(Dr. Grósz György), A Szerk.

Nyomtatóbarát változat

A Beszélő 1991. április 20-i számában meglepetéssel találkoztam dr. Dénes Lászlónak, a XIII. kerület körzeti vezető főorvosának – enyhe kifejezéssel élve – téves megállapításokat tartalmazó nyilatkozatával. A lap ugyanezen számában megjelent Szabó Miklós alpolgármester reflexiója is, mely véleményem szerint tökéletes választ ad Dénes doktornak, mégis szeretnék egyéb vonatkozásban reagálni a főorvos nyilatkozatára.

A nyilatkozat szerint „a körzeti orvosok… kiszolgáltatottnak érezték magukat, …az egyre bizonytalanabbá váló viszonyok veszélyeztették az egészségügyi alapellátást is”. Mint a kerületi önkormányzat egészségügyben illetékes képviselője már a múlt év őszén sajnálattal tapasztaltam egy – ellenségességnek is nevezhető – súlyos diszharmóniát a kerület egészségügyének egyes vezetői között. Anélkül, hogy mélyebben merülnék a részletekbe, említenem kell, hogy bizonyos egészségügyi vezetői posztok betöltése körüli ellenvélemények, személyes ambíciók is motiválták a diszharmónia létrejöttét. Az így kialakult áldatlan helyzetért szándékkal vagy anélkül felelős személyek köréből a nyilatkozó főorvost sem igen lehet kivonni. Ha valami, akkor ez a helyzet már-már valóban veszélyeztette az egészségügyi ellátás normális menetét. Ekkor lépett közbe a képviselőtestület, meghozva a Dénes doktor által emlegetett január 3-i határozatot, mely kompromisszumos megoldást tartalmazva, békét kívánt létrehozni a szembenálló felek között, és mindenekelőtt biztosítani óhajtotta az egészségügyi ellátás zavartalan folytatását.

Két héttel később került sor a határozatban foglalt javaslat ellenére a körzeti vezető főorvos megválasztására – történetesen a nyilatkozó Dénes doktor személyében.

A nyilatkozat másik vonulata, miszerint az önkormányzatnak feladata ugyan az alapellátás biztosítása, de ezzel nem járhat együtt az egészségügy pénzeszközeivel és személyi állományával kapcsolatos hatáskör, a logikának olyan szférájába vezet, mely nehezen követhető.

A nyilatkozatnak az a kitétele, mely szerint az önkormányzat idézett határozata alapján „az önkormányzat párttúlsúlya, pillanatnyi érdeke, ideológiája vagy demagógiája rányomja majd bélyegét az egészségügy intézményi és személyi struktúrájára” olyan nemtelen vád és gyanúsítás, amit még visszautasítani is az önkormányzathoz méltatlannak ítéltek.

Befejezésül csak ennyit: a XI–II. kerületi önkormányzatnak szilárd elhatározása, hogy mihelyt birtokába jut a törvényadta lehetőségeknek, jogosítványoknak és eszközöknek, optimális egészségügyi ellátást igyekszik lehetővé tenni a kerület egészségügyi alapellátásában résztvevőkkel együttműködve – a lakosság számára.

Dr. Grósz György
XIII. ker. önkorm. képviselő,
a Szociális és Egészségügyi
Bizottság elnöke




A XIII. kerületi önkormányzat Szociális és Egészségügyi Bizottságának – s bizonyára az ország összes hasonló önkormányzati bizottságainak várakozása jogosítványainak és eszközeinek törvényi rendezését illetően még egy darabig kielégítetlen marad. Az úgynevezett „hatásköri törvény”, amely szabályozni hivatott egy sor önkormányzati feladatot és hatáskört, hetek óta – lassan hónapok óta – várja, hogy az országgyűlés napirendjére kerüljön. A bizottságok rég megtárgyalták. A kormánynak azonban nem sürgős: helyette napirendre került az egyházi ingatlanok tulajdoni rendezése, azelőtt meg a kárpótlás.

Többek között ennek köszönhető, hogy az ország számos településének életét mérgezi az XIII. kerületihez hasonló, vagy sokkal súlyosabb elkeseredett viszály, többek között az egészségügyi intézményekben. Az orvosok s az egész egészségügyi szakma jól tudja, hogy intézményrendszere nagy átalakulás előtt áll, sejtik és suttogják, hogy orvosi munkanélküliség várható. Hosszú, szorongó várakozás.




A szerk.

• Önkormányzat