Skip to main content

Blogok

Az MSZMP és az 1956-os "népfelkelés"

"Egy zsákba fognak belevarrni bennünket, és úgy kihajítani az ablakon, hogy csak úgy porzik"
Pozsgay Imre az MSZMP PB 1989. január 31-i ülésén

A sámli

Pozsgay Imre államminiszter, az MSZMP legfelső operatív vezető testülete, a Politikai Bizottság tagja 1989. január 28-án a Kossuth Rádió 168 óra c. műsorában a következőket mondta a párt Központi Bizottsága által felállított ún. történelmi albizottság tanulmánya alapján: "ez a bizottság, a jelenlegi kutatások alapján, népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt, egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek." A bejelentés nagy vihart kavart a közvéleményben és a párton belül, noha a reakciók jórészt ellentétesek voltak. A megrendülést nem a minősítés tudományos meggyőző ereje okozta, hanem merőben az, hogy először fordult elő 1956 novembere óta, hogy vezető magyar politikus a nyilvánosság előtt nem "ellenforradalomként" említette 1956-ot.

'56-os röplapok

A közreadott 1956-os röplapok Kozák Gyula magángyűjteményéből származó ritkaságok, többségük valószínűleg most jelenik meg először.

Köszönet

Gavra Gábor megmentette a demokraták becsületét. Nem tudom, ki és miért készítette a Fideszt a szavazók megvesztegetésével vádoló bajai videót. Kézenfekvő, hogy a Fideszt – ebben a formában legalábbis – igaztalanul vádoló film igaztalanságának leleplezése magának a Fidesznek lehetett leginkább érdeke, és egy ilyen manőver jól illene a felelősségeket szétkenő, a nehezen védhető fideszes húzásokat az ellenfelek diabolizálása alá temető Habony-stratégiába. Akármi is történt azonban, a film elkészült, és eljutott a megfelelő helyekre – az MSZP székházába és a hvg.hu szerkesztőségébe – majd működni kezdett. Abban, hogy működött, kulcsszerepe volt a hvg.hu-nak, amely – mint azt a szerkesztőség maga jelentette be – szakmailag hibásan készpénznek vette a képsorok elsődleges jelentését.

Kedves Zoli és Sándor,

 

nehéz helyzetet teremtettetek.

Írásommal („Szerkesztők a blog-korszakban”) valóságos problémákra igyekeztem felhívni a figyelmet. Ezek a problémák a ti szerkesztői gyakorlatotokban is felmerülnek. Érdemes tehát ezekre ilyen minőségükben reagálni. A válaszaitok azonban semmi mást nem mutatnak, csak azt, hogy valóban aktuálisak ezek a problémák.

A kritika kritikájának kritikája

1 hozzászólás

Kozák Gyula, lapunk kitűnő szerzője sajátos írást tett közzé a minap „Sándor Erzsinek, szeretettel” címmel ezen az oldalon. A cikk egy kritika kritikája: Horeczky Krisztinának, a Népszabadság kritikusának Csáki Judit „Alföldi színháza – Öt nemzeti év” című kötetéről írott, nem különösebben hízelgő értékelésének értékelése.

Szerkesztők a blogger-korban

1 hozzászólás

Múlt héten érdekes szóváltás jelent meg a Beszélőben. Sőt, nem csak érdekes, hanem tanulságos is. Blogjában Kozák Gyula indignált és lesújtó kritikát írt egy könyvkritikáról. Ez utóbbit Horeczky Krisztina, a Népszabadság munkatársa követte el saját lapjában, Csáki Judit Alföldi Róbert Nemzeti Színházban eltöltött öt évét elemző könyvéről.

Sándor Erzsinek, szeretettel

2 hozzászólás

Horeczky Krisztina a Népszabadságban méltatlan, elfogadhatatlan hangnemű, egyes kiszólásaiban Bayer Zsolt klasszikusait idéző bírálatot jelentetett meg Csáki Judit könyvéről, amely a Nemzeti Színház utolsó öt évének teljesítményét elemzi. A könyvnek külön aktualitást ad az a politikai hisztéria, amelyet Alföldi körül a jobboldal gerjesztett. Csáki nem kerülhette el, hogy a kötetben Alföldit (és másokat is) megszólaltasson. A cím korrekt: Alföldi színháza. Az alcím ironikus: öt nemzeti év.

A holokauszt alkalmazásáról

Czene Gábor kollégám a múlt héten beszámolt a NOL-on egy konferenciáról, mely arról szólt, hogy milyen felelősség terheli a magyarországi keresztény egyházakat a holokausztért (Tabudöntés: egyházak és holokauszt, NOL, szeptember 19.). A cikk alatt szépen gyűltek a tárgyhoz lazán kapcsolódó kommentek. Nem nácik kommenteltek, hanem valaminő common sense követésére törekvő, gyarló polgárok.

Idézek néhány passzust a vitából, melyek nyomán fontos tanulságokig juthatunk.

Rövid apológia Csillag Ádámról

Tíz évet töltöttem a Balázs Béla Stúdióban (BBS), éppen a hetvenes évtizedet. Szocioló­gus­ként kerültem nagy szerelmem közelébe, filmet csinálhattam, hol szakértőként, hol íróként, hol társalkotóként, hol meg vala­miféle elméleti hátteret biztosítva a profi filmeseknek. Ugyanebben az évtizedben a Magyar Televízióban (MTV) is szá­mos produkcióban vehettem részt. A BBS-ben ebben az időszakban három, egymástól élesen elkül­ö­nülő irányzat alakult ki: a dokumentaristáké, a kísérleti- és a kisjátékfil­meseké.

Százéves háború?

Érezhetően megnövekedett az igény az elmúlt két és fél évtized értelmezésére. Kis János a Beszélő honlapján megjelent Az összetorlódott idő – Második nekirugaszkodás c. tanulmánya a politizálás ideológiai vezérmotívumai mentén vizsgálja az időszakot. A megközelítés az Orbán-kormány ellenzéke számára is fontos, s nem csak a múlt megértése, hanem elsősorban a jelen és a közeli jövő küzdelmei szempontjából. A politikai ellenfél megismerése a fő kérdés. A kialakítandó nyelvezet szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy az ellenzék a jelenlegi hatalmi garnitúra szellemi vonzerejét a jobboldaliságban, vagy valami egészen más tartalomban véli megtalálni.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon