Skip to main content

Wojciech Maziarski

Wojciech Maziarski: Sorompó nélkül


Amikor 1968-ban Prágába bevonultak a tankok, lengyelek is akadtak köztük. Most, több mint húsz évvel az események után csak egy tank vonult be a Vencel térre. Most ott áll magában a tér szélén, a gyerekek és a graffity szerelmesei érdeklődésének a középpontjában. Sajátos revans következtében került oda: húsz évvel ezelőtt a lengyel hadsereg nyújtott baráti segítséget a csehszlovák népnek a demokrácia fenyegetésével szemben – ma egy csehszlovák fémhulladékgyűjtő vállalat segítette meg a prágai Lengyel Kulturális Intézetet, melynek nehézségei támadtak a Szolidaritás fennállásának 10.

Wojciech Maziarski: Kelet-Európa Lengyelország nélkül?

Avagy ki kivel megy Európa felé?


A vasfüggöny leomlása óta Közép-Kelet-Európa országai azon tanakodnak, merre vezet a legrövidebb út Nyugat felé. A lengyelek úgy vélik, az lenne a legcélszerűbb, ha a Budapest–Prága–Varsó háromszögön belül együttesen határoznák meg az útirányt, így elkerülhető lenne a hiábavaló vetélkedés.

Wojciech Maziarski: MoZaikEmBeR


Milyenek a kopaszok? Mit akarnak a zsidók? Hogyan gondolkodnak a nők? Ostoba kérdések. Hiszen mindenki tudja, hogy különböző kopaszok, zsidók és nők vannak. Az utóbbi időben a lengyelek azt kérdezik: mit akar Walesa? A Szolidaritás főnökének nyilatkozatai és tettei alapján ítélve arra a következtetésre juthatna az ember, hogy ez is ostoba kérdés, mert különböző Walesák vannak. Sokszínű, pluralista, több rétegű társadalmi csoportot alkotnak a lengyel népen belül. Különböző pártokhoz tartoznak.

Egyszemélyes többpártrendszer

Az első párt a monarchista.




Wojciech Maziarski: A nagy gyorsító lelassul

avagy mi hasznunk lehet a proletárdiktatúra maradványaiból


Az utolsó két hónapban Walesa a Nagy Gyorsító szerepét vállalta. Azt mondja: a nép elégedetlen, a reformok túl lassan haladnak, az életszínvonal rohamosan csökken, a társadalom passzív, nem vesz részt a közéletben, az embereknek nincs kedvük semmihez, a régi káderek vidéken szétlopkodják a társadalmi tulajdont, az új kormányban sokan csalódtak, sőt az új nómenklatúrát látják benne.

Játék a gyufával

Azt is állítja, hogy a kormány gazdasággyógyító programja jó, csak az a baj, hogy a páciens belehal a kezelésbe. Szóval, más terápiára van szükség.




Wojciech Maziarski: Milyen Európába?

Lengyel vélemény a pozsonyi csúcs után


Megrendezte ezt a cseh író! A pozsonyi előadáson fellépett: a lengyel tábornok, aki 1981-ben börtöncellába zárta a társadalmat, s most épp a reálszocializmus lebontását jelképezi; a magyar miniszterelnök, aki azt a pártot képviseli, amelyik épp elbukott a választásokon, és a társadalom által már 40 éve várt pihenőre készülődik, valamint maga a Szerző: a drámaíró és értelmiségi, akinek a nép akaratából a börtönpriccset palotatermekre kellett váltania.

Wojciech Maziarski: Love story


Negyven évig élt a LEMP. Boldogtalan párt volt: viszonzás nélkül szerette népét, amely következetesen elutasította udvarlását. 1956-ban már úgy látszott, hogy közel van a házasságkötés pillanata. De akkor sem sikerült. Pedig hol kolbásszal, hol nacionalizmussal csábított. Hol türelemmel, hol bottal. Próbálkozott antiszemitizmussal, színes tévével, nyugati utazásokkal, színlelt vallásossággal. Keletre, Moszkva felé mutatva kacsintott vágyainak tárgyára, hogy tudod ugye, cicám, miről van szó…

Minden hiába, a nép hideg maradt és közömbös.


Wojciech Maziarski: A Nagy Ugrás előtt



Négy nappal a Nagy Ugrás előtt írom ezt a szöveget. A kormány döntésének megfelelően január 1-jén ugrunk. Fejjel lefelé. A pesszimisták azt állítják, hogy lent beton van. A kormány azt válaszolja, hogy ez lehetséges, de nem biztos. Programja egyszerű: megszüntetik az összes dotációt (néhány kivétellel), megszüntetik az áruk és nyersanyagok központi elosztását, egységessé teszik az adórendszert és a valuta árfolyamát, bevezetik a zloty ún.

Wojciech Maziarski: Menet közben


Miközben az egész világ sajtója lelkesedik a lengyelországi változásokért, Lengyelország szakadék szélén áll. Az infláció következtében az életszínvonal rohamosan csökken. Október elején a korábbi üzemanyagár-emelés következtében megint drágább lett a tej és összes származékterméke: a vaj, a tejföl, a sajt stb. És épp ezek az élelmiszerek alkotják a legszegényebb rétegek étkezésének alapját, mert a húst régen elfelejtették a nyugdíjasok, a járadékosok, a sokgyermekes családok tagjai. Ami pedig még viszonylag olcsó, az nincs.

Wojciech Maziarski: „Koalíciós kormányra van szükség”

Beszélgetés Jacek Kuronnyal
Lengyelország


Az országon végigvonuló sztrájkhullám feltehetően meglepte az ellenzéket. Önt is?

Nem hinném, hogy a sztrájkok ilyen meglepőek lettek volna. A hatalom a maga részéről mindent megtett azért, hogy ez bekövetkezzék. Azt mondhatnám, hogy a vezetők politikája egyenesen paranoid volt. Egyrészt mindenütt meghátráltak, ahol csak létrejött valami helyi konfliktus vagy legalábbis várható volt. Ugyanakkor azonban megtagadták a párbeszédet a társadalom autentikus képviselőivel, a sztrájkbizottságokkal vagy az önkormányzatokkal. Helyükbe a hatalom saját bábjait állította.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon