay-ügyben játszott szerepének megítélését – nem ez volt az ok.

Amit ennek a belügyminiszterségnek az igazi hátteréről tudni, ún. háttérinformációkon alapszik.


Szabó Miklós: Gyurkó Lajos

Adalékok egy ellenforradalmár pályaképéhez


Az 1956. december 12–13-i egri sortűz, amelyet a kádárista karhatalom adott le a tüntető lakosokra, ismertté tett egy nevet, amelyről korábban kevesen hallhattak. Egy katonatiszt viselte ezt a nevet, az, aki a karhatalmat tűzparanccsal harcba vetette.

Jelen sorok írója azon kevesek közé tartozik a vele egykorú értelmiségiek között, aki előbb ismerte meg Gyurkó Lajos, mint Gyurkó László nevét.


Szabó Miklós: A népi ideál


A népi ideál a népkultúra kultúreszménnyé, a népművészet az egyéb indíttatású művészetek értékelési normájává, föléjük rendelt művészeti eszménnyé emelése.

Szabó Miklós: Nagy Imre, Kossuth, Rózsa Sándor


Igen, Nagy Imre elsősorban feljelentett az új rágalmazási afférban, mivel nem tudjuk, hogy a Moszkvából előbb hozzánk, majd legújabban a Stampához expediált Nagy Imre-feljelentések valódiak-e. Az azonban nem kétséges, hogy amikor Grósz idején a magyar pártvezetés tájékoztatást kért a rehabilitálandó politikus múltjáról, a szovjet fővárosból a kivégzett volt miniszterelnök feljelentését kapta. Ez a dokumentum egyet bizonyít csupán.

Szabó Miklós: A Kisgazdapárt útja és tévútja


Nagyatádi

Kisgazda (a nagygazda csak Rákosiék szóhasználatában jelentett módos parasztot, eredetileg nagybirtokost jelölt) azt a földművelőt jelentette, aki kiegészítő jövedelem igénybevétele nélkül meg tudott élni családjával földje hozadékából. Az első világháború előtti években már régen megérett a helyzet arra, hogy ez a társadalmi csoport saját politikai képviselettel jelenjen meg a parlamentben. Nagyatádi Szabó István, a legjelentősebb magyar parasztpolitikus 1908-ban egy időszaki választáson bekerült a parlamentbe, és 1909-ben megalakította a Kisgazdapártot.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon