Skip to main content

Blogok

Győztesek és győztesek

1 hozzászólás

Csütörtökön a belgrádi Felső Bíróság jogerősen rehabilitálta Draža Mihajlović szerb csetnikvezért, akit 1946-ban végeztek ki a tárgyalás után az új, immár szocialista Jugoszláviában. A bírói tanács elnöke elmondta, ők nem vizsgálták, a vádlott háborús bűnös-e volt – ma ezt egyébként sem lehetne már megállapítani. (Ühüm, akkor Hitlerről vagy Sztálinról sem.)

A balkáni kisállamok nyomorúsága

Már megint fortyog a Balkán: két tucatnyi halott Macedóniában, a horvát-szerb Duna-határnál külföldi fiatalok foglalnának el egy szigetet Liberland néven. Őrültek minden oldalon. (A fotón: Kumanovo a szombati harcok után – forrás: http://balkans.aljazeera.net/)

A Mazsihisz és a „demokraták”

1 hozzászólás

A magyarországi polgári demokrácia fontos reprezentánsaiként számon tartó személyiségek semmibe veszik a polgári demokrácia egyik legfontosabb alapelvét. Az egyház és az állam szétválasztását.

Mit tudna még ehhez hozzátenni a Jobbik?

Vajon mit tudna még hozzátenni a Jobbik a Fidesz politikájához és politikai retorikájához? Nyilván sokat, hiszen minden rossznak van még rosszabb alternatívája, minden aktuálisan ismert és elképzelhető szörnyűséggel szembeállítható a még ismeretlen és elképzelhetetlen szörnyűség. A „soha többé nem történhet meg!” fogadkozás azt a szorongató tényt igyekszik leplezni, hogy térben és időben valójában semmiféle garancia nincs arra, hogy tényleg „soha többé”.

A történelem az élet izéje, valamije, semmije

Akárcsak az irodalom. És olykor természetesen az az érzésünk, hogy semmi új a nap alatt. A Nemzeti Együttműködés Rendszerét sem kellett volna (újra) felfedezni. Megcsinálták azt már a Habsburg időkben, történelmi léptékben mérve nem is oly rég.

Történetet vagy történelmet kutassunk?

A HÍR24 április 19-i számából:

A népbíróságok rendszerének létrehozása a II. világháború utáni Magyarországon elvileg a bűnösök felelősségre vonását szolgálta. Politikai fegyverré vált azonban a szovjetek és a magyar kommunisták kezében, miután kimondták a magyar nép kollektív bűnösségét. Működésüket sorozatban mutatjuk be a legújabb kutatások tükrében a Veritas Történetkutató Intézet Kiss Dávid és Rácz János segítségével.

Így is lehetne

Nem vagyok gazdasági szakember, a tőzsdéhez pedig végképpen nem értek, annyit tudok róla, hogy vesz az ember egy (több) részvényt, vár, és amikor fölmegy az ára, akkor eladja. Ha lemegy az ára, akkor vagy eladja, hogy többet ne veszítsen, vagy tartja, hátha majd újra fölmegy az ár. Ez szerintem tök egyszerű.

Példát statuálok

Amikor e sorokat írom, a vajdasági nem ortodox keresztények is a húsvétot ünneplik. Péntekre virradóra a közép-bánáti, a román határ közelében fekvő Magyarittabén ellopták a régió egyedüli Kossuth-szobrát. Bronzból volt, ám a helyiek szerint aligha nacionalista provokációról van szó. Fémtolvajokra gyanakodnak – olyanból mindig akad –, mivel még a délszláv háborús időkben sem esett semmi baja. Ugyan az 1904-ben emelt mellszobrot, Kossuth szívét átlőtte egy szerb katona 1919-ben, ám ezután a református templomban rejtették el.

Az endrétlen Ságvári

Jelen van-e a Ságvári Endre Gyakorló Iskola nevében Ságvári Endre? Kérdezek könnyebbet: Jelen van-e Ságvári Endre nevében Ságvár? Eszébe jut-e valakinek a történelmi személy nevéről a somogyi település? Ugye nem? Fogalmam sincs, hogy Ságvári Sándor ügyvéd úrnak volt-e valami köze ahhoz a Siófok környéki faluhoz, volt-e valami sajátos, tartalmi ok, ami miatt úgy döntött, hogy erre magyarosítja a saját és fia, a Józsefvárosban született Spitzer Endre nevét. Nem tudom, de nem is érdekes.

Tisza Kálmán – nem véletlenül példaképük

1 hozzászólás

Miközben olvasunk-hallunk, hogy a Vajdaságból, az egyik óbecsei középiskola 19 tagja a tanév végén külföldre akar távozni, az egyik szabadkai középiskola 43 végzőse közül pedig 41 fog rögtön dobbantani és ha lehet, külföldön továbbtanulni (és már nem feltétlenül Magyarországon), addig az ottani magyar politikusok a falvak átnevezésével szórakoznak – csinálni csak kell valamit, ami látszik is.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon