Skip to main content

Aki a fővárosnak vermet ás…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Miért választottam én meg ezt az őrültet? – kesergett és dühöngött egy XII. kerületi választópolgár április 29-én este a forrongó önkormányzati fórumon, a polgármesteri hivatal alagsori nagyterme melletti folyosón. A fórum ugyanis ott is folyt, meg az előcsarnokban, ahol különféle listákat gyűjtöttek az önkormányzattal szemben szervezkedők. Ide írja fel magát, aki az apportlistára került, ide, akinek a lakbérét emelik, ide meg a kamatadósok – a lassan megszámlálhatatlan érdekvédő egyesület igyekezett rendezni (egymást átfedő) sorait. Kit miről kell értesíteni, ha üt az ellenállás órája?

A lakossági fórumot abból az alkalomból hívták össze, hogy a kerület számos lakója udvarias leveleket kapott a polgármesteri hivataltól. Némelyeket arról értesítettek, hogy bérelt svábhegyi telkeik bérleti díját hatvanszorosára – „piacira” – emelik (szó, ami szó, az ország egyik legértékesebb helyén évi 1500 Ft-ért nemzeti ajándéknak tekinthető), másokat meg arról, hogy az árnyas kertekben megbúvó egykori előkelő magánvillákból kialakított lakásokat nem vásárolhatják meg a bérlők. Kilakoltatás nem lesz, de lakbéremelés igen, s esetleg később az ingatlant értékesíti a XII. kerületi önkormányzat legértékesebb ingatlanvagyonát felhalmozó egyszemélyes kft. – ez esetben cserelakást ajánl fel. Az esetleg bennlakó volt tulajdonosokkal külön kívánnak megegyezni.

A kis csoportokban egymással kiabáló felheccelt folyosói tömegen csöndesen siklott át Barsiné Pataky Etelka, s képviselte körükben a „szociális méltányosságot” öntudatosan, a kerület MDF-es országgyűlési képviselője, Horváth Béla. (Arról, hogy a sátáni egyszemélyes kft.-nek, melybe a kerületi lakásvagyon értékes részét bemenekítette a főváros elől az önkormányzati testület, az MDF-es frakcióvezető az ügyvezetője, nem esett szó a folyosón. Az átkokat az SZDSZ-es polgármesternek, Sebes Gábornak címezték, pártállásra való tekintet nélkül.)

Persze tudni kell, hogy a fórumon főleg azok vettek részt, akiknek személyes érdekébe gázol a nevezetes kft., meg azok, akik politikai okokból ellenzik – köztük számos szabad demokrata.

A telkek és lakások piacosodása mindenképpen megrázkódtatást, következésképp hangos ellenkezést vált ki/különösen azokból, akik az érték iránt közömbös elosztási rendszerben birtokon belülre kerültek. S e birtok igen sokat ér a hagyományos, nekünk megszokott értelemben, a kellem, a kényelem és a presztízs szempontjából is, tulajdonként meg különösen. A sértettek érvei persze nem így hangzanak. Védik a főváros jó levegőjét, zöldterületét, „egy élet munkáját, amivel eljutottam ide a Svábhegyre”, az ősiség jogát: „itt lakom húsz éve” stb. Csúsztatnak is rendesen, abból a tényből, hogy nem vehetik magántulajdonba a kiemelten értékes helyen lévő lakást, s a polgármester tárgyilagos leveléből egyáltalán nem következik az erőszakos kilakoltatás, amivel magukat s egymást hergelik. Mégis, könnyen azonosulnák velük azok is, akik sokkal kevesebbet veszthetnek, de szintén a bizonytalanság fenyegetését élik át.

Sebes Gábor és a XII. kerületi önkormányzat hozzálátott, hogy bevételi forrássá alakítsa a holt vagyont – vagyis ahhoz, amit elvben az ország többsége akart a választások tanúsága szerint, de hihetetlenül megnehezítette a saját helyzetét, s tulajdonképpen az egész radikális váltást a piacgazdaság felé, a kerületi elsáncolás politikájával. Ezt a sokaknak fájdalmas programot kerületi léptékben nem lehet elfogadtatni! Sőt, elfogadni sem. Ha a különösen exkluzív XII. kerület és a hasonlóan elit szomszédos II. kerület más-más politikát folytat, ráadásul mindkettő SZDSZ-es polgármesterrel az élén, akkor a különféle érdekeikben sértettek mindkettőben fokozott nyomást tudnak kifejteni, és elemi erővel élik át a méltánytalanságot. Politikai támogatást meg nem kaphat egyik sem, hisz kétféle politikát ugyanaz az SZDSZ nehezen támogathat egyszerre. Nyilvánvalóan fővárosi és politikai egyeztetésekre, betartott konszenzusos megállapodásra lenne szükség. Erről mondott le Sebes Gábor, amikor a legsürgősebbnek azt látta, hogy a főváros elől elkerítse vagyonát. (S persze a többi, önállóságukat hangsúlyozó polgármester.)

Az már csak ráadás, hogy mikor a XII. kerületi polgármester levelét megírta, még nem tudhatta biztosan, hogy egyáltalán az övé-e a kft.-be vitt vagyon, hisz nincs fővárosi törvény. A köztársasági megbízott mindenesetre tanulmányozza a dolog törvényességét, az MDF-es országgyűlési képviselő hozzá fordult. A hasznosítás némileg bizonytalan, a politikai veszteség már biztos. Ezért kár volt annyira sietni.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon