Kiss Ilona

Nyomtatóbarát változat

„Van-e fasiszta veszély Oroszországban?” – „Igen, van!” – felelte a fönti kérdésre szokatlanul egyhangúan az orosz Állami Duma: 300-an voksoltak igennel s mindössze négyen nemmel, amikor március végén „az új orosz rend” ideológiai minősítéséről kellett dönteniük. A baj ezzel a háromszáz igennel csak az, hogy szinte mindegyik honatya a másikat gondolta fasisztának: a definíció előzetes rögzítésére nem volt érkezésük.

Úgy látszik, a moszkvai rendőrség is úgy vélte, hogy van „fasiszta veszély” Oroszországban: április 3-án ugyanis példátlan rendőri erőkkel készült arra a gyászmenetre, melyet a „patrióta erők” az októberi véres események féléves évfordulója alkalmából hirdettek meg. Jutott a rendőrautókból még a tudósító ideiglenes moszkvai szállásának udvarára is, aminek leginkább a földszinti öregasszonyok örültek: „legalább elzavarják a sok mocskos idegent.” A szomszédos klubot, az egykori Krasznij ugolokot mostanában üzbég „reketyirek” (pénzbehajtók) bérlik, bőszen túráztatva autóikat az ablakok alatt.

A rend fenntartására azonban nemcsak a moszkvai rendőrség készült, hanem az Orosz Nemzeti Egység (ONE) is: kb. kétszáz fős különítményük már jóval az ünnepség előtt ott menetgyakorlatozott „szvasztyikás” karszalaggal, terepszínű egyenruhában a Fehér Ház előtt. „Ugyanezt a ruhát viseltük akkor, október 4-re virradóra is” – mesélnék lelkesen a Beszélő tudósítójának, ha parancsnokuk, ugyanolyan zsíros zubbonyban, nadrágban, le nem intené őket: „Nem meg lett mondva, hogy nem szóba állni idegenekkel?” Szóba elegyedik viszont az elegáns felöltőt, élére vasalt nadrágot viselő 40 év körüli, nyírott bajszú férfi – a katonákkal látszólag csak a fekete ing közös –, aki csak a keresztnevét árulja el (Vlagyiszlav), s kéri, a magnót se kapcsoljam be. Alekszandr Barkasov, az ONE-vezér tanácsadójának mondja magát.

Csak azt ne kérdezze meg, mit csinálunk a zsidókkal, ha hatalomra kerülünk. A zsidók az orosz lakosságnak csak alig 0,95 részét teszik ki – nem épp az-e a rasszizmus, ha ezért a töredékért fáj a fejük maguknak ott, Nyugaton, nem pedig a többi 99,05 százalékért ?

Megmondaná, hány tagja van az Orosz Nemzeti Egységnek?

Nem. Csak annyit mondhatok, nemrég állapodtunk meg Alekszejevvel, a Szabad Szakszervezetek Konföderációjának vezérével, hogy a szervezet egész kétmilliós tagságával csatlakozik hozzánk, és együtt alakítunk ki egy erős nemzeti-szociális mozgalmat. Az Orosz Nemzeti Egység a bányavidékeken már eddig is nagy tekintéllyel rendelkezett. Meg akarjuk akadályozni, hogy Jelcinék lefizessék a munkásokat, különösen az olyan nyersanyag-kitermelő ágazatokban, amelyekben a Nyugatnak is érdekeltségei vannak. Mi nem lépünk be sehova, de jöhet hozzánk bárki, aki elfogadja az „orosz rend” programját.

De röpiratuk szerint ezt a rendet csak oroszoknak szánják.

Oroszország az oroszok egységes nemzetállama. A 15 százalék oroszországi nem orosznak jogában áll elfogadni vagy elutasítani ezt a rendet, de politikailag nem lehet önálló. Ne higgye el ezeknek az Agydarálóknak (a Mozgomolec szóval a Moszkovszkij Komszomolec c. lapra utal), hogy az ONE terrorista szervezet. Ezeknek csak az számít, ami deréktól lefele van. Ott voltam én is a Fehér Házat védeni, nem nekünk voltak orvlövészeink, hanem nekik. Ők kíséreltek meg fegyveres merényletet Barkasov ellen december 20-án. Máig nem tudjuk, ki volt a tettes.

Katonai kiképzést továbbra is tartanak?

Nézze, Oroszországban most mindenki készül valamire. Barkasov, az Orosz Nemzeti Egység vezére, aki Ruckojékkal együtt kapott amnesztiát, mióta elhagyta a Matrosszkaja Tyisina börtönt, egyre inkább afféle „okkult mágikus operációként” igyekszik meghatározni az ONE célját, s a „szellemi ellenállás” lapjában, a hírhedten szélsőséges Zavtrában Prohanovval folytatott beszélgetése során már egyenesen a „pozitív fasizmus” jeles példájaként emlegeti egyre terebélyesedő mozgalmát. Barkasov „misztikus kardja” azonban ezen a vasárnap délelőttön, nagyon is konkrét gumibotok formájában jelent meg: katonái fegyelmezett menetoszlopban vonultak a hevenyészett fakereszthez, amelyet ott helyeztek el, ahol a Fehér Ház védőit annak idején elvezették. Itt kezdődött az a „titkos gyászünnepség”, amelynek során Ruckoj exalelnök és Zorkin volt alkotmánybírósági elnök legszűkebb köre koszorúzta meg az elhunytak jelképes sírját – néhány válogatott külföldi tévétársaság és laptudósító jelenlétében.

---

Ruckoj, aki szabadulása óta kizárólag írásban benyújtott kérdésekre felel, rövid szóbeli nyilatkozatban kommentálta a Beszélőnek az októberi eseményeket:

„Tragédia volt. Könyörögtem Istenhez, hogy ne küldjék ránk a tankokat. Egész Oroszország látta, mi történik, látta ezt a vandalizmust, és hagyta, hogy bekövetkezzen. Most ugyanolyan mélyponton vagyunk. Az emberek három-négy hónapja nem kapnak fizetést, követelik, hogy adják ki végre a pénzüket. Akkor kellett volna gondolkodniuk! Hat hónappal ezelőtt lelőtték az embereinket ugyanazért, amit most milliók követelnek! Kétségbeesésbe kergették az országot. Kirabolták, kifosztották, megalázták Oroszországot. Nézze meg: már réges-rég gyarmatbirodalommá váltunk. A dollár lett a nemzeti valutánk. Erkölcstelenség, bűnözés mindenütt. Hol van még egy civilizált ország, ahol megengedhető, hogy öt-hat hónapon keresztül ne fizessék ki a munkabért? Lehet-e egy civilizált országban lőni a parlamentet? Hogy lehet, hogy orvlövészek lövik a tetőről a gyerekeket? Egyetlen orvlövészt sem láttam a Lefortovo börtönben. Kik küldték oda őket? A rezsim! Nem az Orosz Nemzeti Egység a fasiszta, hanem azok, akik orvul lődöztek.”

Most mit fog csinálni?

Ez az én kérdésem is.

---

A déli gyászmenet után a Fehér Ház körüli emlékünnepség a hirtelen jött meleg napsütésben afféle „patrióta zsibvásárrá” alakult: az Orosz Nemzeti Egység kisebb teherautónyi röplapot osztott szét, a Feketeszázas akciócsoport az Első Kozákszázad tagjaival cserélt eszmét, a vörös zászlókat lengetők a fekete-sárga zászlósokkal acsarkodtak, a kíváncsi tömeg pedig, látványosságra kiéhezve, térdig latyakban a Fehér Ház kerítését borító graffitiket böngészte: Jelcin, fulladj meg a heringedtől! Jelcin, véreskezű fasiszta gyilkos! II. Alekszij pátriárka cionista. A zsidóság nem nemzet, hanem bűnszövetkezet. Voltak csasztuskák is: Rohamrendőrök, hej, kemény legények, Nagy hazájukért, kicsi pénzért mire képesek. Egymás lábát taposva szemlélték a Foglalkozása: zsidó c. amatőr képregényt, megkönnyezték a lányok saját kezűleg másolt gyászverseit, kivárták a sort, míg odakerülnek a Hitler üzenete Jelcinnek a pokolból c. poémához, melynek kezdő sorai: Sieg heil, Borisz, én írok neked a pokolból… A fő attrakció azonban a decionizálást követelő egykori pamjatyos férfi volt, trikóján a felirattal: Ha dohányzol, sört, bort iszol, Tel-Aviv kezére játszol. Kifelé a zsidó-náci megszállókkal!

