Skip to main content

„Ne tárgyaljunk arról, ami majd a választások után lesz aktuális”

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Beszélő-beszélgetés Bejczy Sándorral


Beszélő: Magyarországon nagyon régóta nem volt valóságos parlament. Nem alakultak ki vagy feledésbe merültek azok a szokások, amelyek a kormányalakítást megelőzik. A Kisgazdapárt álláspontja szerint milyen gyakorlati lépésekre van szükség nyomban a parlament megalakulása után?

A szokás jogára hivatkozom, mert azt hiszem, ilyen szabályzat nincs leírva sehol. Annak idején, az 1945-ös választások után ott lehettem a parlament első összejövetelén, a sajtópáholyban. A képviselők legelőször megválasztották a parlament korelnökét. A tisztséget természetesen a legidősebb képviselő töltötte be, pártállásától függetlenül. Utána megválasztották a jegyzőket, ők a legfiatalabbakból kerültek ki. Ez volt az első lépés, ezt kellene most is tenni: a korelnök, illetve a jegyzők megválasztása indítaná el a parlamentáris életet, a parlamenti adminisztráció munkáját. Ebben minden párt képviselőjének meg kellene egyezni. A választás után, de még a parlament első ülése előtt össze kellene ülnie a pártok képviselőinek, hogy megbeszéljék az ideiglenes elnök megválasztásának kérdéseit. Már a választás másnapján egyezségre kellene jutni, hogy a végrehajtás zökkenőmentes legyen.

Beszélő: A szabad demokraták azt ajánlották, hogy állapodjanak meg a pártok még a választás előtt bizonyos játékszabályokban. Nem arról, hogy melyik párt jelöltje legyen a házelnök, azaz aki ezúttal ideiglenes államfő, hanem arról, hogy például automatikusan a legerősebb párt jelöli az elnököt, és a többiek ezt elfogadják, függetlenül attól, melyik párt győz a választásokon. Most, amikor nem tudjuk, melyik párt bizonyul a legerősebbnek, könnyebb valamilyen általános szabályban megegyezni.

Az én véleményem szerint mégiscsak a már megválasztott képviselőkre kell bízni, hogyan képzelik el a technikai lebonyolítást. Négy nap múlva választás lesz…

Beszélő: A javaslat több mint két héttel ezelőtt hangzott el.

A Kisgazdapárt azon az állásponton volt, és ezt még most is tartja, hogy semmilyen formában ne tárgyaljunk arról, ami majd a választások után lesz aktuális. Nem lesz akadálya annak, hogy a választási eredmények birtokában azonnal összeüljenek a pártok illetékesei, és valamilyen megállapodásra jussanak. Ne féltse senki a parlamentet, hogy hetekig, sőt hónapokig eltart, amíg megállapodás születik. Véleményem szerint két-, legfeljebb háromnapos tárgyalások után mindenképpen el kell érni a megállapodást. Megint a szokásra hivatkozom. Az ideiglenes köztársasági elnök megkezdi a tárgyalást a pártok képviselőivel. A kijelölt miniszterelnök szokás szerint mindenképpen a legerősebb pártból kerül ki. Elvben az is előfordulhat, hogy a tárgyalások során a pártok úgy nyilatkoznak, hogy a kijelölt miniszterelnök pártjával nem akarnak koalíciót. A nyugati államokban is megtörténik, Olaszországban volt rá példa, hogy egy kisebb párt képviselője kap miniszterelnöki megbízást, amennyiben ezt a többi párt elfogadja. Persze nem biztos, hogy nagyon hosszú ideig meg is marad miniszterelnöknek.

Beszélő: Többségi megállapodás híján a kormány úgysem kap bizalmat, akár a legerősebb párt alakít kormányt, akár más. De aki elsőként kezdi meg a kormányalakítási tárgyalásokat, előnyben van. A szokásjog, minthogy hosszú volt a megszakítás, nem elég erős. Így attól lehet tartani, hogy két vagy három párt között már előzőleg létrejön egy megállapodás, amelynek értelmében egy kisebb párt, a második vagy éppen a harmadik párt képviselője kapja meg a kormányalakítási megbízást, és kihasználja az elsőbbség előnyeit.

Ez elképzelhető, de ha a megbízott miniszterelnök nem tudja megalakítani a kormányát, akkor úgyis a következő kap megbízást.

Beszélő: A helyzeti előny kihasználásáról van szó. Az előzetes megállapodás kimondhatta volna, hogy mindenképpen a legnagyobb frakció „dob” elsőnek.

Változatlanul azt mondom, hogy ezt a döntést a tényleges erők ismeretében kell meghozni.

Beszélő: Előzetes megállapodást javasoltak a szabad demokraták a parlament ügyrendjéről, a házszabályokról is. Meg arról, hogy a parlamenti bizottságok tagjait és tisztségviselőit arányossági és ne többségi elv alapján válasszák. Különben fennáll a veszély, hogy a többségi párt vagy a többségi koalíció minden parlamenti bizottság vezető tisztségeit magának tartja fenn. Erre a többségi szavazás alapján megvan a mód, de ellenkezik az általános parlamenti szokásokkal.