---

Újra teljes választékban lehetett kapni az októberben betiltott „patrióta” lapokat. Ingyen osztogatták a feketeszázasok lapját, a Csornaja Szotnyát, Barkasovék lapját, a Russzkij Porjadokot, alkalmi áron kínálták a hírhedt Gyeny utódlapját, amelyet Jelcinék október 5-én indexre tettek, hogy november 5-én, Zavtra címen újra engedélyezzék… Ott volt a ládákból ácsolt standokon az Orosz Nemzetgyűlés orgánuma, a Russzkij Szobor, melynek jelszava: „Oroszok vagyunk – Isten velünk van”; a Russzkaja Partyija lapja, a Russzkaja Gazeta („Célunk: kíméletlen harc a zsidó-cionista iga ellen. Visszaadni a népnek, amit a cionisták elraboltak”). A jól szabott sztálinista laphoz, az Össz-szövetségi Szovjet Munkáspárt orgánumához, a Borbához képest igazán szelídnek tűnt a sarló-kalapácsos Miszl, az Oroszországi Kommunista Párt lapja. A legkapósabb a betiltott K toporu (Baltára fel!) helyett indított Ataka (Támadás) c. lap volt, a Jobboldali Radikális Párt orgánuma a maga szélsőségesen rasszista, antiszemita, sztálinista, zagyva misztikájával: „a tradicionális birodalmi tudat jellemzői: titkos erotizmus, amely nem olyan, mint az örökké kielégítetlen, szuicid hajlamú, libidovampirikus, burzsoá erotika, hanem erőt, energiát ad, felszabadít a patologikus komplexusoktól”. A fő követelés pedig továbbra is: „használati díjat kötelesek fizetni mindazok, akik az orosz nyelvet idegen nyelvként használják”…

---

Ruckoj és árnyékkormánya délután külön misét celebráltatott az „testvérharcban” elhunytak emlékére a közeli templomban (ugyancsak nemzetközi tudósítói gárda jelenlétében): az ex-alelnök már-már vértanúi „fénykörében” március elején létrehozott új parlamenten kívüli mozgalom, az Egyetértés Oroszország Érdekében vezető személyiségei közül jóformán csak Zjuganov, a kommunista vezér hiányzott. Mint kiderült, Ruckoj nemcsak szellemi és politikai tekintélyének helyreállításával törődik, üzleti ügyeit sem hanyagolja el: most van bejegyzés alatt a vezetése alatt álló nemzetközi banki, pénzügyi, kereskedelmi szolgáltató tevékenységet folytató szervezet, amelynek neve: Konverzió a Béke Érdekében.

A lelki megtisztulás után a társaság egy pincemúzeumba indult, ahol Orosz tűzvész címmel illegalitásba szorult művésztársaság mutatta be Ruckojnak a félévfordulóra szánt kiállítását. Az egyik teremben döbbenetes fotók az ostromról, a másikban az újrealista művészet termékei: gúnyrajzok Ruckoj egyes politikai ellenfeleiről, egyebek közt Gajdarról. Ruckoj, a műpártoló, menten megrendelést adott, hogy rajzolják le ebben a stílben az összes politikust, elvégre ideje likvidálni az őrült avantgárdot. Nem tudni, mit szól majd ehhez általános ideológiai tanácsadója, Nyikita Mihalkov (igen, a kiváló filmrendező), ő most nincs itt: új filmjének vágási munkálataival van elfoglalva. Szegyelnyikov, a két méter magas „végrehajtási tanácsadó” viszont, már a művészeknek járó „pénzkiutalásról” intézkedik. Kiderül, hogy Ruckoj maga is „szakmabeli”: monumentális művészeti tárgyak restaurálása szakot végzett egy művészeti szakiskolában. Most újra monumentális emlékmű tervét forgatja fejében: szimbolikus mementót akar emeltetni a tragikus október tiszteletére. „Az alapgondolat a következő: csinálunk egy hatalmas öntöttvas keresztet, melyet azonban egyetlen éjszaka alatt kellene felállítani, nehogy ezek a Luzskov-félék (Moszkva főpolgármestere) megakadályozzák. Ásnánk egy jó nagy gödröt, telehordanánk betonnal. A kereszt mellé beleültetnénk derékig Gleb Jakunyint, patát, farkot neki, hogy mindenki lássa, milyenek ezek a demokraták…”

• Külföld