Nekem az a véleményem, hogy a március 25-i, illetve április 8-i szavazás eredményének ismeretében, egy hat-hét napos intenzív tanácskozás után, és mindenkiről feltételezve a jó szándékot, egy hét alatt mindent meg lehet oldani. De akkor már nem a választási kampány szellemében, hanem úgy, ahogy a parlamentáris rendszer érdeke megkívánja. Az kétségtelen, hogy szinte tragédia lenne, ha a parlamentáris életet nem tudnánk megkezdeni.

Beszélő: A Kisgazdapárt tehát amellett van, hogy a házelnököt, azaz az ideiglenes államfőt a legnagyobb frakció adja?

Igen, ez a mi hagyományos elképzelésünk.

Beszélő: Azzal is egyetért a Kisgazdapárt, hogy a parlamenti tisztségeket, a bizottsági tagságot a bizottságokban arányosan kellene elosztani?

A józan ész ezt kívánja. A megválasztott képviselőknek a bizottságokban is olyan arányban kell jelen lenniük, amilyen arányban a pártjuk bekerült a parlamentbe. Kérdés, hogy az úgynevezett független jelöltek vajon létszámuknak megfelelően vegyenek-e részt a bizottságokban. Természetesen, ha csak egy-két független képviselőről lesz szó, akkor ez nem okoz problémát. De mindenre számítva, nekik is kell, hogy legyen bizonyos fokú beleszólásuk a parlament életébe.

Beszélő: Az intenzív és hatékony parlamenti munka megkívánja, hogy az üléseken mindenekelőtt a frakciók szerepeljenek, ne az egyéni felszólalók.

Feltétlenül. A múltban is minden pártnak megvolt a parlamenti szóvivője, a képviselőcsoport vezetője. Azt hiszem, ebben nem lehet változás a jövőben sem. Amikor egy párt bekerül a parlamentbe, ténykedésének tükröznie kell a pártja álláspontját. A ’45-ös választások után sajnos előfordult, hogy egyesek eltávolodtak a tulajdonképpeni pártprogramjuktól, és a maguk útját kezdték járni. A Független Kisgazdapárt csak olyan jelölteket állított, akik a párttagságukkal is bizonyították a párthoz való hűségüket. A többi pártoknál a képviselő-jelöltség sokszor a személyes népszerűség következménye.

Beszélő: A régi parlament sok meggondolatlan döntése után, az utolsó pillanatban még egy alkotmánymódosítást is elfogadott. A köztársaság elnökét a nép közvetlenül választja meg. Mi erről a Kisgazdapárt véleménye?

A Független Kisgazdapárt arra az álláspontra jutott, hogy nem baj, ha a népet kérdezzük meg, ki legyen az ország első közjogi méltósága. Mi tehát nem ellenezzük a közvetlen választást.

Beszélő: A szabad demokraták sem ellenzik. De attól tartunk, hogy most, amikor épp csak befejeztünk egy nehéz és túlságosan is hosszára nyúlt választási kampányt, és előttünk állnak az igen fontos önkormányzati választások, a kettő között egy elnökválasztási kampány túlzott megterhelés, amely csak bizonytalanabbá teszi a politikai helyzetet.

Ezen el lehet gondolkodni, de változatlanul azt mondom, hogy ne 386 ember mondja meg, ki legyen az elnök. Szoktassuk le már a népet arról, hogy mindig egy szűk kör határozza el, ahogy a múltban volt, ki legyen az elnök, és milyen hatalmat kapjon. Az én véleményem szerint erről mindenképpen népszavazással kell dönteni.

Beszélő: Körvonalazódtak-e a koalíciós elképzelések?

A Független Kisgazdapárt, amely az Ellenzéki Kerekasztalnak aktív résztvevője volt, már a választási verseny megindulása előtt kijelentette, hogy önálló arculatával vesz részt a választási küzdelemben. Szabadjon azt mondanom, én voltam az, aki a kerekasztal-tárgyalások során kijelentettem, a Független Kisgazdapárt nem köt semmilyen előzetes koalíciót. Lassan ezt a szlogent más pártok is átvették, és ma ezt mondja mind a Demokrata Fórum, mind a Szabad Demokraták Szövetsége. De marxista, marxista szellemű pártokkal, még ha tagadják is a marxizmust, a volt marxista pártokkal vagy utódaikkal semmilyen körülmények között sem lépünk koalícióra. Ahogy az ellenzéki harcokban a Független Kisgazdapárt mindig az ellenzék győzelmét várta, azon munkálkodott, a választások után is csak ellenzéki párttal vagy esetleg pártokkal kötünk koalíciót.

Beszélő: Az utolsó kérdés: vannak-e jelöltjeik a majdani kormányba?

A Kisgazdapárt a mezőgazdasági válságból való kilábalást tartja egyik legfőbb céljának, így joggal elvárja, hogy ha részt vesz a kormányban a mezőgazdasággal foglalkozó szaktárca a Kisgazdapárt irányítása alá kerüljön. Minden egyebet bízzunk a választások eredményére. Vannak további elképzeléseink is, de nyilvánosságra hozatalukat most nem tartjuk célszerűnek.

Beszélő: Köszönöm a beszélgetést.






















































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon